A tavalyi év egyik legnagyobb meglepetése a független porondról érkező zaklatás-tematikájú tini-thriller volt Magyarországon. Schwechtje Mihály rendezővel beszélgettünk a filmről, aki elkíséri az alkotást a TIFF-es romániai premierre. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) ősztől romániai moziforgalmazásba is kerül.
Mi a film eredettörténete? Az iskolai zaklatás mint téma mondhatni az utcán hever, de valahogyan mégiscsak észre kell venni…
Tinédzserekről szerettem volna filmet készíteni, de nem akartam a saját kamaszkoromon nosztalgiázni, inkább az érdekelt, mi az, ami megváltozott az én tizenéves korom óta és mi az, ami állandó. Interjúzni kezdtem a korosztállyal és arra jöttem rá, hogy a kommunikáció az, ami az okosvilág, az applikációk és a közösségi média térnyerése miatt alapjában változtatta meg a létezésüket a világban. Minden második tininek volt valami negatív története ezzel kapcsolatban, ezért indultam el ebbe az irányba.
Kényes témát boncolgat a film, ért esetleg kritika miatta?
Azért, hogy ezt a témát tesszük a történetünk középpontjába, csak pozitív visszajelzéseket kaptam.
Nehéz volt megtalálni a film tiniszereplőit? Pontosan mit kerestetek bennük?
Nehéz volt megtaláni őket, mert egyszerre kellett a fizikumuknak képviselnie azt, amit a forgatókönyvben megírt karakterek megkívánnak, és kellett tehetséges színésznek lenniük. Széles érzelmi skálán kellett tudniuk hitelesen, átélten megnyilvánulniuk, ezért sokáig keresgéltem, mire megtaláltam őket.
Milyen amatőrökkel, sőt, tinikkel forgatni? Nem feszengtek a befutott színészek mellett?
Ilyen probléma nem volt, ebben a profi színészek is segítettek, mert egyenrangú partnerként kezelték őket.
Hát a kényes kérdések? Olyasmire is gondolok, hogy a főszereplő Herr Szilvia a forgatás ideje alatt még kiskorú volt, és melltartóban, sőt anélkül is látható a filmben. A szülők hogyan fogadták ezt?
Nem kiskorú, hanem fiatalkorú, ami nagy különbség, mert ez választ is ad a kérdésedre. A fiatalkorúak esetén a fiatalkorú és a szülője írásos beleegyezése szükséges ahhoz, hogy ilyen jelenetet forgathassunk. Pontosan értették, miért fontos, hogy ez a vetkőzés megtörténjen: azért, hogy kellően sokkoló legyen a film ahhoz, hogy a végén a nézőt gondolkodásra késztesse az internetes zaklatás kérdéséről. Igyekeztünk nem a vágy tárgyaként, hanem egy szörnyű zaklatási helyzet áldozataként ábrázolni a félmeztelenre vetkőzött lányt.
A filmben a szülői felelősség témája is teret kap – mit tehetnek a szülők a mai instagramos, snapchates, messengeres világban, úgy, hogy esetleg a gyerek intim szférája se sérüljön?
Nem tudok más megoldást, mint hogy meg kell próbálni nyíltan beszélni a gyerekekkel a veszélyekről. Ehhez persze az is szükséges, hogy a gyerek hajlandó legyen meghallgatni a szülőket, tanárokat, felnőtteket. Ami ebben a lázadó életkorban, nem mindig magától értetődő.
Érdekes képi világa van a filmnek, nagyrészben 4:3-as képarányú (vagy ahhoz hasonló) képben láthatjuk a szereplőket – ez milyen kihívást jelentett?
A forgatáson semmi különbség nincsen, azon kívül, hogy másként kell komponálni minden képarányban. Azért választottuk ezt a képarányt, mert a közelképeknél jóval hangsúlyosabban koncentrál az arcokra, és azért is, mert az, ha nem egy szokványos képarányt választunk, az egyből egy markáns, emlékezetes képi nyomot hagy a néző fejében, úgy, hogy ez valójában nem kerül pénzbe, ami egy low budget filmnél fontos szempont, ha más eszközök nem állnak a rendelkezésünkre. És nem utolsó sorban, ez a képarány áll a legközelebb az instagram képarányához, amit a tinik nagyon otthonosnak éreznek.
Erős műfaji oldala is van a filmednek (a thriller-ihletettségre és a fordulatokra gondolok), te hogy állsz ehhez a műfajiság-szerzőiség témához?
A kettő nem zárja ki egymást. A műfaji film is tud szerzői film lenni, ha az alkotóknak megvan az egyéni hangjuk és a személyes megközelítésük. Gondoljunk csak Tarr Béla A londoni férfi című filmjére, ami tulajdonképpen egy krimi, de tömegfilmnek sosem nevezhetnénk. A határok tehát nem a műfaji és a szerzői film között húzódnak. Ha már ellentétes kategóriákat keresünk, akkor inkább azt vizsgáljuk, hogy valaki kereskedelmi/szórakoztatóipari terméket akart-e létrehozni vagy belső késztetésből szándékozik-e közölni valamit.
A film a magyar állami finanszírozási kereteken kívül készült. Milyen kihívások érik a filmkészítőt, ha nem filmalapos filmet készít?
Sokat kell szívességet kérni, viszont teljes az alkotói szabadság. Nekem ezt független filmként kellett elkészítenem ahhoz, hogy úgy mesélhessem el ezt a történetet, ahogy én látom ezt a problémát.
Milyen volt a film eddigi fogadtatása Magyarországon?
Vannak emberek, akikre azt a hatást gyakorolta a film, amit szerettünk volna elérni. Megtalálta a közönségét, ez jó érzés.
Nemsokára Cannes-ba utazol a filmmel, a Cannes Écrans Juniors nevű versenyre. Mit lehet tudni erről a szekcióról? Mire számítasz? [Még a Cannes-i Filmfesztivál előtt kérdeztük a rendezőt]
Ez a szekció kifejezetten a tinédzserekről illetve a nekik szóló filmeket mutatja be és versenyezteti. most először szerepel itt magyar film. A szekció távlati célja, ha jól tudom, hogy a jövő szofisztikált nézőjét kinevelje. Három vetítés lesz, és a vetítés után lesz beszélgetés is, ami mindig izgalmas, mert ilyenkor le tudjuk szűrni, milyen hatást váltott ki a filmünk a nézőknél.
Egyre divatosabb Magyarországon és Romániában is az alternatív forgalmazás (lakásvetítések etc.) Iskolai bemutatókon nem gondolkoztok? Sok tini talán csak az új Bosszúállókra, de lehet hogy még arra sem ül be a moziba, márpedig ez a film leginkább nekik szól, nemcsak róluk…
Szerencsére sok iskolába eljutunk, folyamatosan hívják a filmet, a szereplőket és engem is közönség találkozós beszélgetésekre. A forgalmazás maga nem a rendező hatásköre. Van a filmnek itthon egy forgalmazója és ők határozzák meg a forgalmazási stratégiát. A producer dönti el, hogy kit választ forgalmazónak és milyen szempontok alapján.
Mi a következő filmterved? Ismét megpróbálod vele a filmalapot, vagy bejött a függetlenség?
Megpróbálom a filmalapot, mert az a pénz, ami fölött diszponálnak azért van, hogy minket, magyar filmes alkotókat támogassanak. Tehát az a pénz a miénk. Mivel magamat magyar filmrendezőnek tekintem, igényt tartok arra a pénzre. Sajnos nem létezik ma Magyarországon olyan pénzügyi modell, amely úgy működőképes lenne független filmek létrehozására, hogy az nem a munkatársak kizsákmányolására alapulna. Ezért a független filmezéshez akkor nyúlunk, ha azt tapasztaljuk, muszáj segítséget kérnünk a kollégáktól, mert a meglévő állami filmfinanszírozási rendszerben nem lehet létrehozni azt, amiről úgy érezzük, fontos beszélni. Velem pont ez történt. Az új tervem egy krimidramaturgiába csomagolt, személyes és társadalmi dráma, ami reflektál a mai magyar vidéki valóságra.
