A magyar Brad Pitt. A Rosszfiúk jófiúja. A 23 esztendős Bodó Viktor megszabadult ezektől a béklyóktól és a Citromfejjel elsőfilmes rendezővé avanzsálódott. Csak remélhetjük, hogy a remek kezdése után hasonló lesz a folytatás is.
Citromfej, mint a celluloidba álmodott manifesztum…
Filmet akartunk készíteni, ezért az egyik hétvégén nyersanyagpróbákat csináltunk. Aztán gondoltuk legyenek jelenetek is, amelyeket leforgatunk, megvágunk. Majd jött az ötlet, hogy legyen egy ember, akinek így :) marad az arca, a vigyor az arcára fagyva.
Saját ötlet alapján?
Ezt már mások is kitalálták (pl. Victor Hugo: A nevető ember), de erre csak később hívták fel a figyelmemet. Tasival (Tasnádi István) három-négy nap alatt megírtuk a történetet. Én már nagyon akartam, hogy kezdjük a forgatást és már két éve pályázgattunk különböző filmekkel, ötletekkel eredménytelenül.
Ezek az asztalfiók martalékává lettek?
Az egyik nem, azon már két éve dolgozom, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ezt fogjuk most megcsinálni.
Visszatérve a Citromfejre…
A forgatókönyv afféle cselekménysorrend volt, dialógjavaslatokkal. Betára forgattunk, mely technikailag a legolcsóbb, ezért lehetőség volt arra, hogy a különböző jeleneteket improvizálva vegyük fel. De volt olyan nap, amikor meghatározott időre kaptunk meg egy helyszínt, olyankor jól jött a már megírt dialógjavaslat.
Forgalmazót nehéz volt találni?
Az első négy nap a forgatáson csak néhányan voltunk, a legfontosabb emberek (hangmérnök, gyártásvezető, operatőr, színészek és jómagam). Ötödik nap elfogyott a pénz, a telefonjainkat kikapcsolták. Muhi András producert kerestem meg, s az Inforg Stúdió 1,2 millióval támogatott minket. Az Inforg Stúdió jó érzékkel válogatja ki a leendő díjnyertes rövidfilmeket.(Stefanovich Angéla – Végh Zsolt: uristen@menny.hu, Szaladják István: Aranymadár.)
Nem voltak nagy elvárások?
Egyáltalán nem szóltak bele a munkánkba.
Citromfej…
Leforgattuk a filmet. Elkezdtük első körben vágni, amikor nyertünk egy pályázatot. Ebből a pénzből finanszíroztuk az utómunkálatokat, profi körülmények között. Három körben vágtunk, háromszor két hét alatt. Még az utolsó napokban is sokat változtattunk.
Ezért nem indult az idei Filmszemlén?
A Szemlére terveztük, de addigra csak egy utómunka nélküli félkész, elővágott anyagot tudtunk prezentálni főcím nélkül. Visszadobták, hogy ez még nincsen kész. A Szemlén megesik, hogy egy játékfilm a vetítés napjára készül el, ezért vettük a bátorságot, hogy így is pályázzunk a filmünkkel. Végül is ez nem visszautasítás volt, hanem bíztatás, hogy jövőre újra indítsuk.
Miért éppen és csak a Művész moziban látható az ominózus alkotás?
Ez egy régi álmom volt hogy a Művész moziban vetítsék a filmünket. Megkerestem a mozi vezetőjét. Megnézte és tetszett neki. Volt egy szakmai vetítés, ahol a Budapest Film is hozzájárult a vetítéshez. Felvették a műsorba. Egy nagyon jó kis mozi kistermében egy ötven perces film. Ebben ennyi van.
Nézőszám?
Eleinte bejártam és érdeklődtem hányan nézik meg, figyeltem, mennek-e be rá. Színházban máshogy van, és én abból indultam ki, ha teltház van, akkor jó, ha nem akkor bukás. De a filmnél ez nem így van. Iszonyatosan beparáztam, hogy a filmemre egyszer csak húszan mentek be, de a vezető megnyugtatott, hogy egy ilyen kisjátékfilmnél ez a normális.
Be is ült?
Nem. A bemutatót végigültem, ott figyeltem a reakciókat. Elviselhetetlen volt nézni, mert csak a hibákat láttam. Két hét eltelte után már másként csináltam volna meg egy-két jelenetet.
Jövő?
