Citromfej, avagy vigyázz, mert úgy maradsz! – Beszélgetés Bodó Viktorral

2001. szeptember 15. – írta Görög Tünde

A magyar Brad Pitt. A Rosszfiúk jófiúja. A 23 esztendős Bodó Viktor megszabadult ezektől a béklyóktól és a Citromfejjel elsőfilmes rendezővé avanzsálódott. Csak remélhetjük, hogy a remek kezdése után hasonló lesz a folytatás is.

Technikás történetmondó – Beszélgetés Nae Caranfil rendezővel

2001. szeptember 15. – írta Sipos Géza

Első filmjét először túl keménynek találta a cenzúra, aztán 1989 után ugyanazon illetékesek több vért kértek volna bele. Az európai és az amerikai mozi csatájában az előbbi veszít, mert kigolyózta forgatókönyvíróit – állítja Nae Caranfil, feszes forgatókönyvek és kisakkozott filmek alkotója, kinek karrierje a ’90-es évek román filmgyártásában ritka kivétel.

Annyira érdekes, amennyire őszinte – Beszélgetés Mundruczó Kornél rendezővel

2001. június 15. – írta Margitházi Beja, Belényi Zoltán

„Munka közben nem szoktam közönségben gondolkozni. Persze vágyom arra, hogy sikeres legyek, hogy örüljenek a munkáimnak, de amikor elkezdek dolgozni, vagy írni, már nem az foglalkoztat, hogy ez kinek készül. Azt gondolom, hogy ha kitalálsz egy érdekes történetet, és a forgatáson kellő meggyőződéssel dolgoznak benne az emberek, a színészektől elkezdve a világosítókig, akkor annyira lesz érdekes a film, amennyire őszinte volt. Én azokat a filmeket szeretem, ahol ezt az energiát megérzem, és látom, hogy akkor valamiért, valakiknek nagyon fontos volt megcsinálni azt a filmet.”

„Ahol a táj még nincs kifényképezve” – Beszélgetés az erdélyi filmről erdélyi operatőrökkel és rendezőkkel

2001. június 15. – írta Zágoni Balázs

Miért rendez az operatőr, és miért operatőrködik a rendező? Miért kell a Mátyás szobornak feltétlenül látszania egy kolozsvári tudósításban? Hogyan hat a televíziózás a filmkészítésre? Mitől erdélyi az erdélyi film, egyáltalán lehet-e ilyesmiről fantáziálni? – Xantus Gábor, Tompa Gábor, Schneider Tibor, Erdős Zsigmond, Lakatos Róbert, Fazakas Szabolcs és Zágoni Balázs többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett el a Filmtett egyéves születésnapján.

Road-movie a keskeny pallón – Beszélgetés Cristi Puiu filmrendezővel

2001. május 15. – írta Zágoni Balázs

„Nyers, durva képet akarok, hamisítások, speciális effektusok és szép tájak nélkül. És ebből nem engedek. Néha azt kértem, hogy még rondább legyen a kép, még kegyetlenebb. (...) Ezek a bukaresti operatőrök olyan képi beállításokra törekszenek, amelyek egyéni művészi stílusra utalnak, hogy a közönség azt mondja: istenem milyen szép kép! Mások is mondták, hogy vegyek be legalább néhány külső képet is az autóról, és végül be is vágtam néhányat, de most már tudom, hogy nem kellett volna. Ott kell maradni az autóban az egész út alatt, hogy «megfulladj»!"

„Már nem akarok keveredni” – Beszélgetés Réz András filmesztétával

2001. május 15. – írta Horeczky Krisztina

Ha azt kiáltom valamely népes köztéren: „Mondj egy filmkritikust!" majdnem biztosan azt üvöltik vissza: Réz András. Sőt mi több, ő az, akit valószínűleg azonnal le is tudnának rajzolni. Ugyanakkor ez az a név, amelyre bajosan bukkanhatunk rá egy kifinomult értelmiségi toplistáján. Még akkor sem, ha Réz András nem is filmkritikus, hanem: filmesztéta...

A kamera mint szemüveg – Beszélgetés Fazakas Szabolcs rendezővel

2001. április 16. – írta Szabó Attila

A kamera túlsó oldaláról csodálkozik rá a világra, szemlél és szemléltet. Az elkészített filmek és az elnyert díjak alapján azt is gondolhatnánk, sok-sok év szakmai múlt áll mögötte. Pedig nem így van: hősünk szemtelenül fiatal. Neve Fazakas Szabolcs, városa Székelyudvarhely.

Évente legalább egyet... – Beszélgetés Xantus Gáborral

2001. április 15. – írta Zágoni Balázs

Tizenhét éves korában fogott először kamerát a kezében. Azóta szinte nem is tette le, ha kellett, felcserélte a videóval. Fáradhatatlanul dokumentálta azt, amit ma már talán késő lenne, és elvitte a kamerát a világ olyan pontjaira, ahol nemcsak magyar operatőr, de talán még filmezőgép sem járt soha. 30 év és több mint 300 film után most eljött az ideje továbbadni a felhalmozott tudást.

A reklámfilm - butít vagy butul? – Beszélgetés Paczolay Béla rendezővel

2001. április 15. – írta Margitházi Orsolya

A stáblista szinte már a kezdetek óta szerves része a filmvetítésnek. Pontosan tudhatjuk, kié az ötlet, ki írta a forgatókönyvet, ki az operatőr, kik a szereplők, ki rendezte, hol és mikor készült a film. De van egy olyan mozgóképes műfaj, ahol ezek az adatok a nézők előtt szinte minden esetben rejtve maradnak. És bár valószínűleg egy átlagos napon sokkal több reklámfilmet látunk, mint egyéb filmet, a reklámfilmrendezők neve alig terjedt el szélesebb körben. Ügynökségek neve mögé kényszerülnek, és a szegényes dokumentáltság következtében gyakran az utókor számára is rejtve maradnak. A reklámfilmes szakma ma még igencsak zárt világ; egy-egy alkotóra nem is olyan egyszerű rábukkanni.

Grotowskitól Lars von Trierig – Beszélgetés Szekeres Csaba rendezővel

2001. március 15. – írta Margitházi Beja

„Arra jöttem rá, hogy a történetek, mármint a fikció egy kegyes palást, amit az ember fölhasználhat arra, hogy védettséget biztosítson a figuráinak, akiket kitalál. A fikció sokmindennel megajándékozza az embert, ugyanakkor nincs szebb annál, mint amikor erre nincsen szükség, mert leplezetlenül és kendőzetlenül tudsz ott lenni, és úgy tudsz elmesélni egy történetet, hogy az, akit ott látsz, az önmaga.” Beszélgetés Szekeres Csaba rendezővel.