Kolozsváron is bemutatja új filmjét Lakatos Róbert

2022. október 31. – írta a szerk.

A kolozsvári rendező Ki kutyája vagyok én? című filmjének november 2-án, szerdán lesz a premierje a kincses városban. A magyar–román koprodukcióban készült társadalmi szatíra ősbemutatója a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon volt október közepén.

Egyesülés a celluloid vonzalmában II. – Magyar szakemberek a román filmgyártásban

2021. január 23. – írta Ferenczi Szilárd

Akár az 1918 utáni Romániában készített, részben magyar nyelvű alkotásról van szó, akár valamelyik bukaresti filmgyár filmjeiről; és akár a „magyar világból” átörökített Janovics-alumnikról, akár az immár szocialista keretek közt, eleve filmes szakmát tanuló káderekről beszélünk, számtalan magyar filmes alkotott Romániában. Az ő neveiket lajstromozza ez a kétrészes tanulmány. Második rész.

„Az élet nehéz, de az embernek mindent át kell élnie. Még a saját halálát is” – Csép Sándor-portré

2017. december 21. – írta Kacsó Edith

Csép Sándor a romániai magyar televíziózás egyik „atyja” volt, aki Bodor Pál mellett kezdte a tévés szakmát. Mindig is újságíró szeretett volna lenni, bár papfiúként  teológiát is tanult, majd filozófiát végzett. Nagyratörő, művelt, tájékozott volt, elveihez mindig hűen ragaszkodott, felelősségteljes és céltudatos volt. Mindezek  mellett azonban értelmes és érzelmes volt egyaránt. Ezen tulajdonságai a terepen is megmutatkoztak, megtalálta a hangot a tudóssal, színésszel, íróval éppúgy, mint a piaci kofával, vásárlóval, parasztemberrel. Munkásságával egyértelműen beírta nevét az erdélyi és az egyetemes magyar kultúra történetébe.

Két szék között – Az erdélyi magyar nagyjátékfilmről

2014. május 20. – írta Szabó R. Ádám

A közelmúltban egy erdélyi magyar, egészestés tévéfilmet (A rózsa csöndje) mutattak be Marosvásárhelyen. Ennek a nem mindennapi eseménynek az apropóján vettük számba az erdélyi magyar nagyjátékfilm-készítés mai helyzetét.

Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 1. rész: az európai tanulóévek

2012. május 2. – írta Kriston László

A filmezés jelentette számára az életet. Már-már betegesen kényszeres munkakedvvel ugrott egyik produkcióból a másikba. Udvariasságot hírből sem ismerő maximalizmusával, kiabálásaival, tirádáival sztárok és technikusok százait tartotta félelemben évtizedeken át. De Rettenthetetlen Miksa valódi virtuóz volt: az észrevétlen klasszikus hollywoodi filmnyelv gyakorlójaként is eredeti beállítások és élelmes kameramozgások briliáns kiötlője. És kétségtelenül minden idők egyik legsokoldalúbb rendezője. Utolérhetetlen, fáradhatatlan és kibírhatatlan. 

Az erdélyi préri – Pillanat-körkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 2.

2011. április 25. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Zágoni Bálint, Csoma Emőke

Nagyváradtól Brassóig, Temesvártól Csíkszeredáig próbáltunk erdélyi magyarokból verbuválódott filmkészítő műhelyekre bukkanni.

Az erdélyi préri – Pillanat-körkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 1.

2011. április 22. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Zágoni Bálint, Csoma Emőke

Nagyváradtól Brassóig, Temesvártól Csíkszeredáig próbáltunk erdélyi magyarokból verbuválódott filmkészítő műhelyekre bukkanni.

Legalább Európát… – Beszélgetés Fischer István operatőrrel, rendezővel

2005. január 15. – írta Zágoni Balázs

Fischer István Legalább Európát… című filmje az első erdélyi magyar játékfilm, amely a diktatúra évei alatt készült. Itthon nem is került bemutatásra több mint harminc évig. Első vetítésére az Alter-Native Rövidfilmfesztiválon, Marosvásárhelyen került sor. A film elkészítése után Németországba menekült rendezővel a film előzményeiről, a forgatásról, a hajdani bukaresti magyar szerkesztőségről, cenzúráról, az oberhauseni fesztiválról, egyszóval egy izgalmas és mozgalmas filmes élet állomásairól beszélgettünk.

Korunk filmje – Korunk 2002/1. – Az erdélyi magyar film

2002. április 15. – írta Stőhr Lóránt

Eleven filmkultúráról csak ott beszélhetünk, ahol létezik az alkotók, befogadók, kritikusok szentháromsága. Erdélyi magyar filmről beszélni nem lehet, amíg nem ír róla senki. Biztos pont a Filmtett, de azért nem rossz, ha más típusú, hosszabb lélegzetű cikkek is megjelennek a témával kapcsolatban. Erre vállalkozott a Korunk szerkesztősége, amikor a folyóirat 2002. januári számát a filmnek szentelte.