A nagy stúdiók tologatták a forgatókönyvet, főszereplője szinte ingyen vállalta a szerepet, színésznők egész sora dobta vissza Mrs. Robinson visszataszító figuráját – a Diploma előttnek mégis sikerült valami bizsergetően újat mutatnia, nyakon csípni a korszellemet s ezzel az amerikai film egyik mérföldkövévé válni, beindítani egy tehetséges, fiatal színész karrierjét, zenéi pedig máig töretlenül népszerű slágerek lettek.

• Egy életunt srác tér haza felső középosztálybeli szüleihez jeles tanulmányi eredményekkel, és életcéloktól tökéletesen mentes állapotban. Egy nála idősebb asszony szeretője lesz, s az asszonyról hamarosan kiderül, hogy igen csinos lánya van – röviden ennyit a sztoriról s a filmről, amelyet a hálás utókor Hollywood 70-es évekbeli új korszakának egyik előfutáraként emleget.
• Már egy évvel a forgatás megkezdése előtt tudni lehetett, hogy Mike Nichols valami forradalmian újra és tabudöntögetőre készül. Egy 1966. márciusában adott interjúban Nichols felnőttfilmnek nevezte a Diploma előttöt, amiért az egy egyetemista korú fiú és egy negyvenes nő afférjáról szól. Bár a filmben egyetlen, mai értelemben vett szexjelenet sincs, a szereplők mégis szeretkeznek, ráadásul nagyjából azért, hogy legyen, amivel elütniük az időt. Ez sokkoló, de legalábbis igen meglepő volt abban a korban, amikor a tévéből gyakorlatilag hiányzott a szex, még a filmekben szereplő házaspárok is külön ágyban aludtak, s ha mégis lett volna szex egy filmben, akkor az vagy túl elegáns volt (Bond-filmek, Mi újság, cicamica? / What’s New Pussycat?), vagy semmi sem látszott belőle (Kalandorok / The Carpetbaggers).

• A castingra érkezett Dustin Hoffmant a producer, Joseph E. Levine ablakpucolófiúnak nézte. Az első találkozásnál már csak maga a casting alakulhatott furcsábban. Hoffman Katharine Ross-szal  próbált, és kínjában, hogy minél jobban teljesítsen s a feszültséget s elűzze, rápakolt és belecsípett a színésznő fenekébe, Ross pedig hangosan kiosztotta a szemtelensége miatt. Nichols úgy döntött, épp erre a karakterre van szüksége a tejfölösszájú Benjamin Braddock szerepéhez, a nagyjából ismeretlen Hoffman pedig többek közt olyan színészek orra elől halászta el a szerepet, mint Robert Duvall, Warren Beatty, Harrison Ford, Gene Wilder, Steve McQueen, Anthony Perkinst vagy Jack Nicholson.
• Hoffman nem akart kötöttséget: hat filmre ajánlottak volna neki szerződést és nagyobb gázsit, de nem akart látatlanban elvállalni olyan szerepeket, amelyek esetleg nem tetszenek neki, így végül kötelezettségek nélkül, de mindössze 17 000 dollárért cserébe játszotta el Bent. Állítólag a forgatással telt hétköznapok költségei nyomán ebből csak 4000 dollár maradt Hoffman zsebében, és a forgatás végeztével újra munkanélküliként tengődött – ha nem is túl hosszú ideig.

• A film legellentmondásosabb és -vitatottabb figurája a házaságtörő csábító, Mrs. Anne Bancroft kapta meg, aki bár a film első perceiben kijelenti, hogy kétszer olyan idős, mint Benjamin, a valóságban alig volt idősebb partnerénél: a kölyökképű Hoffman 29 évesen vállalta a 21 éves srác szerepét, Bancroft pedig 35 évesen játszotta el, hogy akár anyja lehetne. A többi szereplő között sem stimmelnek a korkülönbségek: Bancroft mindössze nyolc évvel volt idősebb a lányát alakító Katharine Rossnál, a Benjamin apját alakító William Daniels pedig tíz évvel volt idősebb a „fiánál”. Hogy ez a film nézése közben senkinek sem esik le, az egyrészt a sminkeseket dícséri, másrészt a generációs különbséget elmélyíti, hogy az idősebb szereplőknek csak családnevük van, a keresztnevük sosem hangzik el.
• Bancroft is csupa jó nevű kolléganője orra elől vette el a szerepet – Joan Crawford, Lauren Bacall, Angela Lansbury és  Audrey Hepburn  is érdeklődött iránta –, de olyanok is voltak, akik határozottan visszautasították (Geraldine Page, Patricia Neal). Mike Nichols nagy kedvence eredetileg Doris Day lett volna, de férje/menedzsere undorodva dobta vissza a forgatókönyvet, meg sem mutatta neki. „Nem láttam magam az ágynemű közt henteregni egy fele olyan idős férfival, akit én elcsábítottam. Értettem, hogy ez egy hatásos szerep, de ellenkezett volna az értékrendemmel” – felelte Day évekkel később, amikor rákérdeztek, hogy elvállalta volna-e a szerepet, ha tud a felkérésről.
• Nem tudni, miért éppen Katharine Ross lett Elane Robinson, azt viszont igen, hogy a szerep kapcsán felmerült többek közt Jane Fonda, Carroll Baker, Julie Christie, Sophia Loren, Judy Garland, Rita Hayworth, Anouk Aimée, Deborah Kerr,  Simone Signoret, Lana Turner, Anne Baxter és Shelley Winters neve is.

• Anne Bancroff nem vállalt meztelenkedést. Ben és Mrs. Robinson első konforntációjának felvételeihez egy sztriptíztáncosnőt kerestek – illetve kettőt, mert az első nem akarta letolni a bugyiját.
• A film egyik legjobb jelenete egy röhögőgörcsnek köszönhető. Amikor Benjamin és Mrs. Robinson először találkozik a hotelszobában, Hoffman improvizált, és megfogta Bancroft mellét, mert eszébe jutott, hogy a kamasz srácok ezt teszik azzal az ürüggyel, hogy a lány hátára segítik a kabátját. Mike Nichols hangosan felnevetett, amitől Hoffmant is utolérte a nevetés – hogy elrejtse, hátrafordult, és párszor a falba ütötte a homlokát. A rendező végül megtartotta a jelenetet.
• Nichols és Hoffman más helyzetekben is improvizált, a felvételek egy része például gerillamódszerrel történt. Az egyetemen játszódó jelenetek például nem statisztákkal forogtak, a járókelőknek fogalmuk sem volt arról, hogy képben vannak, de még engedélyt sem kértek a kampuszbeli forgatásra. Az egyik jelenetben az is benne maradt, hogy egy idegen férfi leszólítja Rosst az utcán.
• A stábot szinte kihajították a templomból, a lelkész ugyanis féltette az üveget, amint Benjamin az esküvő alatt dönget. Végül kiegyeztek némi elővigyázatosságban és a filmben látható, krisztusi pózban. Ugyanezt a jelenetet és a film végét, katolikus egyházi nyomásra, Portugáliában kivágták a filmből.

• A Diploma előtt sikere nagyjából mindenkinek a karrierjét fellendítette, aki csak dolgozott benne, a főszerepet alakító Dustin Hoffmanétól kezdve a dalait jegyző Simon&Garfunkelig, egyetlen kivétellel. A forgatókönyv alapjául szolgáló regényt Charles Webb írta, aki továbbra is kénytelen volt olcsó bérmunkákból tengődni, évekkel később teljesen elszegényedett, ki is lakoltatták. Két későbbi regényéből is készült filmadaptáció, ám ezek nem váltottak ki nagyobb visszhangot, úgyhogy megpróbált néhány újabb bőrt lehúzni a Benjamin-Mrs. Robinson sztoriról, nem túl sok sikerrel. Írt egy folytatást Home School címmel Benjaminról, Elaine-ről és két gyerekükről, amelyben Mrs. Robinson Nan (kb.: Nagyi) néven szerepel, és idén, a bemutató 50. évfordulója alkalmából elkészült két rövid videó The Graduate: A Live Show, illetve The Graduate: Benjamin & Elaine címmel, többnyire nosztalgiából.
• Ezzel szemben először fordult elő a filmtörténetben, hogy egy rendező egymillió dollárt kapjon a munkájáért, ahogy az is, hogy filmje csak a legjobb rendező kategóriában nyerjen Oscart (volt ugyan hat másik jelölése is, de egyet sem váltott díjra). Ezt a rekordot Mike Nichols 2016-ig tartotta. A filmet 1967. december 22-én mutatták be, és 42 héttel később még mindig vetítették a mozik. Összbevétele 104 millió dollárra rúgott, ami ma 740 milliót érne.

(Variety, IMDb, BoxOffice Mojo)