Hogyan válhatott mára a sorozat az egyik legfontosabb kultúraközvetítő műfajjá? És hogyan lett a késő modern társadalom emberének legfőbb fogyasztási cikke, politikai iránytűje és identitásképző eszköze? Ilyen (és még ilyenebb) kérdésekre keresi a választ Zsolnai György esszékötete.
Abban talán nehéz volna vitatkozni, hogy a huszonegyedik század első két évtizedének populáris kultúráját soha nem látott mértékben meghatározták a filmsorozatok, miközben a közvetítő médium szépen lassan átterelődött a televíziócsatornákról a különböző streamingszolgáltatókra. Zsolnai könyve itt veszi fel a fonalat, és teszi föl a kérdést, hogy vajon a sorozat eredetétől fogva üzletszerűen működő kifejezőeszköz, vagy legfőbb formai jellemzője teszi a marketingfogások kiaknázásának iskolapéldájává. Magától értetődőnek tűnik az összehasonlítás a 19. század végi és 20. század eleji, hírlapok hasábjain folytatásokban közölt regényekkel, hiszen ilyen tekintetben a céljuk ugyanaz, azaz felkelteni a befogadó érdeklődését, és arra késztetni, hogy hosszabb távon köteleződjön el előfizetőként a mű és a hírlap vagy a szolgáltató mellett. Azon túl, hogy a szériák képesek kijátszani a regényekből ismert nagyepikai narratív megoldásokat, azokat a 21. század emberére optimalizált multimodális eszközökkel fejleszti tovább, a képi megjelenítésnek vagy a zenei aláfestésnek újabb jelentésrétegeket adva. Mindez azonban nem volt előzmény nélküli, ezért a Spoiler első fejezete végigtekinti a filmsorozatipar rövid történetének négy korszakát. Így megtudhatjuk belőle, hogyan jutottunk el röpke hét évtized alatt az 1950-es évek amerikai háziasszonyaira pofátlanul targetált reklámok idősávjának megteremtéséül szolgáló sorozatoktól az előfizetők kegyeiért küzdő csatornákon át a futószalagszerűen termelt alkotásokig.
Zsolnai könyvének értéke, hogy nem találunk benne törekvést arra, hogy filmesztéták által elvárható részletes mélyelemzésekben merüljön el. Ugyanakkor még csak azt sem mondhatjuk, hogy a könyv tudásanyagát ne tudta volna felhalmozni bármelyik sorozatjunkie, aki már mindent is látott kétszer. Az esszégyűjtemény mégis gondolatébresztő, és átfogó képet ad a sorozatok fogyasztásának esztétikai, politikai, társadalmi, sőt pszichológiai kontextusáról. Mindezt úgy, hogy a tárgyalt jelenségeket külön-külön mindegyikőnk megtapasztalhatta, átélhette, akár részleteiben le is írhatta, de egyben a teljes képet kevesen látják át és képesek ilyen közérthető nyelvezettel felvázolni. Bár néha-néha beleszaladhat az olvasó olyan hajmeresztő kifejezésekbe, mint a „homodiegetikus narráció”, azok nem a szerző szellemi fölényének demonstrálásául szolgálnak, hanem e terminusok magyarázó kifejtése az esztétikai ismeretekben való elmerülést és a művek megértésének kitágítását segítik. Ugyanakkor a kötet maga egy fontos dolgot egyértelművé tesz: a sorozatok a kultúránk olyan alapelemeivé váltak, amelyeket értelmezni érdemes, sőt, értelmezni kell.
A könyv négy fejezetbe osztott rövid szövegei az esszé műfajának megfelelő hosszúsággal bírnak, pár oldalnyi terjedelemben mutatnak be egy vonatkozó jelenségkört általában egy, maximum két példa részletezésével. Ez a szerkesztési megoldás több oldalról is szerencsés: a kevésbé szakavatott olvasónak nem kell elveszve éreznie magát a túlcsorduló, általa nem ismert példaanyagban, míg a magát szakavatottabbnak képzelő befogadót saját értelmezési kereteinek felülvizsgálatára sarkallhatja kedvenc darabjai és a szerző által tárgyalt szériák összehasonlítása mentén. Mint ahogyan a whisky-szakértőt sem valamilyen felsőbbrendű gasztronómiai tudás elsajátítása teszi szakértővé, csupán a nagy tapasztalat a különböző márkák megkóstolásában, úgy a sorozatok esetében is a sok széria befogadása útján lesz valaki némiképp hozzáértőbb az átlagos előfizetőnél. Miközben a streamingszolgáltatók a profitmaximalizálás érdekében inkább a mennyiség felé fordultak, és így a túltermelés útjára léptek, Zsolnai könyve ahhoz ad fogódzót, hogy a mennyiség növelése helyett a minőség felismerése révén váljunk hozzáértővé, vagyis szempontokat kínál arra, hogy mitől értékelhetünk egy alkotást ebben a túlfogyasztásra ösztönző miliőben is minőségi sorozatnak – még akkor is, ha ennek meghatározása nem kap akkora teret a kötetben, mint amennyit megérdemelne az alcím alapján.
Megjegyzendő, hogy a szerző által hozott példákat felróhatjuk a kötet gyengeségeként és tekinthetünk rá annak erősségeként is. Bár Zsolnai nem kívánja elhitetni az olvasóval, hogy nem egyéni értékválasztásaira fűzte föl az esszéit, néha olyan benyomást kelt, mintha saját választásainak igazolásaképp íródott volna az adott fejezet. Különösen igaz ez akkor, amikor az újranézés előnyeiről szóló fejezet kereteit az adja, hogy a szerző miért látta már hatszor a Maffiózók című szériát, és miért van rá három oka is, hogy hetedszer is nekivágjon. Egy bizonyos: ezt a könyvet nem lehet úgy elolvasni, hogy ne maradjon hiányérzetünk. E sorok írója például nagyon szívesen olvasott volna a Narcosról abban a fejezetben, amely a sorozatok politikai valóságra való reflektálását és az abba való bevonódását tárgyalta, vagy akár arról, hogy a magyar sorozatok hogyan (nem) illeszkednek a nemzetközi trendekbe. Ezeknél viszont talán fontosabb az, hogy a könyv értelmezési szempontokat nyújt a fejezetek egyes témáinak tekintetében, amelyek eligazítanak akár az egyéni filmélmények értelmezésében, de akár az adott élményekről szóló baráti beszélgetéseket is gazdagíthatják.
Ugyanis a könyv azt is tárgyalja egy-egy fejezetben, hogy miért válik közösségi élménnyé az egyéni sorozatfogyasztás a történelem utáni világban, és miért nem tud teljesen az lenni. Hogy miért rettegünk attól, hogy valamiből kimaradunk, és miért biztos mégis, hogy ez nem fog megtörténni. Hogy miként férkőznek be a szériák tudatosan vagy tudat alatt a politikai elképzeléseinkbe. De olyan altémákat is megpendít, hogy milyen módon tűnik el a vászonról vagy a képernyőről a dohányzás, és hogyan jelenik meg ezzel párhuzamosan a drog. Hogyan lesz narratív szervezőelv a börtön, az interaktivitás vagy éppen a női szempont. Ha ezek valamelyike valaha is eszünkbe jutott egy-egy sorozat megtekintése közben, akkor megéri kézbe venni az esszégyűjteményt. Mert olyan információkat is megtudhatunk belőle, hogy miért hasonlít a sorozatnézés az „all you can eat” éttermekben elfogyasztott vacsorához, vagy hogyan érdemes kiválasztani, mi lesz a következő széria, amit megtekintünk.
Zsolnai György: Spoiler. Esszék a minőségi sorozatok világáról. Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2020.
.jpg)
