A király latolgatása – Roger Michell: Hyde Park on Hudson / A király látogatása

2013. január 22. – írta Kovács Bea

Az utóbbi években a történelmi-életrajzi vonatkozású filmek gyakran bizonyulnak Oscar-esélyesnek. Milk, Frost/Nixon, The Hurt Locker, The King's Speech, Moneyball, My Week with Marilyn – az elmúlt négy évben több jelölést és/vagy díjat is begyűjtöttek, az idei Lincoln pedig 12 kategóriában indul a szobrocskáért. Előzeteséből ítélve A király látogatása is hasonló kaliberű produkciónak ígérkezett, ám a másfél órából kiderült, hogy Roger Michell új filmje labdába sem rúghat a hasonló lélegzetvételű alkotásokkal szemben.

Aludj velünk! – Roger Michell: Morning Glory / Ébredj velünk

2011. március 24. – írta Búzás Anna

Azok a filmek, amelyek film- vagy tévéműsorok készítéséről szólnak, többletjelentéseket hordoznak, okkal van megmutatva bennünk a apparátus. Ez a film kivétel. Az apparátus szerepeltetése ugyanakkor az önreflexív tartalmak kibontására is lehetőséget adna, de itt szó sincs önreflexivitásról vagy valamiféle pluszról – csak a szórakoztatás a cél, de sajnos még az sem sikerül.

A vágy titoktalan tárgya – Roger Michell: Venus / Vénusz

2007. szeptember 15. – írta Papp Attila Zsolt

Peter O’Toole-t, Roger Michell Vénusz című filmjében nyújtott alakításáért sokadszor jelölték Oscar-díjra – természetesen ezúttal sem kapta meg, s ennek egyetlen okból örülhetünk: a film így részben a színészmester sorsára adott ironikus reflexióként is nézhető (utólag, persze). A hajlott korú színművész ugyanis – mily meglepő – a filmben hajlott korú színművészt alakít, aki sztár volt ugyan, de valahogy mégsem kapta meg azt a szakmai elismerést, ami kijárt volna neki. A filmbeli Maurice Russell ezért – barátjával, Iannel (Leslie Phillips) együtt – hullaszerepek „alakításával” tengeti öreg napjait, és készül a férfikor utolsó virágzásának is véget vető prosztataműtétjére.

Szupernovák – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Supernova szekció

2004. augusztus 15. – írta Virginás Andrea

Attól függően, hogy melyik ország filmforgalmazása felől közelítünk, a 2004-es TIFF Supernova blokkja (az elmúlt év során fesztiválsikerekben és kitüntetésekben részesült filmek csoportja) nagyon sok vagy igen csekély meglepetést tartogatott a nézőknek. Néhány kivételtől eltekintve (a Tais-toi! /Pofa be!, a Gus van Sant-féle Elephant, az olasz lo non ho paura / Nem félek című filmekről már olvashattunk a Filmtett hasábjain, a brazil Carandiru és a francia Depuis qu'Otar est parti / Mióta Otar elment című alkotások pedig az örök fesztivál-csapdáknak – értsd: recenzens nem ért el a vetítésekre – estek áldozatul) a kínálatról az alábbiakban lesz szó.

Csetlő-botló sztársirámok – Roger Michell: Notting Hill / Sztárom a párom

2000. június 15. – írta Zudor Imola

A minél magasabb nézettségi indexekre törekvő hollywoodi filmkészítés az utóbbi években bevált, ebben a formában nem túl eredeti receptjét hasznosítja filmünk. A néző, azaz a kliens, az ügyfél megfogásának, moziba csábításának mindenkori eszköze a figyelemfelkeltő újszerűséggel való kecsegtetés. Ennek tipikus módszere a meglévő séma-készletre való hagyatkozáson túl egyes klisék megbolygatása, részleges tagadása oly módon, hogy ez teljességében ne kérdőjelezze meg annak jogosultságát, kérdőjelekkel tarkítva csupán a filmhez való nézői viszonyulásunkat.