50 éve mutatták be a Nem félünk a farkastól (Who's Afraid of Virginia Woolf?) című, fekete humorú, szatirikus amerikai drámát, Edward Albee sikerkönyvének filmes adaptációját. A film a német származású Mike Nichols, főszerepeit Elizabeth Taylor és Richard Burton alakította;kapott hideget is, meleget is, a sok Oscar és BAFTA mellett a könyvváltozat rajongói nem ritkán titulálták kissé giccsesnek. Folytatódik triviasorozatunk!

• „Martha és én köztem nincs semmi, csak köszörüljük egymáson az elménket. Már amennyi megmaradt belőle...” – a Richard Burton által alakított George mondata jól sűríti a történet lényegét. Egy szinte szadista módon civódó házaspárt ismerünk meg, akik egy késő estén, éjszakán háborújukba egy fiatal párt is bevonnak.
• A film, illetve az eredeti mű címe egy rajzfilmben, A három kismalacban (Three Little Pigs, r. Walt Disney, 1933) elhangzó Who's afraid of the big bad wolf? (Ki fél a nagy, gonosz farkastól?) című dalocskára játszik rá. A filmből kiderül, hogy a Virginia Woolf írónő nevét tartalmazó átköltés egy egyetemi partin született.  A darab írója egy kocsmában, a tükörre vagy a falra írva látta a mondatot, s úgy gondolta, hogy az értelmiségi rétegre jellemző poén.
• Mindenki jól tudta, hogy a cím a Disney-rajzfilmben felhangzó énekre utal, ám mivel a Warner Bros. nem tudott megegyezni Disney-vel a dallam felhasználásáról, a filmben a szereplők egy másik, szintén közkedvelt dallammal éneklik el.
• Az Oscar-díj történetében ez volt az első film első, amely az összes létező kategóriában, jelölést kapott: összesen 13 díjra jelölték, amiből ötöt kapott meg (a fekete-fehér filmek között elnyerte a legjobb jelmeztervezését, látványtervezésért és operatőri munkáért járó díjakat, ugyanakkor Elizabeth Taylor lett a legjobb női főszereplő, Sandy Dennis pedig a legjobb női mellékszereplő).
• A főszereplők, George (Burton) és Martha (Taylor) nevét az Amerikai Egyesült Államok elnökének, George Washingtonnak és feleségének a neve ihlette, de a karakterek megformálásában Albee egy ismerős házaspárt, Willard Maas és Marie Menken személyét és kapcsolatukat vette alapul.

• A film vulgáris nyelvezete, illetve a szereplők közti explicit verbális agresszió miatt nagy port kavart. A eredetileg tervezett 9 óra helyett csak 11 után vetítették a tévében; ez volt az első olyan film, amelyen feltüntetették, hogy 18 éven aluliak csak szülői felügyelettel nézhetik.
• 7,5 millió dolláros költségvetésével az addig készült legdrágább fekete-fehér filmnek számított az államokban. A legnagyobb gázsija Taylornak volt, több mint egymillió dollár. Albee egy 2005-ös interjúban mesélte el, hogy a dráma szövegét Ernest Lehman dolgozta át forgatókönyvé 250 000 dollárért, de az eredmény annyira nem tetszett a rendezőnek és a két főszereplőnek, hogy két mondat kivételével mindent visszacseréltek Albee eredeti szövegére. Albee gúnyosan jegyezte meg, 125 000 dollár mondatonként nem rossz fizetség. Lehman a történet végét is átírta, ám a rendező ebben is ragaszkodott az eredeti szöveghez.
• A film a 4. volt annak a 11 filmnek a sorában, amikben az Elizabeth Taylor és Richard Burton házaspár együtt játszott. A páros a forgatás alatt egy-egy piros, aranybetűkkel díszített biciklivel járt körbe a hatalmas stúdióépületben, illetve a forgatási helyszínek között. Rendszerint későn keltek és csak 10 után mentek be a fogatásra. Legkésőbb 6-ig dolgoztak, nagyon hosszú ebédszüneteket, esetleg pihenőként koktélozgatást tartva.
• Elizabeth Taylor közel 15 kg-ot hízott a szerep kedvéért, hogy még hitelesebb lehessen, 33 évesen játszott el egy 52 éves nőt. Később azt nyilatkozta, hogy az ötvenes, kiállhatatlan feleség szerepe a kedvence volt. Maga Albee is, aki eredetileg nem volt teljesen nyugodt a Burton-Taylor páros kapcsán, azt nyilatkozta a 2000-es években, hogy a színésznő legjobb alakítását láthatjuk ebben a filmben.

• Burton előtt Jack Lemmont kérték fel George figurájának eljátszására, aki először el is vállalta a szerepet. A hivatalos verzió szerint később indoklás nélkül visszamondta, bár sokan állítják, hogy olyan nagy összeget kért, amit a Warner nem tudott megfizetni. Nick, a fiatal pár férfi tagjának eljátszására eredetileg Robert Redfordot kérték fel, aki visszautasította a szerepet (végül George Segal vállalta). Albee szerette volna, ha a női főszerepet Katharine Hepburn játssza, ezért elküldte neki a darabot, ám a színésznőtől azt a választ kapta, hogy: „Ez a darab sokkal jobb, mint amilyen én vagyok.” A női főszerepre szóba jött Bette Davis, Ingrid Bergman, valamint Rosalind Russell is, míg George szerepére, Jack Lemmonon túl James Mason, Cary Grant, Henry Fonda és Peter O'Toole is.
• A film női mellékszereplője, Sandy Dennis a forgatás alatt elvetélt. Egyéb kisebb „balesetek” is történtek, pl. Burton egy jelenetben úgy meglökte Taylort, hogy a nő tényleg, „jól hallhatóan” beütötte a fejét.
• Annak ellenére, hogy a forgatás alatt viszonylag sok konfliktus volt a Warner Bros. és a rendező között, elsősorban a lassan haladó munka miatt, illetve mert a stúdió aggódott, hogy a cenzorok nem fogják jóváhagyni a filmet vulgáris nyelvezete miatt, a végeredménnyel mindenki elégedett volt.
• A film premierjén Mike Nichols, a rendező olyan ideges volt, hogy autóba ült és elhagyta a helyszínt, a Pantages színházat.

Marta azt mondja a filmben a férjéről, George-ról: „Épp az, hogy soha semmit sem csinálsz. Olyan se hideg, se meleg nem vagy.” Na, ez az, ami erre az alkotásra nem mondható…