Angélique, a hóbortos diáklány számára a szerelem egyet jelent Loïc nevével. A harmincöt esztendos orvos azonban nős, sőt hamarosan apa lesz. Ám a szenvedélyes, őrült szerelemnek efféle „apróságok” természetesen nem lehetnek akadályai, sőt időnként szélsőséges tettek elkövetésére vetemedik az ember fia, lánya. Angélique sem kivétel. A francia rendezőnő, Laetitia Colombani filmje – a nemrég a magyar mozikban is bemutatott Szeretni bolondulásig (À la folie... pas du tout) – egy ritka műfajt képvisel. Romantikus thriller.
Miként született meg a film alapötlete?
A párizsi Louis Lumiére Filmiskolában tanultam, és az utolsó évben egyik dolgozatom témájául az „őrület a filmekben” témakört választottam. A feladat gyakorlati részeként egy forgatókönyvet kellett írni a témában, és amikor a televízióban hallottam az erotomániáról, úgy döntöttem, hogy az efféle őrületről írom meg egy thriller forgatókönyvét.
Külön epizódot szentel a történetnek, előbb Angélique, majd Loïc szemszögéből, végül a harmadik részben összekapcsolódik a két szál. Eredetileg is így építette fel a forgatókönyvet?
Kezdetben lineáris volt a történet, már a film elején nyilvánvaló volt a szóban forgó őrület. Majd miután megnéztem M. Night Shyamalan Hatodik érzék című filmjét, arra gondoltam, hogy érdekes lenne két epizódra bontanom a filmet, melyek között történik valami, amitől a néző szeretné, ha az egész újrakezdődhetne. Szétbontottam hát a történetet, és ekkor már éreztem, hogy szükség lesz egy harmadik részre is, ahol tetőződhet a feszültség. Végül a filmet három, egymástól tisztán elkülöníthető epizódra osztottam.
Az Angélique-et alakító Audrey Tautou maga volt a bűbáj az Amélie csodálatos élete című filmben. Tudatosan épített fel számára egy ennyire eltérő karaktert?
Amikor felkínáltam neki a szerepet, még nem láttam Jean-Pierre Jeunet filmjét, így nem lehetett tudatosság részemről a karakter megalkotásában. Ez egy egészen más történet, és ugyanez igaz a karakterre is. Azért választottam Audrey-t, mert remek színésznőnek tartom és tökéletes volt erre a szerepre. A Loïc-ot alakító Samuel Le Bihan esete egészen más volt, hiszen a férfi főszerepet kifejezetten neki írtam. Színházban láttam korábban, Tennessee Williams A vágy villamosa című darabjában és fantasztikus volt, nem egy könnyen beskatulyázható fickó.
Mi vonzotta Audrey-t és Samuelt a forgatókönyvben?
Elsősorban maga a történet, valamint annak a szerkezete, a forgatókönyv teljes felépítése. Samuelt elsősorban a történet bűvölte el, saját karakterét, annak minden kis nüanszával, csak a forgatás során fedezte fel. Audrey-t viszont nagyon vonzotta Angélique energikus, erőszakos karaktere, és bár tartott a szereptől, igent mondott a felkérésre. Minden elismerésem a bátorságáért.
Audrey azt nyilatkozta Önről, hogy igen precíz rendező, aki minden részletre odafigyel. Ön is így gondolja?
Nem is tudom. Tény, hogy megpróbáltam mindenre előre felkészülni, átgondoltam a legapróbb részleteket is, a színészekkel kapcsolatban éppúgy, mint a jelmezek, a díszletek vagy a világítás tekintetében. Úgy érkeztem meg a forgatásra, hogy pontos elképzelésem volt arról, hogy milyen filmet akarok csinálni. Négy évig dolgoztam a forgatókönyvön, tengernyi időm volt, hogy mindent alaposan átgondoljak.
A szív fontos szimbolikus szerepet játszik a filmben, hiszen Loïc kardiológus.
Számomra nagyon érdekes és fontos volt a szív szimbolizmusa. Loïc tudományos szempontból mindent tud erről a szervről, de figyelmen kívül hagyja rejtett jellemzőit. Fogalma sincs, hogy mire képes az emberi szív, nem ismeri a szenvedélybetegséget. Azáltal, hogy egy kardiológust alakít, szembeállíthattam a tudományos értelemben vett szervet azzal a szívvel, amely képes a szenvedély átélésére.
A szerelmi történetek többsége hasonlóan romboló jellegű, mint a filmben ábrázolt?
Remélem, hogy nem! Léteznek csodálatos románcok, amelyek cseppet sem rombolóak, és erre a filmben is akad példa. Loïc és felesége, Rachel kapcsolata nagyon mély és pozitív.
Miért éppen egy thriller műfaji keretei között építette fel ezt a szerelmi történetet?
Mindig is szerettem volna egy thrillert készíteni, mert nézőként ezekre a filmekre ülök be szívesen. Arra vágytam, hogy rendezőként játszhassak a nézőkkel, felhasználva a feszültségteremtés eszközeit. Az első, a romantikus epizód egy csali, amelynek az a célja, hogy manipulálja a nézőt, ráadásul ez a rész készült el utóbb. A film szerkezetének lényege, hogy becsapja és meglepje a közönséget. Azt akartam, hogy a néző megkérdőjelezze magában a látottakat. Ugyanakkor azt is fontos volt átgondolni, hogy meddig mehet el Angélique őrülete, és miként szabadulhat ki szorult helyzetéből Loïc. Ezek egy thriller alapkérdései.
A film vége egy hatalmas kérdőjel. Készen áll a folytatásra?
Dehogy! Azért hagytam nyitva a film végét, hogy a nézőnek lehetősége legyen elgondolkodni a látottakon, és saját maga képzelje el, hogy mi történhetett. Én magam is azt szeretem, ha lehetőséget kapok erre egy film végén.
Színésznőként kezdte a pályáját. A jövőben már csak rendezőként fogunk találkozni a nevével?
Az, hogy színésznőként dolgozhatom, éppen annyira fontos számomra, mint a rendezés. Nemrég fejeztem be Marseille-ben egy francia akció-vígjáték, a Gomez et Tavares forgatását, amelyet Gilles Paquet-Brenner rendezett, de szerepeltem Patrick Timsit egyik rövidfilmjében is. Jelenleg pedig meghallgatásokra járok, miközben már dolgozom a következő filmem forgatókönyvén.
