Középkori párbaj dönti el a posztmodern sorsát – Ridley Scott: The Last Duel / Az utolsó párbaj

2021. október 14. – írta Süll Kristóf

Az utolsó párbaj ideológiai tartalma — az egyébként izgalmas — formai megoldásai folytán önellentmondásossá válik. Akármennyire igyekszik, a rendező képtelen kilépni saját férfi nézőpontjából, idealisztikus nagyotmondásával pedig mintha a posztmodern kor vívmányait hívná ki döntő párbajra. A „középkori #metoo esemény” így végül elmarad.

Az irodában nincs sírás – Wes Anderson: The French Dispatch / A Francia Kiadás

2021. augusztus 30. – írta Váró Kata Anna

Anderson nem Az elnök emberei vagy a Spotlight mintájára készült, újságírókról szóló drámát alkotott: A Francia Kiadás sokkal közelebb áll George Clooney Jó estét, jó szerencsét! című filmjéhez vagy a 20-as évek Párizsába nosztalgikus kirándulást tevő Éjfél Párizsban című Woody Allen-filmhez.

„Amúgy sincs semmi összefüggés, csak van” – Pálfi György: Szabadesés

2014. szeptember 24. – írta Papp Attila Zsolt

A legújabb Pálfi György-film megtekintése után világossá válik, hogy miért finanszírozták a Szabadesést a dél-koreaiak. A válasz: mert őrült. És ezt dicséretnek szánom.

Asszony a talpán – Phyllida Lloyd: The Iron Lady / A Vaslady

2012. május 4. – írta Papp Attila Zsolt

Az utóbbi években a filmipar mintha növekvő érdeklődéssel fordulna az Egyesült Királyság közelmúltja és (többé-kevésbé) jelene felé. II. Erzsébet királynő és édesapja, VI. György király után most a szovjetek által Vasladynek „elkeresztelt” Margaret Thatcher is megérkezett a gyöngyvászonra (és érthetetlen késéssel a romániai mozikba) – a brit monarchiát mindig is leplezetlen rokonszenvvel figyelő recenzens számára pedig ez üdvös fejlemény.

Életu(n)tak? – Todd Haynes: I’m not there – Bob Dylan életei

2008. október 10. – írta Ritter György

[kritikaíró pályázat] Todd Haynes amerikai, félig-meddig független filmes pályája legalább annyira sokszínű, mint az I’m Not There hősének, a pop-költő Bob Dylannek. A csokorba gyűjtött panoptikum mozgókép, a 60-as években berobbanó zenész ikon világait igyekszik megrajzolni, tagadva a biopic mozi összes sallangját.

Variációk egy legendára – Todd Haynes: I'm Not There – Bob Dylan életei

2008. október 10. – írta Jankovics Márton

Todd Haynes nem megoldani akarja a Dylant övező rejtélyt, hanem minden ellentmondásával együtt elénk tárni. A leghíresebb dalok születésének kínosan egyszerű pszichológiai indoklása is teljesen hiányzik a filmből. Ami viszont van helyettük: 135 percnyi bolyongás Dylan személyiségének útvesztőiben.

Egy Janus-arcú életrajzi film – Todd Haynes: I'm Not There – Bob Dylan életei

2008. május 22. – írta Blos-Jáni Melinda

Sosem hallgattam agyon Bob Dylan muzsikáját, nincs meg egyik albuma sem. A zenész életrajzából inspirálódott film történetmesélési és stiláris eljárásai azonban nem pótolják a témában tájékozatlanoknak a hiányzó biográfiai és zenei információkat. Az I’m Not There ugyanis szándékosan kerüli azokat a konvenciókat, amelyekre a zenész-életrajzi filmek már megtanítottak nekünk.

Jarmusch és az élet apró örömei – Jim Jarmusch: Coffee and Cigarettes / Kávé és cigaretta

2005. február 15. – írta Váró Kata Anna

Legújabb alkotásával Jarmusch visszatért korai filmjeinek hangulatához. A fekete-fehér epizódok között kulcsszerepet játszó kávék és a zsinórban meggyújtott cigaretták motívuma biztosít kapcsolatot sok, Jarmuschnál már emblematikusnak számító „holt idővel", amely néhol élénk, improvizatív jellegű dialógusokkal, néhol pedig kínos csendekkel egészül ki, megörökítve mindennapjaink jelentéktelennek tűnő, szinte minden drámaiságot mellőző mozzanatait.