Rengeteg tervünk van. Egy rövidfilm, ami talán szürreális…
Marad ez az abszurd-szürreális vonal?
Minden téma más stílusú. A végén ez úgyis kiderül. De ezt nem nekünk kell eldöntenünk, hogy szürrealista filmet készítünk. Vannak olyan dolgok, amit csak így, ilyen nyelven lehet elmondani, van amit nem. Ez a rövidfilm egy skizofrén színészről fog szólni, aki nem tudja megkülönböztetni a forgatási napokat az életétől. A ripacs öngyilkos lesz, s ekkor a gyártásvezetőelmegy a Halálhoz, akivel koprodukciós szerződést köt. A színészen keresztül kerül bemutatásra a magyar film jelenlegi állapota.
Önéletrajzi jellegű?
Ebben vannak magyar filmes tapasztalataim, afféle összkép lehet, mely nevetve vállalja ezt a siralmas helyzetet. A játékfilmnek, amit már két éve írunk a címe: Legszebb éveid. Ez a mű az elmúlt 3-4 évemről-évünkről szól, azok a dolgok amelyek nagyon szépek voltak, vagy ledöbbentettek, amiket mások meséltek, akiket megismertem, és olyan jelenetek amelyeket nem tudtunk azóta megcsinálni. Dramaturgiailag a kiindulópont hasonló Wim Wenders Berlin felett az égjéhez. Sokfajta figura, többszálas sztori lesz. Úgy kezdődik majd, hogy ül négy fiatal az országúton, négy sávban…
Kik lesznek ők?
Még nem tudom kik fogják játszani a szereplőket, általában nem adott színészekre írjuk a karaktereket. Szeretnék próbafelvételeket csinálni és amatőrökkel dolgozni.
Rizikó?
Van, de a próbafelvételen úgyis kiderül, ki alkalmas, ki nem.
Színház?
A Krétakör Színház tagja vagyok, most éppen nem játszom. A Nexxt csak ritkán megy a Bárkában. Öt évig úgy játszottam, hogy nem rendeztem semmit. Elsős korom óta folyamatosan forgattam, a Főiskolán is teljesíteni kellett. Még arra sem volt időm, hogy moziba menjek. Egyelőre ebből elég volt. Most csak a rendezésnek szeretném szentelni az időmet.
Kritikát olvas?
Persze.
Számít?
Igen, sokat. A Citromfejnél számos kritika feleslegesnek tartotta az utolsó jelenetet. Pedig azon is sokat dolgoztunk, mindenképp bele akartam tenni. Ők mást akartak látni, én ezt akartam elmondani. A kritikák egyébként imponálóak voltak, és adtak egy löketet a következő filmhez.
A feltörekvőben lévő színész-rendező generációval is tartja a kapcsolatot?
Nagyon szeretném. Terveim között szerepel egy Megálló Program, Jim Jarmusch Kávé és cigaretta etűdsorozatához hasonlóan. A lényeg, hogy minden résztvevő rendező választ egy tetszőleges megállót. Kellék nélkül, 2-3 szereplővel, 1 jelenetet kellene csinálni. Két hónapig lehetne írni. A két hónap alatt, minden héten kétszer lenne egy találkozó, ahol kerekasztal-beszélgetés zajlana neves írók közreműködésével. Olyan publicistákkal, akik nem is foglalkoznak a filmmel, pl. Korniss, Esterházy, Uj Péter. Utána még két hónapig a 10 kiválasztott rendező videokamerával, színészekkel imprózhat, hogyan is csinálná meg a jelenetet. Az újabb kerekasztal-beszélgetéseken már esztéták és filmesek vennének részt. A négy hónap elteltével mindenki kitermelne magából 3-4 szituációt és kiválasztaná a legjobbat és megrendezné. 10 rendező, 10 jelenet, 100 perces mozi. A forgatókönyvírás szempontjából is nagyon fontos lenne, ha ez az idea megvalósulna.
Kiket kérne fel?
A mai fiatal, filmes generációt, de lenne nyílt pályázat is. Lehetőséget kell azoknak is adni, akik otthon gyártják a remekbeszabott történeteket, de nincsen hovábeadniuk vagy netán csak egy kamera hiányzik a megvalósításhoz. Az idősebbek (a szaktekintélyek) a beszélgetéseken lennének jelen. De ezek még csak tervek, előbb ide is szponzorok kellenek.
