Cannes-i Fesztivál, 2013. május 15–26. Cannes-i Fesztivál, 2013. május 15–26.

Intelmek egy „első-cannes-ozó”-hoz

Cannes-i Fesztivál, 2013. május 15–26.

A cannes-i az egyedüli filmfesztivál, amelyikről egész biztosan mindenki hallott. Sokan remélik, hogy majd egy nap eljutnak oda, autogramot kérnek kedvenc sztárjaiktól és pózolnak a vörös szőnyegen estélyi ruhában. Aztán vannak azok a szakmabeliek, akik a cannes-i filmpiacon szeretnének részt venni, vagy elsők között szeretnék látni az újdonságokat, hogy tudják, melyik rendezőket és alkotásokat érdemes beharangozni, mire a helyi mozikba kerülnek, esetleg mi az, amit jó volna hazájukban is bemutatni.

Idén májusban is számos sztár és rajongó özönlette el a Croisette sétányt és a Cannes-i Fesztivál 66. kiadása a nagy visszatérések eseménye volt. Versenybe szállt egymással Jim Jarmusch és Steven Soderbergh, Asghar Farhadi és Nicolas Winding Refn, a Coen fivérek, Paolo Sorrentino, Roman Polanski és Takashi Miike. Steven Spielberg elvállalta a zsűrielnökséget és közösen döntött az Arany Pálma sorsáról Nicole Kidmannel, Ang Lee-vel, Christoph Waltzcal, Naomi Kawaséval, Vidya Balannal, Daniel Auteuil-jel, Lynne Ramsay-vel  és – Románia büszkeségére – Cristian Mungiuval. Csupa olyan név, aki miatt örvendetes hír, hogy végre eljutsz a nagybetűs FILMFESZTIVÁLra, de az első napokban bizony meg kell ismerkedned a helyi szabályokkal, és meg kell értened a a dolgok cannes-i logikáját.

  • Ha már sikerül valakinek eljutnia a Cote d’Azur-re, megéri a fesztivál teljes idejére odautazni, mert minden filmet csak két nap lehet megtekinteni, a bemutató napján és a másnapján. Egyedül a zárónapon lehet pótolni a versenyfilmes elmaradásokat. Jelen cikk szerzője így maradt le az idei Arany Pálma győzteséről, Abdellatif Kechiche La vie d’Adele – Chapitre 1 & 2 (Blue Is The Warmest Colour) című filmjéről, valamint a legújabb Jarmusch-csodáról, ezért bátorítja a fesztivállátógatókat, hogy tartsanak ki 10 napig ha mindent szeretnének látni.
  • Aki korán kel, filmet lel. Egy kevésbé sztárolt vetítésre való bejutásért röpke 40 percet kell sorban állni, és igazán örvendetes tény, ha valaki szerez meghívót a legnevesebb versenyfilmekre, ezért napi három nagyjátékfilmnél az átlagos sorban állási idő minimum három óra. Nem olyan sok a vetítési helyszín, viszont sokan férnek a hivatalos vetítőtermekbe.
  • Okos ember nem hord túl sokmindent a táskájában, mert a filmpalotába való belépéskor mindenkinek vagy kétszer ellenőrzik a kitűzőjét, aztán a táskája tartalmát, végül pedig fémdetektoros vizsgálat következik. Ha egyszer valaki elhagyta az épületet és visszatérne, a mozzanatok ismétlődnek. A laptopot le kell adni a vetítőterem bejáratánál, és a távozáskor csak újabb sorban állás árán lehet visszaszerezni.
  • Ha nem vagy VIP, vagy nem rendelkezel fontos filmpiacos kitűzővel, számíts korlátokra. Ha sajtós vagy, nem engednek be a filmpiacos vetítésekre, de elsőként juthatsz be az első reggeli vetítésre, és mindenki más előtt nézheted meg sajtóvetítésen a fontos filmeket. (Ha elég fontos sajtós vagy, mert rózsaszín, kék, narancs és sárga árnyalatokra és alkategóriákra oszlik a tudósítóhad, fontossági sorrendben…) Ha filmpiacos vagy, nem mehetsz be a sajtóvetítésekre, de vannak privát vetítések számodra. Ha mezei moziképviseletben érkezel, esetleg rendezőként vagy színészként látogatsz oda: korlátozott a „meghívók” száma a versenyfilmekre, úgyhogy még korábban kell kelned és elsőként kell helyet foglalnod a vetítésre (lehetőleg egy internetes tabletten, telefonon, egyében) már abban az órában, amelyikben elkezdik osztogatni a helyeket. Hamar lezárul az iratkozás, de kis szerencsével pár órával egy film előtt még felkerülhetsz a várólistára, és elcsípheted az egyik utolsó meghívót.
  • Ha van meghívód a versenyfilmre, becsüld meg. Sokan már reggel hétkor ott állnak a filmpalota előtt abban a reményben, hogy arra kószál valaki egy plusz meghívóval. Ők a kevésbé szerencsések, de jó észben tartani, hogy ha szereztél meghívót, akkor is igyekezned kell. Ha nincs olyan kitűződ, amellyel akármikor előre engednek, akkor időben kell kezdened a sorban állást – ha a sor végén találod magad, hiába minden meghívó, úgysem jutsz be a vetítésre. Egyébként ha csak esti vetítésre tudtál meghívót szerezni, az estélyi viselete kötelező! Ha nincs csukott cipőd, szmokingod vagy elegáns ruhád, ismét hiába a meghívó és a sorban állás. Ha mindkettő megvan, az emberek szívesen fényképezkednek várakozás közben – jól mutat majd facebookon.  
  • Okos találmány az esernyő. Még kevésbé fogod élvezni a sorban állást, ha előtte bőrig áztál. Cannes-ban gyakran esik az eső, és mindig jól jön egy kis összecsukható esernyő.
  • Töltsd hasznosan az időt: ha korán beszerzed az aznapi Varietyt, Screen Internationalt, Le cinema françaist, Cannes marketet és egyebeket, egész kellemesen tud telni az a pár órás várakozás.

Ha az „első-cannes-ozó” tiszteletben tartja ezt a néhány szabályt és türelmesen kivárja a sorát, akkor megnyílnak végre a legendás vetítőtermek ajtajai és ritka alkalom adódik: úgy nézheti a filmeket, hogy a szinopszison és néhány alapvető infón kívül még senki nem tud semmit az újdonságokról. A vetítés után a nézők a Nespresso lounge felé verekedik magukat, hogy kiálljanak egy rövidebb sort a megérdemelt kávéért és megbeszéljék, mit is gondoltak a filmről.

Ritkán gyengék a hivatalos versenyben szereplő alkotások. Ezek közül összesen két film vesztette el a sajtó kegyeit, Valeria Bruni Tedeschi és Takashi Miike vezette az összsajtó értéklistáját – hátulról nézve. De annál nagyobb élmény volt felfedezni az arany medvés iráni filmrendezőnek, Asghar Farhadinak a Franciaországban forgatott filmjét, a Múltat, ami sikeresen ötvözte a rendezőre jellemző drámai és pszichológiai érzékenységet és a francia filmek stílusát, és újabb nagy szereplehetőséget adott Tahar Rahimnak, Bérénice Bejónak és Ali Mosaffának.

Kisebb elégtétel volt bejutni Nicolas Winding Refn Only God Forgives című filmjére. Bár a kép és a hang gyönyörűen lett összehangolva, Ryan Gosling és Kristin Scott Thomas mindent megtett a film sikeréért, mégis a rendező korábbi filmje, a Drive miatt magasra szöktek az elvárások, amelyeket végül nem sikerült felérnie.

Bizonyos filmek egyértelmű sikernek számítottak, például a Coen fivérek Inside Llewin Davis című filmje majdnem végig vezette az összes toplistát és meglepő volt, hogy nem az Arany Pálmát nyerte el. Aztán voltak olyan filmek, amelyek végletesen megosztották a közönséget: Amat Escalante Helije kevés népszerűségnek örvendett, mégis elvitte a legjobb rendezés díját; Paolo Sorrentino La grande bellezzáját pedig az jellemezte, hogy nézői vagy hamar elhagyták csalódottan a termet, vagy hipnózisban ülték végig a végefőcímet is. Kevesen tudták elviselni azt a zsúfolt, gazdag képi világot, sok zenét és számtalan excentrikus szereplőt,  amelyek a főszereplőnek, Jep Gambardellának (Toni Servillo) a mondén életstílusát jellemezték, pedig a La grande bellezza hosszú ideje az első olyan film, ami közel áll egy Fellini-film hangulatához. Miközben a szereplők értelmet keresnek céltalan életüknek, képileg olyan gazdag a film, hogy még másodszori megnézésre is számtalan, felfedezésre váró részletet tartogat.

A hivatalos versenyprogram mellett mindenképp felfedezni való a Quinzaine de realisateurs kategória – ahol idén bemutatásra került Alejandro Jodorowsky legújabb filmje, a Semaine de la Critique, ahol beleszerettem Ritesh Batra első nagyjátékfilmjébe, a Lunchboxba –, és a Cannes Short Film Corner is nagy népszerűségnek örvendett. Itt egy nem túl hosszú sorban állás árán egy órán át lehetett válogatni a rövidfilmes katalógusból, ami idén külön válogatást szentelt a romániai kisfilmeknek Romanian Short Waves címen.  Jól esett felfedezni, hogy az International Village-ben is megvan a helye a romániai filmrendezőknek, és hogy ha nincs is nagyjátékfilm a hivatalos versenyprogramban, került a rövidfilmek közé – Radu Jude O umbră de nor című alkotása, amit szeretettel fogadtak a fesztiválon.

Aki a fesztiválra jön, az nem izgul már az estélyi ruhák és a sztárok miatt; az emberek elsősorban a filmekért jönnek: filmeket nézni, filmeket bemutatni, filmeket vásárolni. A tíz nap a cannes-i filmrengetegben nem elég feldolgozni a fele felhozatalt sem, de vasárnap csak az idei piros szőnyeges menet járt le: Cannes-t egész évben fogják emlegetni, és emlékezni fognak rá, amint apránként feltünedeznek a filmek az itthoni moziműsorban, plakátjukon az aranyszínű pálma rajzolatával.

A 2013-as pálmák hordozói

Nagyjátékfilmek

  • Arany Pálma: La vie d'Adèle – Chapitre 1&2(Blue Is the Warmest Colour, r. Abdellatif Kechiche)
  • A fesztivál nagydíja: Inside Llewyn Davis (r. Ethan és Joel Coen)
  • A legjobb rendező díja: Amat Escalante – Heli
  • A legjobb forgatókönyv: Jia Zhangke – Tian zhu ding (A Touch of Sin)
  • A legjobb színésznő: Bérénice Bejo – Le passé (r. Asghar Farhadi)
  • A legjobb színész: Bruce Dern – Nebraska (r. Alexander Payne)
  • A zsűri díja: Soshite chichi ni naru (Like Father, Like Son, r. Kore-eda Hirokazu)
  • Vulcain-díj a legjobb technikusnak: Grigris (r. Mahamat-Saleh Haroun)

Rövidfilmek

  • Arany Pálma: Afe, r. Byoung-Gon Moon
  • Megosztott rövidfilmes különdíj: Hvalfjordur (Whale Valley, r. Gudmundur Arnar Gudmundsson) és 37°4 S (r. Adriano Valerio)

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat