A Saul fia hollywoodi sikere után a stáb szerda délelőtt a budapesti Toldi moziban jelent meg először a magyar sajtó képviselői előtt, hogy kérdéseikre válaszoljanak, amit – ahogy a film sajtófőnöke elmondta – egy ideig Nemes Jeles László és Röhrig Géza nem fognak megtenni. Nemes poénkodva kezdte a sajtótájékoztatót, hosszas keresgélés után kapta csak elő a napokban úton-útfélen emlegetett aranyszobrocskát.
A sajtótájékoztató pódiumán tizenketten foglaltak helyet a rendezőtől kezdve a díjnyertes hangmérnökön át a forgalmazóig (sajnos Erdélyi Mátyás operatőr nem lehetett jelen), de a sajtó a kérdéseit szinte kizárólag Nemes Lászlóhoz és Röhrig Gézához intézte. A film megért már egy-két sajtótájékoztatót, az alkotók is jó pár interjút, így a filmről sok újdonsággal nem szolgálhattak. A kereskedelmi csatornák és divatos hírportálok riporterei elsősorban a „nagy eseményről” kérdezősködtek. Megtudtuk, hogy Nemes a nagy felhajtásból alig emlékszik valamire, de Steven Spielberg megdicsérte a filmet, mondván, hogy a Schindler listája után az első igazán olyan film, ami a holokauszt kollektív emlékezetét gyarapítja. Röhrig még kevésbé emlékszik a díjátadó eseményeire, hiszen nagy részét nem is a teremben töltötte, elmondása szerint az egész esemény nem az ő világa, viccesen elmesélte, hogy sok ismerős arcot látott, de a legtöbbről nem tudta, kik.
Szó esett a film és alkotók jövőjéről is. A rendezőt arról faggatták, hogy ha valaki egyből az első nagyjátékfilmjével Oscart nyer, mi lehet még hátra. Ő hangsúlyozta, hogy nem lehet elkényelmesedni, „valahogy úgy kell folytatni, hogy… ügyesen”. Ennek tükrében a csapat már castingol a következő filmhez, Magyarországon és határon túl is.
A film témája is beindított folyamatokat, így a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár egy új, Saul gyermekei elnevezésű program keretében próbálja kideríteni az Auschwitzba deportált 100 000 magyar gyerek nevét, s ebben a projektben Nemes Jeles László védnöki szerepet vállalt.
A stáb keveset mesélt az Oscar-átadóról, nemrég érkeztek haza, többségük még a családdal sem ünnepelt, s a magyarországi reakciókkal sem szembesült. Egyelőre örülnek az elismerésnek, de még le kell ülepednie bennük az élménynek, s akkor tekintenek igazán a jövő felé is.
