Recenzió | A képtől a képzeletig, avagy miért fontos film a Saul fia Georges-Didi Huberman szerint? Recenzió | A képtől a képzeletig, avagy miért fontos film a Saul fia Georges-Didi Huberman szerint?

A képtől a képzeletig, avagy miért fontos film a Saul fia Georges-Didi Huberman szerint?

ÉRTÉKELD A FILMET!
Saul fia
Nemes Jeles László
2015

A Filmtett szerint: 10 10 1

0

A látogatók szerint: 10

10

Szerinted?

0

Látszólag mindenki elfogadja a Saul fia filmi holokausztreprezentációjának újszerűségét. Azt a tételt tehát, hogy Nemes Jeles László filmje képes volt ábrázolni azt, ami sokak szerint talán eleve „ábrázolhatatlan”. De miben is áll pontosan ez a rendhagyó esztétikai hajtóerő? És mit adhat hozzá Saul története a már létező holokausztnarratívákhoz? E problémafelvetéshez ad kitűnő támpontot Georges-Didi Huberman Túl a feketén című levélesszéje, illetve munkássága.

Georges Didi-Huberman (ford. Forgách András): Túl a feketén – Levél Nemes Lászlóhoz, a Saul fia rendezőjéhez

Korántsem véletlen a francia filozófus érdeklődése, amelynek eredményeképp elkészült ez a kis lélegzetvételű, egy-két röpke óra alatt könnyen átfutható, a Saul fiáról szóló könyv. Georges-Didi Huberman 2003-ban megjelent Képek mindennek ellenére (Images malgré tout) című, magyar nyelven eleddig még nem elérhető kötete azt a négy, rendhagyó fényképet elemzi, amelyet Alex, eredeti nevén Alberto Errara a birkenaui V. krematórium Sonderkommandójának tagjaként készített. Amíg a táborról több, mint másfél millió kép, magáról a megsemmisítés „munkafolyamatáról” csak ez a felvételsorozattá összeálló négy fotó maradt fent. Hogy milyen körülmények között és milyen áldozatok árán tudott egy sonderkommandós fényképet készíteni magáról a soáról, azt Nemes Jeles filmje dokumentumértékű pontossággal idézi meg és illusztrálja. A fényképezés aktusának kontextusához továbbá hozzájárul, hogy a Harmadik Birodalomban a „végső megoldáshoz”, vagyis az áldozatok megsemmisítésének ideológiájához és gyakorlatához szorosan hozzátartozott a képtilalom és a képrombolás koncepciója. A holokauszt tehát nem egyszerűen az elítéltek elpusztítását jelentette, hanem kiterjedt a pusztítás mindenféle nyomának, így a fotografikus bizonyítékoknak a módszeres eltüntetésére is.

Alex fényképeinek közvetlen, eredeti célja az volt, hogy a lengyel ellenálláshoz eljutva tudósítsa az ellenálló csapatokat és a közvéleményt a haláltáborok elképzelhetetlen, bizonyíték híján akkoriban még hihetetlen, valószínűtlen borzalmairól. Utóbb azonban, annak ellenére, hogy a négy kép maradt az egyetlen forrás, amely valóban megörökítette a pusztítás folyamatát, a holokauszttal foglalkozó történészek és kutatók egyaránt visszaéltek a hagyaték sajátosságaival. A Túl a feketén című kötetben is megtekinthető, lopva, sebtében készített fotók magukon viselik a keletkezés ismert s viszontagságos körülményeit: életlenek, sötét foltokat, futtában elkapott perspektívákat foglalnak keretbe, és ezért csak meglehetősen töredékes betekintést nyújtanak a soá szinte elképzelhetetlen eseményébe. A kiadványok, amelyek mégis közölték őket, annak érdekében, hogy „információértéküket” megnöveljék, olykor kiragadták a képek „használható” részeit: kinagyították például azt a „jelenetet”, amelyben egy lengyel nőt a gázkamra felé irányítanak. Sőt, attól sem riadtak vissza, hogy a felvételt manipulálják, belenyúltak a képbe, és az áldozat másodlagos nemi jellegét felerősítették, vagyis a „megfelelő” hatás érdekében még a nő melleit is hangsúlyozták.

