Azok a filmek, amelyek film- vagy tévéműsorok készítéséről szólnak, többletjelentéseket hordoznak, okkal van megmutatva bennünk a apparátus. Ez a film kivétel. Az apparátus szerepeltetése ugyanakkor az önreflexív tartalmak kibontására is lehetőséget adna, de itt szó sincs önreflexivitásról vagy valamiféle pluszról – csak a szórakoztatás a cél, de sajnos még az sem sikerül.

Az Ébredj velünk ízig-vérig amerikai film: Becky Fuller sikertörténete többszörös bukás árán. Becky (Rachel McAdams) egy tévéadónál dolgozik, és éppen amikor előléptetésre számít, kirúgják a munkahelyéről. Nagy nehézségek árán egy másik tévénél kap új állást – a reggeli műsorban. Ám itt újabb akadályokba ütközik, a műsorvezető Pomeroy (Harrison Ford) nem akar együttműködni. Becky azonban belevaló amerikai polgár, aki nem adja fel, és még a mogorva műsorvezető lelkét is meglágyítja: Pomeroy, aki eddig csak valódi híreket volt hajlandó bemondani, rántottát készít a reggeli adásban.

Nem hiányozhat a hős magánéletéből a szerelmi szál sem, ami pontosan úgy működik, mint az összes többi amerikai filmben: a hős a film elején megismerkedik a szerelmével, a film közepére össze is jönnek, a film második felében bekövetkezik egy kis törés a kapcsolatban, és a végén ismét egymásra találnak.

A főszereplő Rachel McAdams kemény nőt játszik, és ez nem hiteles. Őt inkább romantikus szerepekben láthattuk eddig, és ez a határozott, parancsolgató, időnként azonban bolondos nőci álarc szétesik. A határozottságát mindig hisztivel próbálja igazolni, ami egy idő után kifejezetten idegesítő.

A tévéműsor nézettsége emelésének érdekében azt várnánk, hogy hősünk valami értelmes ötlettel álljon elő, de sajnos ez sem következik be. A nézettség akkor kezd ténylegesen emelkedni, amikor a műsor egyre közönségesebb lesz. Valóságshow-szerűen mutatják be az egyik munkatársat (Ernie-t), amint kipróbál mindenféle extrém dolgot: hullámvasút (Ernie rángatózó szája kitölti a képernyőt), ejtőernyőzés (Ernie rángatózó szája újra kitölti a képernyőt), kisrepülőzés (Ernie belealszik). A Diane Keaton játszotta műsorvezetőnő is kapható mindenféle marhaságra: szumózik, skót dudán nyekereg stb. Ezek mellett tényleg Pomeroy a legnormálisabb, és teljesen érthető, hogy ő ezekben az akciókban nem akar részt venni. Bár értjük mi, hogy a rendező éppen az ellenkezőjét akarta elérni, és Pomeroy-t negatív szereplőként akarta bemutatni – és ez valószínűleg működik is az amerikai nézőközönség körében. Azonban ha egy kicsit is igényesebb nézők vagyunk, uram bocsá! „európaibbak”, akkor Harrison Ford lesz az egyetlen olyan szereplő, akit el tudunk viselni, de még őt sem végig. A film végére ő is szelíd báránnyá válik, és Becky megnyeri őt a reggeli műsornak.

Még azt sem tudjuk meg, hogy miről kell szólnia egy jó reggeli műsornak, annak ellenére, hogy a film kétharmada a stúdióban játszódik, és épp az ilyen reggeli műsorok különböző kiadásaiból láthatunk részleteket. Ha – bár műsorkészítésről szól a film és kamerákat(!) és egyéb technikai felszereléseket is láthatunk – már az önreflexivitásról nem beszélhetünk, mégiscsak meg merném kockáztatni, hogy a reggeli műsor, amit Becky és csapata készít, öntükröző szereppel bír: ugyanolyan pocsék és sablonos, mint maga a film.

Iszonyatosan hosszú film, legalább háromszor vége lehetne, mielőtt ténylegesen vége lesz. Először vége lehetne ott, ahol Pomeroy rászánja magát, és elkészít egy önálló bejátszást, aminek sikere lesz, és Beckynek is tetszik. De a rendező tovább húzza-nyúzza, és megbonyolítja a végkifejletet azzal, hogy Becky jobb álláslehetőséget kap egy újabb tévétársaságnál, amit nem akar elfogadni. Itt is vége lehetne a filmnek, hiszen nem fogadja el, marad a csapatával, akikkel végre beindult a műsor. Azonban Pomeroy ismét bekavar, és Becky mégis elmegy az állásinterjúra. Ekkor mindenki Pomeroy-t hibáztatja, aki nem hagyja annyiban a dolgot, és „visszaszerzi” Beckyt egy élő adásban történő rántotta elkészítésével. Itt még mindig nincs vége a filmnek, rövid snittek egymásutánja mutatja be a szereplők virágzó életét, és a végén Becky és Pomeroy belesétál a naplementébe egy következő lehetséges riport anyagának a megbeszélése közben. És hogy ez a riport miről szólna? Hát nem nehéz kitalálni, de akit érdekel, nézze meg a film végét. Esetleg.