Van önálló stábja? Herbai Máté, mint állandó operatőr?
Együtt kezdtünk filmezni, első rövidfilmünkkel (de,) nyertünk egy pályázaton. Nem volt kérdéses, hogy legközelebb is ő lesz az operatőröm. Ez egy ideális munkakapcsolat.
És Tasnádi István?
Tasitól, miközben nagyon jó barát és alkotótárs, rengeteget lehet tanulni. Sokkal tapasztaltabb írásban és hihetetlen mennyiségű tudással rendelkezik. Először nagyon kimerültem, amikor együtt dolgoztunk, mert én egy gyorsabb, kapkodósabb tempóhoz szoktam, ami egyébként nem jó. Egyelőre nem ismerek mást, akivel szívesen írnék együtt.
Színészeinek mennyi beleszólása van?
Végtelen, és ez a legfontosabb, ez az alapja a közös munkának.
Társulatára, a Krétakörre is ez jellemző?
Igen, az is úgymond workshopként funkcionál.
Mikor s hogyan lett tagja ennek a Színháznak?
Elsős voltam, amikor megismerkedtem Schilling Árpáddal, és elhatároztuk, hogy létrehozunk egy színházat. Nemrég kaptunk ideiglenesen egy helyet a Nagymező utcában, a régi Thália stúdiót, de a társulat folyamatosan utaztatja az előadásokat Európában. A filmszereplők is Krétakörösök: Terhes Sándor, Tóth Ildikó, Sárosdy Lilla, Csányi Sándor, Mucsi Zoltán. Nagyon fontos hogy a Krétakör beinduljon, így ha csinálunk egy filmet, akkor evidens, hogy a társulat játszik benne
Filmezés vagy színészet?
Filmezés. De lehet, hogy csak azért, mert most friss az élmény. Talán a vásznon sokkal érzékenyebben meg lehet fogalmazni dolgokat.
Kedvenc filmrendező?
Terry Gilliam. Most.
Változhat?
Biztos fog változni, hisz karakterekben régen Karamazov Aljosa, most Ivan a kedvencem. Gilliam filmjei zseniálisak, mindig másak.
Szerepelt saját filmjében…
Ez egy közös őrület volt, természetes, hogy részese voltam.
A továbbiakban is?
A játékfilmemben igen, de csak epizódszereplőként. Egy nagyobb szerepet nem tudnék végigvinni. Woody Allen, ahogy magát játssza az okés, de én ezt nem tudnám.
Szerepei változtatják?
Hogyne. Mindig sokat készülök a szerepeimre. Próbálok hasonló szituációkba kerülni. Legutoljára a Nexxtben (előreláthatólag november elsején mutatják be a filmváltozatot a hazai mozik) alakított Rex Madisonhoz (Bret Easton Ellis Amerikai Psycho főhőse alapján) elmentem szivarszakértőhöz, öltözködésről, stílusról, életmódról beszélgettünk. Aztán rájöttem, hogy nem a regény a lényeg, hanem az, hogy nincsen félelem. A főszereplőnél nem az a lényeg, hogy jól van felöltözve, hanem hogy bárhogy is van felöltözve, az a Trend. A Rex Madisonok már más szinten gondolkodnak.
A média személyiségtorzító hatása…
Ez egy felpumpált magyarázata volt a Citromfejnek. Van egy tévébemondó, egyszer csak megmerevedik az arca, úgy marad és kirúgják. Ennyi. Mindenki magára vette. Ezért is jó a film mint műfaj, mert egyszerű dologról szól, mégis tud másról mesélni. Benne van pl. a másság (fogyatékosok) kérdése is. Az volt a célunk, hogy lebegtessük a lécet és semmi mellet nem foglaljunk állást, majd a közönség. Az én álláspontomat a végső képsorok tükrözik. Az utolsó jelenetet a film végén azért tartom fontosnak, mert az a lényeg, hogy mindenkinek más feje van, és el kell fogadnod a sajátod és élni vele boldogan!
Magyar film?
Látok benne jövőt. A lényeg, hogy csinálni kell.
Közönségfilm?
Ez a fogalom nálunk kissé pejoratív ízű. Ettől függetlenül én is közönségfilmet szeretnék rendezni, mert számomra a közönségfilm közérthető alkotás és azért nézik meg sokan, mert egyszerűen jó.
