Bérgyilkosok nem léteznek – Richard Linklater: Hit Man / A bérgyilkos, aki nem is volt

2024. június 11. – írta Vigh Martin

Richard Linklater legújabb filmje új műfajt hoz az egyébként is színes rendezői életműbe: a Hit Man kifordított bérgyilkosfilm, ami épp azt mutatja meg, hogy alvilági intézők jóformán csak a filmekben léteznek, a valóságban egy botcsinálta filozófiaprofesszor jut nekünk, aki valós problémákra csak látszatválaszokat tud adni.

Franco-fónia – Alejandro Amenábar: Mientras dure la guerra / While at War

2020. augusztus 8. – írta Buzogány Klára

A TIFF 2005-ben, a 3×3-as szekcióban hívta fel a figyelmet a spanyol-chilei rendezőre – most a „szupernóvák” közé tér vissza: hetedik nagyjátékfilmje történelmi dráma erős témaválasztással, merész közelítéssel, gyönyörű díszletekkel, de némi giccsel és kevés igazi feszültséggel.

Szabadságba taszítva – Mia Hansen-Løve: L'avenir / Az eljövendő napok

2016. november 4. – írta Sándor Anna

Mi marad belőlünk, ha minden összedőlt? Mit viszünk magunkkal, és mit kell újragondolni? Mia Hansen-Løve fogja egy asszony életének megannyi aspektusát, a párhuzamosan futó szálak eseményeit, és azt mondja; tessék, íme, egy életforduló, egy egzisztenciális válság látlelete.

Szeszélyes, halálos évszakok embere – Fred Zinnemann: A Man For All Seasons / Egy ember az örökkévalóságnak, 1966

2016. július 28. – írta Keresztes Gergő

1967-ben a legtöbb, egész pontosan hat Oscar-szobrot Fred Zinnemann Egy ember az örökkévalóságnak című filmje kapta. Mórusz Tamás fővesztésének fondorlatokban gazdag históriáját a rendező a Délidő / High Noon reneszánsz párdarabjának szánta. S valóban, Kane és VIII. Henrik kancellárja számára a legnagyobb veszélyt mindkét filmben saját környezete jelenti. Pontosabban az a meggyőződés, amely szerint a civilizáció vívmányai fogják össze a közösségeket. Ám ez hit, amikor delet üt az óra, s a nap vakítóan ragyog, a bakó suhintása közben ellenük fordul, s vészjósló disztópiává válik.

A képtől a képzeletig, avagy miért fontos film a Saul fia Georges-Didi Huberman szerint?

2016. július 15. – írta Keresztes Gergő

Látszólag mindenki elfogadja a Saul fia filmi holokausztreprezentációjának újszerűségét. Azt a tételt tehát, hogy Nemes Jeles László filmje képes volt ábrázolni azt, ami sokak szerint talán eleve „ábrázolhatatlan”. De miben is áll pontosan ez a rendhagyó esztétikai hajtóerő? És mit adhat hozzá Saul története a már létező holokausztnarratívákhoz? E problémafelvetéshez ad kitűnő támpontot Georges-Didi Huberman Túl a feketén című levélesszéje, illetve munkássága.

Képeslap Kartonbécsből – Pinchas Perry: When Nietzsche Wept / Amikor Nietzsche sírt

2008. január 22. – írta Nagy Boglárka

Igyekszem az általam látott filmeken nem számonkérni olyasmit, amit a rendező (vagy a producer - hol ki hordja a kalapot) eleve igyekezett elkerülni, vagy amit hagyott háttérbe szorulni. Igen nagy bajba kerülök azonban, ha az Amikor Nietzsche sírt (When Nietzsche Wept) című filmtől bármit is számon szeretnék kérni.