A film abszurd, terméketlen találkozások sorozataként is értelmezhető, aminek találó képi példája az egyik falu központjában felállított turulmadár-emlékmű és a többször bevágott, a főúton békésen ballagó tehén „párosa”. Domokos János szórakoztató, könnyen emészthető filmet és egyúttal szomorú kordokumentumot mutat a nézőnek.
Két jelölt kampányol a Hargita megyei tanácselnöki székért a megye kis településein. „Jobbra lassan, balra lassan...” – csendül fel többször is a háttérben a Ghymes-refrén, amely akár a rendező távolságtartó hozzáállását is jelképezhetné. Ám a távolságtartás csak arra vonatkozik, hogy Domokos János ugyanannyi teret szentel a Magyar Polgári Párt színeiben kampányoló Szász Jenőnek, mint az RMDSZ-es stábbal felvonuló Borboly Csabának. Ezen túlmenően a film hangvétele egyértelműen ironikus.
A kamera egyszerűen megfigyel, azonban azokat a részleteket figyeli meg, amelyek a jelöltek propagandaklippjeiből minden bizonnyal hiányoznak, hiszen a kampány ellentmondásaira mutatnak rá: a meghívott énekesnő lába óvatosan nyúl ki a luxusterepjáróból, a kocsit azonban sártenger veszi körül; egyik helybéli megáll a terepjáró előtt, és a szélvédőt tükörként használja, hogy megigazítsa a frizuráját. Egy-egy félmondat, melyre senki sem figyelt volna, ha a kamera nem lett volna jelen: csak a jóisten legyen velünk búcsúzik a gazda Borbolytól, mire ő, miután megígérte, hogy lesz a faluban óvoda, iskola, aszfaltozott út, még visszaszól, hogy ne féljen a gazda mert a jóisten is velük lesz (ha jó helyre teszik a pecsétet).
A film abszurd, terméketlen találkozások sorozataként is értelmezhető, aminek találó képi példája az egyik falu központjában felállított turulmadár-emlékmű és a többször bevágott, a főúton békésen ballagó tehén „párosa”. Üres üzenetek, közhelyes ígéretek a jelöltek részéről, amelyekre nincsen reakció a kultúrházban összegyűlt közönség soraiban, mint ahogyan falusiak panaszai is olyan jellegűek, hogy nem kaphatnak orvoslást a majdan megszavazott megyei tanácselnöktől.
Eddigi filmjeivel ellentétben Domokos János ezúttal nem Dömötör Péter operatőrrel dolgozott együtt, hanem Bálint Arthurral, akinek precíz operatőri munkája kétségkívül hozzájárult a film sikeréhez. Minden helyzetben kifinomult intuícióval kezeli a kamerát, sikerül lencsevégre kapnia azt a gesztust, mozdulatot, amely a legtöbbet mutat az adott szituációról.
Domokos János szórakoztató, könnyen emészthető filmet és egyúttal szomorú kordokumentumot mutat a nézőnek. Nem mondhatjuk, hogy görbe tükörben mutatja az eldugott falvakban folytatott kampány eseményeit, hiszen a tükör egyenes, csak ami benne van, az torz.