Walter Matthau és Jack Lemmon. A két név annyira összetartozik, mint a gin és a tonik, vagy a korrupció és a politika. Ez azonban nem volt mindig így: második közös filmjük, a most hatvanéves Furcsa pár hozta létre a két legendás színész szimbiózisát, ami aztán még nyolc közös filmen keresztül tartott.

• • A film egy roppant sikeres Neil Simon-féle Broadway-darab filmes adaptációja. A darabot 1965-ben állították színre először, és Mike Nichols rendezte (Nem félünk a farkastól, Diploma előtt). Már a színházban is Walter Matthau alakította Oscart, Felixet szerepét viszont Art Carney játszotta. Az előadás egy csomó Tony-díjat összeszedett (ez az Oscar színházi ekvivalense), többek között Matthau is kapott egyet.
  • Ez mindössze a második alkalom, amikor a filmtörténet nagy párosa, Jack Lemmon és Walter Matthau együtt játszanak egy filmben. Mostanra már evidenciának tűnik, hogy ők ketten a furcsa pár, de ez a film előkészítési fázisában nem volt ennyire evidens. Howard Koch producer a Broadway-show eredeti szereposztását akarta megtartani a filmben, Robert Evans Paramount-stúdiófőnök viszont Art Carney helyett inkább Jack Lemmont látta volna szívesebben a filmben. És ha már Lemmon-Matthau, Evans Billy Wilder legendás író-rendezőt is le akarta szerződtetni, ugyanis ő már csinált egy filmet korábban Matthauval és Lemmonnal (Sógorom, a zugügyvéd / The Fortune Cookie, 1966). A Lemmon-Matthau-Wilder „csomag” viszont hárommillió dollárba került volna, plusz a bevétel felébe, így Charlie Bluhdorn Paramount-tulajdonos lefújta az egészet, így végül Wilder kikerült a képből, Neil Simon pedig maga adaptálta saját darabját filmre.
  
  • Matthau, a film és az előadás Oscarja megpróbálta elérni Neil Simonnál, hogy inkább a másik szerepet, Felixét osszák rá. Úgy gondolta, hogy Oscar személyisége túlságosan hasonlít az övére, így aztán túl könnyű feladat lenne eljátszani azt; Felix viszont már keményebb dió, komolyabb színészi kihívás lett volna. Simon válasza az volt, hogy „Walter, menj, légy színész másvalaki darabjában. Az enyémben legyél Oscar.” – erre pedig lehetetlen volt nemet mondani. Simon Felix karakterét egyébként saját testvéréről, Danny Simonról mintázta, aki szintén (forgatókönyv)író volt.
  • A filmből egy öt éven (1970-1975) keresztül sugárzott, hasonló című tévés sitcom is készült, amelyben Tony Randall és Jack Klugman alakítják a furcsa párt. Klugmannak egyébként ismerős volt a darab, hiszen ő váltotta fel pár hónap után Matthaut a Broadway-showban. Apropó folytatások, a színdarabnak/filmnek temérdek spinoffja készült: az említett tévésorozat mellett Simon 1985-ben írt egy női változatot, amit a Broadway-en eme film rendezője, Gene Saks állított színre. Készült még rajzfilm, két másik sitcom és ki tudja még mi egyéb belőle, de ami említésre méltó, az a filmpremier harmincadik évfordulójára készült folytatás, amiben Lemmon és Matthau immár idősen alakítják Oscart, illetve Felixet  – ezt is Neil Simon írta. Egyébként a folytatás rekordtartó abban az értelemben, hogy mennyi idő telt el az eredeti film és a sequel között.
  
  • Ahhoz képest, hogy a filmben mennyire fontos szerepet játszik a póker, illetve a pókerezés, Felixet sohasem látjuk pókerezni.
  • A kamaradarab- jellegű előadáshoz képest  a filmbe csomó kinti helyszínt írt Simon, ilyen volt a stadion-jelenet is, amit a New York-i  Shea Stadiumban vettek fel, egy igazi baseball-meccs előtt. Roberto Clemente baseball-játékost megkérték, hogy a film kedvéért hajtson végre egy ritka cselt, amiről a filmbéli Oscar lemarad – de nem volt rá hajlandó, így Bill Mazeroski csinálta meg helyette.