Peter Jackson: The Hobbit: The Desolation of Smaug / A hobbit – Smaug pusztasága Peter Jackson: The Hobbit: The Desolation of Smaug / A hobbit – Smaug pusztasága

Smaug-riadó

Peter Jackson: The Hobbit: The Desolation of Smaug / A hobbit – Smaug pusztasága

ÉRTÉKELD A FILMET!
A hobbit: Smaug pusztasága
Peter Jackson
2013
A hobbit: Smaug pusztasága

A hobbit: Smaug pusztasága

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

A Smaug pusztasága úgy akar – majdhogynem képmutatóan – Két toronnyá válni, hogy a benne történtek csupán töredékének van jelentősége.

A Váratlan utazás nem csak Bilbó számára volt váratlan. Annak ellenére ugyanis, hogy A hobbit trilógia első részében Jackson sikeresen adta vissza a könyv felütésének bukolikus és leplezetlenül naiv meseexpozícióját, mindenki pont ezt kérte számon rajta. A kissé mohó Jackson ugyanakkor még Tolkien bevásárlólistájából is átemelt volna részleteket a filmbe csak azért, hogy a már távolról is ingatagnak – de annál jövedelmezőbbnek – tűnő trilógiaformát újrahasznosíthassa. A Váratlan utazás épp ezért vált epizodikusságában bicebócává és lassúvá. Rákfenéje tétnélküliségében és redundánsságában rejtezett. A publikum ugyanis a honvisszafoglaló törpök fékezett habzású kalandját Frodóék minden rezdülésében epikus baktatásához képest ingerküszöb alatti mellébeszélésnek vélte – és ebben lehet is valami. Ennek ellenére tisztességes kalandfilm volt, amit a jóval morózusabb Smaug pusztasága – a kritikákat elnézegetve – minőségben elvileg megugrott. Elvileg.

Kép a Hobbit második részéből (Smaug pusztasága)

A második hobbit-film ugyanis ízig-vérig középfilm, nem válik tehát többé az előzménye és a folytatása közt elterülő háromórás átvezető momentumnál. Dicséretes, hogy Jackson és forgatókönyvíró kompániája (köztük Guillermo del Toro) az előzményhez képest emberibb kontinuitásérzékkel dolgoznak – a nagyjelenetek között végre ok-okozati kapcsolatokat is ki lehet tapintani. Ugyanakkor ez túl sokat nem jelent, mivel a Smaug pusztasága valamilyen oknál fogva végigrohan önmagán. A bőrváltó Beorn, a Bakacsinerdő és pókjai, a tündekirály börtöne, a Tóváros bürokráciája, de még a film esztétikai csúcspontjának helyszíne, Dol Guldur is egy Tolkien-rajongóklub sietős diavetítésének tűnik. Ha a Váratlan utazás cammogása gond volt, akkor a Smaug pusztaságának vágtája is az. A legironikusabb az egészben pont az, hogy míg a lankás előzményfilm a koboldbarlang hullámvasútszerűen komponált fináléjában felpörgött, addig a rohanó második film a Tóvárosban megül. Onnan pedig Smaug lánglehelete is csak ímmel-ámmal tudja felpiszkálni. Félreértés ne essék, nem unalmas a film. Egyszerűen csak másként válik inkonzisztenssé. Sajnálatos ugyanis, hogy Jackson képtelen elfogadni – vagy urambocsá’ palástolni – a történet alávetettségét. Már a Váratlan utazás esetében is könnyedén lehetett élni a gyanúperrel, miszerint nincs a könyvben három maratoni hosszúságú filmre elegendő alapanyag, azonban mindez a Smaug pusztasága után válik igazán egyértelművé. Jackson ugyanis úgy duzzasztja fel meséjét, hogy az nem tartalmasabbá, hanem hígabbá válik a kelleténél. Hiába szövi tele Tolkien lábjegyzeteivel és félbemaradt eredettörténeteivel, hiába utalgat kínosan a Gyűrűk ura-trilógiára, mivel A hobbit minden epikusságot nélkülöző tábortűz-története mindezt láthatóan kiveti magából.

Kép a Hobbit második részéből (Smaug pusztasága)

A Váratlan utazásban Bilbó egy otthonülő frissnyugdíjasból vált önmagát is meglepő kalandorrá, aki a film végére esetlen hősalakká tudott nemesedni. Mégis, az akkori kiábrándult bírálatok rendre a jellemfejlődés hiányát rótták fel Jacksonnak. A Smaug pusztaságában a megtökösödött Bilbónak már zöldfülű függőként viszket a vénája a gyűrű hatalma iránt, és leginkább ennyi. Most mintha a törpök fontosabbak lennének. Ugyanakkor azontúl, hogy Thorin látványosan elborul, a többiek továbbra is egyvonalas skiccek Hófehérke szoknyájának rejtekében. Érdekes módon most mintha mindenki oda lenne a karakteralakítás sötét tónusú megközelítésétől. Nincs igazság, de a Smaug pusztasága legalább látványos.

Kép a Hobbit második részéből (Smaug pusztasága)

Jackson akciódramaturgiát túlpörgető kompozíciói miatt bizonyára a Tolkienből elégségeseknek is érdemes megtekinteni a filmet. Ha viszont ezek a szórakoztató túlzásokba eső jelenetek azok, amik miatt Jackson hobbit-filmjei híresek lehetnek, akkor azon sem érdemes meglepődni, ha Tolkien esetleg forgolódni kezd a sírjában. Márpedig – körbenézve a nagyvilágban – úgy tűnik, hogy a hordóban úszva-sodródva menekülő törpök rajzfilmszerű akció-orgiájának méltatásán nem sokan merészkednek túl. Mintha Jackson nagyobb energiát fektetett volna ezekbe a videójátékszerű szekvenciákba, mint a film egésszé ollózásába. Mindezek fényében pedig a baljóslatúra sötétített és kényszeretetés során epikussá hizlalt hangvétel akár blöffnek is tűnhet. Keretnek a közönségkedvenc tündevíváshoz, a száradt fügeként hulló orkfejekhez, a girbe-gurba plánozásba belevesző nyílzuhataghoz. Lehet, hogy ez az egész nem is akar másról szólni – akkor viszont a Smaug pusztasága egész jó film.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller