Ebben a világban lehetetlen álmodni – Alberto Vázquez: Decorado

2026. április 21. – írta Buzsik Turner Kriszti

Mindenki a saját filmjének főszereplője kíván lenni, de meg tudnánk-e birkózni a felismeréssel, hogy ez valóban így van?

Papa, mama, gyerekek – Jim Jarmusch: Father Mother Sister Brother

2025. szeptember 2. – írta Lubianker Dávid

A Father Mother Sister Brother három különálló történeten keresztül ironizál a szülő-gyerek kapcsolatok visszásságain, Jim Jarmusch családi összejövetelek körül bonyolódó antológiafilmje mégis csak felszínes találkozásokat kínál a felvetülő problémákkal.

Kádár-kori Don Quijote – Koltai Róbert: Sose halunk meg (1993)

2025. április 30. – írta Kovács Patrik

Koltai Róbert megkerülhetetlen kultfilmjének csábereje jórészt a főhős sokszínűségében rejlik. A vállfaárus Gyuszi bácsi apolitikus, mélyen személyes „lázadása” a Don Quijote-i lovagi mitológiára, míg csalhatatlan túlélési ösztöne a magyarság kollektív történelmi tapasztalataira rezonál. Keserű elszántsága, hedonista életigenlése, bugyborékoló derűje pedig szívderítően ismerős a nemzetközi filmkultúrából.

Középkori párbaj dönti el a posztmodern sorsát – Ridley Scott: The Last Duel / Az utolsó párbaj

2021. október 14. – írta Süll Kristóf

Az utolsó párbaj ideológiai tartalma — az egyébként izgalmas — formai megoldásai folytán önellentmondásossá válik. Akármennyire igyekszik, a rendező képtelen kilépni saját férfi nézőpontjából, idealisztikus nagyotmondásával pedig mintha a posztmodern kor vívmányait hívná ki döntő párbajra. A „középkori #metoo esemény” így végül elmarad.

Az irodában nincs sírás – Wes Anderson: The French Dispatch / A Francia Kiadás

2021. augusztus 30. – írta Váró Kata Anna

Anderson nem Az elnök emberei vagy a Spotlight mintájára készült, újságírókról szóló drámát alkotott: A Francia Kiadás sokkal közelebb áll George Clooney Jó estét, jó szerencsét! című filmjéhez vagy a 20-as évek Párizsába nosztalgikus kirándulást tevő Éjfél Párizsban című Woody Allen-filmhez.

„Amúgy sincs semmi összefüggés, csak van” – Pálfi György: Szabadesés

2014. szeptember 24. – írta Papp Attila Zsolt

A legújabb Pálfi György-film megtekintése után világossá válik, hogy miért finanszírozták a Szabadesést a dél-koreaiak. A válasz: mert őrült. És ezt dicséretnek szánom.

Asszony a talpán – Phyllida Lloyd: The Iron Lady / A Vaslady

2012. május 4. – írta Papp Attila Zsolt

Az utóbbi években a filmipar mintha növekvő érdeklődéssel fordulna az Egyesült Királyság közelmúltja és (többé-kevésbé) jelene felé. II. Erzsébet királynő és édesapja, VI. György király után most a szovjetek által Vasladynek „elkeresztelt” Margaret Thatcher is megérkezett a gyöngyvászonra (és érthetetlen késéssel a romániai mozikba) – a brit monarchiát mindig is leplezetlen rokonszenvvel figyelő recenzens számára pedig ez üdvös fejlemény.

Életu(n)tak? – Todd Haynes: I’m not there – Bob Dylan életei

2008. október 10. – írta Ritter György

[kritikaíró pályázat] Todd Haynes amerikai, félig-meddig független filmes pályája legalább annyira sokszínű, mint az I’m Not There hősének, a pop-költő Bob Dylannek. A csokorba gyűjtött panoptikum mozgókép, a 60-as években berobbanó zenész ikon világait igyekszik megrajzolni, tagadva a biopic mozi összes sallangját.

Variációk egy legendára – Todd Haynes: I'm Not There – Bob Dylan életei

2008. október 10. – írta Jankovics Márton

Todd Haynes nem megoldani akarja a Dylant övező rejtélyt, hanem minden ellentmondásával együtt elénk tárni. A leghíresebb dalok születésének kínosan egyszerű pszichológiai indoklása is teljesen hiányzik a filmből. Ami viszont van helyettük: 135 percnyi bolyongás Dylan személyiségének útvesztőiben.

Egy Janus-arcú életrajzi film – Todd Haynes: I'm Not There – Bob Dylan életei

2008. május 22. – írta Blos-Jáni Melinda

Sosem hallgattam agyon Bob Dylan muzsikáját, nincs meg egyik albuma sem. A zenész életrajzából inspirálódott film történetmesélési és stiláris eljárásai azonban nem pótolják a témában tájékozatlanoknak a hiányzó biográfiai és zenei információkat. Az I’m Not There ugyanis szándékosan kerüli azokat a konvenciókat, amelyekre a zenész-életrajzi filmek már megtanítottak nekünk.