De e négy különleges fénykép, illetve a holokauszt képi ábrázolásának értékét a „holokausztipar”, a vizuális reprezentációt a hatáskeltés érdekében kiaknázó törekvések mellett a művészetesztétika is tovább erodálta. Adorno szerint a holokauszt utáni egyetlen autentikus művészet a „radikális feketét”, s a „radikális csöndet” választja. Ezt az elgondolást azonban Didi-Huberman távolról és kétkedve szemléli: „ismerjük azokat a filozófiai, hogy azt ne mondjuk, vallási technikákat, amelyek a soá első megközelítéseit jellemzik: a »fekete lyukból«megalkotják a »Szentek Szentjét«, egyfajta fantazmagórikus teret képeznek belőle, amely megközelíthetetlen, érinthetetlen, elképzelhetetlen, és aminek lehetetlen alakot adni” (Túl a feketén). Ennek az ideológiának volt formabontó filmes lenyomata Guy Debord Üvöltések de Sade kedvéért (Howlings in Favour of De Sade, 1952)című alkotása, amelyben a fehér, hangos és a fekete, néma szekvenciák váltogatják egymást, mígnem a filmet teljesen el nem uralja a sötétség és a csönd.

A Képek mindennek ellenére Alberto Ferrara képeit, de tágabban a holokauszt, valamint a történelem fotografikus, illetve filmes reprezentációit veszi védelembe az Adorno által (is) inspirált dogmatikus felfogással szemben. Didi-Huberman a Nemes Jeles által „fekete lyukként” definiált soát egy archeológiai területként fogja fel, a négy fényképet pedig egy olyan protofilmként, olyan montázsként elemzi, amely, ha csak részlegesen, töredékesen is, de betekintést nyújt a borzalmak örvénylő forgatagába, megszüntetve egyúttal a sötétség, s a némaság koncepciójának dominanciáját a holokausztról való (képi) gondolkodásban.

Didi-Huberman elgondolásában (Jean-Luc Godard, Walter Benjamin, valamint Siegfrid Kracauer nyomán) a képsorozathoz hasonló archív felvételek, valamint a fikciós képek egyenrangúak, s egyaránt szükségesek a történelem folyamatának a maga teljességében soha be nem látható megismerésének megkísérléséhez. Amikor a Saul fia alkotógárdája dokumentarista hitelességgel megidézi a Sonderkommando tagjainak mindennapjait, és a fényképek elkészítésének körülményeit, és ennek az archeológiai kutatásnak a talaján elképzel egy, az archívum háttéréből kibomló fikciós tükörtörténetet (Didi-Huberman értelmezésében mesét), akkor nem egyszerűen hozzájárul a múlt képi feltárásához, hanem egyúttal az értelmezés folyamatát megnyitja a képzelet irányába is. A filmes holokausztábrázolás végre felszabadult a közvetlen képi ábrázolás tilalmának dogmája alól, s egyúttal a történetmesélés létjogosultságát is rehabilitálta a képekre támaszkodó képzeleten keresztül. Mindezekből ugyanakkor az is következik, hogy a Túl a feketén levélesszéjének valódi létjogosultsága, tétje aligha képzelhető el Didi-Huberman korábbi, most vázlatosan felidézett könyvének tágabb kontextusa nélkül.

Végül egy rövid, recenzióhoz illően szubjektív gondolatkísérlet erejéig megpróbálom felvázolni a Túl a feketén központi elgondolásának következményeit. Didi-Huberman a Saul fiát dokumentarista meseként határozza meg. Amikor azonban a film vizuális esztétikájának elemzésekor eljut a pánikkép fogalmához, akkor érzésem szerint egy, a traumatikus élmények forgatagában széttöredező, de mégis radikálisan szubjektív, és végtére is modern formát feltételez. Ezzel nem biztos, hogy problémátlanul összeegyeztethető a mese mint a történet egy archaikus előképének koncepciója (ezt a valószínűtlen fordulatok önmagukban még nem indokolják). A Saul fia nem mese, hanem inkább egy, az őrület, s éppen ezért remény határán is lebegő elmében fogant végzetes terv történetének heurisztikus ábrázolása. Talán érdemes lenne a továbbiakban azt vizsgálni, hogy a rendhagyó holokausztábrázoláson túl, történetmesélő filmként hogyan írható le a Saul fia. De ez már nem e recenzióhoz tartozik.


Georges Didi-Huberman (ford. Forgách András): Túl a feketén – Levél Nemes Lászlóhoz, a Saul fia rendezőjéhez. Jelenkor Kiadó Kft., 2016

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Saul fia

Saul fia

Színes filmdráma, 107 perc, 2015

Rendező:
Szereplők: , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint:

10

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu