2019, Neo-Tokió. A harmadik világháború után hamvaiból újjáéledt főváros újabb válságot él át. A tömeglázadások, terrorista akciók, rendőri-katonai beavatkozások mindennaposak. Aki éppen semmit sem akar felrobbantani, az a kivonulás és önkábítás különféle módozatai között válogathat, a vallási fanatizmustól a drogokig. A fiatalok motoros bandákba verődve, ön- és közveszélyes párbajokban tombolják ki szabadságvágyukat.

Mindeközben a kormány megbízásából titkos kísérletek folynak, melyek az emberi génekben elraktározott ősi tudást és energiát kutatják. Ha ezt az erőt sikerülne újra felszínre hozni – és persze irányítani – rendkívül veszélyes fegyver lehetne birtokosai kezében. A kísérleteknek azonban nincs igazi felelőse. A tudósokat csak a minták és az eredmények érdeklik, a város védelméért felelős Ezredes állásfoglalása bizonytalan, a politikusokat pedig saját kisstílű játszmáik kötik le.

Mikor Tetsuo, az egyik motoros banda tagja is a kísérleti alanyok közé kerül, – harmincegy évvel Tokió megsemmisülése után – ismét felnyílik Pandora szelencéje. Tetsuo a vizsgálatok során pszichokinetikus képességekre tesz szert, amelyek akár az emberi fejlődés következő lépcsőfokára is emelhetnék, ám a hatalmi helyzethez nem szokott, sérülékeny fiú nem képes kontrollálni az „isteni erőt”. Megszökik a laboratóriumból és a rejtélyes Akira felkutatására indul. Az útját szegélyező halottak, összeomló épületek és hidak egyre nyilvánvalóbbá teszik: olyan erő szabadult el, mely egész Neo-Tokió pusztulásával fenyeget…

A történet összefoglalása azonban csak kedvcsináló jellegű lehet, hiszen mind a cselekmény, mind a mondanivaló rendkívül komplex. Ennek egyik oka az, hogy Katsuhiro Otomo 1988-ban készült animéje az alkotó 2000 oldalas mangáját igyekszik kétórás filmbe összesűríteni. Annak, aki először látja az Akirát valószínűleg nem lesz minden érthető, de a két DVD-s kiadás extrái sokat segíthetnek ezen. Neko (Magyar Anime Társaság), Grifter (Trillian) és Tonya (Japanimania) audiókommentárja olyan részletekre is felhívja a figyelmet, amelyek felett elsőre talán elsiklottunk. A filmben rejlő számos értelmezési lehetőség szempontjából nagyon jó, hogy több véleményt is hallhatunk. Kár, hogy a beszélgetés során olyan megjegyzések is elhangzanak, amelyek joggal sérthetik a szakavatottabb anime-rajongók fülét és a résztvevők felkészületlenségéről árulkodnak – néha ugyanis még a szereplők pontos nevével sincsenek tisztában.

Ôtomo Katsuhiro: Akira

A mélyrehatóbb ismeretekre vágyók tudásszomját Varró Attila közel kétórás elemzése csillapíthatja. A rendkívül információdús, ám látványvilágát tekintve nem túl mozgalmas felvételt szerencsére nem egyhuzamban zúdítják a nézőre. A rajzfilm újranézése közben, a képernyő sarkában kb. hárompercenként megjelenő kapszulára kattintva, szépen kiporciózva juthatunk hozzá az adott filmrészletre vonatkozó „adagunkhoz”. Az elemző részeket szépen illusztrálják a képregény és az anime statikus képei, a két film eltérő ritmusa egészében véve jól kiegyenlíti egymást. Bár az elemzés és a rajzfilm együttesen több mint négy órát vesz igénybe, megéri végignézni.

Az extrák között szerepel egy közel félórás rendezői interjú is (japánul, magyar felirattal), ám aki arra számít, hogy majd az alkotó végre elmagyarázza, miről is szól a film valójában, az csalódni fog. Katsuhiro Otomo inkább az alkotói folyamatról mesél: milyen korábbi olvasmány- és filmélményeire vezethető vissza az Akira világa, miféle technikai, munkaszervezési kihívásokat jelentett a rajzfilm elkészítése; szóba kerül a számítógépes animáció használata, a szinkron és a zeneválasztás, majd néhány régi füzet is elővillan, melyek a sokszorosan átdolgozott terveket, vázlatokat tartalmazzák.

A készítési folyamatba bepillantást nyerhetünk egy werkfilm (kb. 48 perc, japánul, magyar felirattal) révén is, amely nagyjából az animével lehet egyidős – mindenesetre láthatóan korábban készült, mint a rendezői interjú. A sajátos japán humorral fűszerezett kommentár ugyan meglehetősen szokatlan az európai néző számára, de ezen túllépve izgalmas kulisszatitkokat tudhatunk meg belőle. Sok szó esik arról, hogy a szereplők hangját még a rajzok elkészítése előtt vették fel és gesztusaikat, mimikájukat is beépítették a szereplők mozgásába, ami akkoriban hatalmas újdonságnak számított. Beleshetünk a rajzolók műhelyébe is: láthatjuk, hogyan „épült fel” Neo-Tokió és milyen elképesztő precizitással készültek a nagyvászonra szánt, kézzel festett képsorok. Az extrák között külön menüpontként szerepel a filmmel körülbelül egyidős trailer is, amelyet a werkfilmben szintén láthatunk. Emellett találunk két japán és két magyar nyelvű részletet a szövegkönyvből, és egy képgalériát.

Az Akira magyarországi premierjére elkészülte után 18 évvel, 2006 márciusában került sor az Odeon-Lloyd Moziban. Mivel az Akira nagyvászonra készült, a magyar közönség ekkor láthatta először méltó körülmények között. Egy csokornyi extra ehhez az exkluzív díszbemutatóhoz kapcsolódik. Láthatunk egy kb. hét perces összeállítást a bemutató helyszínéről, ahol a közönség véleményét is megkérdezték a filmről. Ezen a bemutatón hangzik el Varró Attila bevezetője is, aki az addigi méltatások után – összekacsintásként az értő közönséggel – arról is beszél, hogy milyen negatívumok kötődnek a filmhez. A 12 perces előadás méltó kiegészítése a már említett elemzésnek. Az Akira-molinó azoknak a látogatóknak az aláírását tartalmazza, akik a bemutatót követő hetekben látták a filmet. Az óriásplakátot a kiadó eljuttatta Japánba, Katsuhiro Otomonak, ami kétségtelenül szép gesztus, bár alaposabb böngészésre valószínűleg csak az vállalkozik, aki a saját aláírását keresi…

A tavaly márciusi premiert követően megjelenő dupla DVD-n a kiadó igyekezett minél többet visszaadni abból az élményből, amelyben a mozinézőknek lehetett része, habár a képminőség terén ezt nem lehet tökéletesen megvalósítani. Amennyiben a film egyik különlegességét, az egymáshoz igazított (japán) szinkront és mimikát is látni szeretnénk, kétféle magyar felirat közül is válogathatunk (mozi verzió és eredeti szövegkönyv), a japán hangot pedig DD 5.1 és DTS minőségben is élvezhetjük. A film sodró, dinamikus tempója azonban annyira igénybe veszi a néző figyelmét, hogy az események lényegesen könnyebben követhetőek magyar szinkronnal, főleg azok számára, akik először látják a filmet.

Az Akira magyar DVD-kiadása nemcsak a kultuszfilmmé vált anime-klasszikus rajongóinak lehet öröm. A megfelelő minőségű, többszöri újranézés lehetősége és a számos kommentár azok számára is élvezhetővé teszi a filmet, akik kevésbé ismerik ki magukat az animék világában.