Az Elhagyatott Réten lakik hét kufli, ezek a se nem kifli, nem is kukac, nem is bab, de nem is kavics krumpliszerű lények, akikre nem használhatom a cuki jelzőt (mert Titusz megmondta Pofánkának, hogy a Réten ez szigorúan tilos). Viszont el kell mondanom, hogy rég láttam olyan 5-9 éveseknek szóló magyar animációs sorozatot és filmet, ahol ennyire szerethetőek lennének a karakterek, az egész sorozatot áthatja az önironikus humor, és szembemegy a történetek végén levonható nagy tanulságokkal.
A kuflik otthonukat keresve hosszú és fárasztó barangolás után találtak rá az Elhagyatott Rét közepén álló kuflikupacra, ahová rögtön beköltöztek, és kényelmes üreget ástak maguknak. A kuflikupac lakói között „Zödön a legzöldebb. Pofánka a legpirosabb. Titusz a legsárgább. Hilda a leglilább. Valér a legkékebb. Bélabá a legbarnább. Fityirc meg a legszürkébb, mert... Hát, mert annak is lennie kell valakinek.” A kuflik mindennapjait nézve mintha mindig vasárnap délután lenne náluk, kedvenc időtöltésük a heverészés és a boldog semmittevés hason fekve. Azonban ezt a nyugalmas életet általában megzavarja valami váratlan kaland: egy hatalmas felhőszakadás, egy házikedvenc érkezése, egy bajba jutott Mohamanyi megmentése (elszürkült Mohamanyi mohásítása), vagy felkészülés a nyáron rendezett szilveszteri jelmezbálra.
Dániel András, a nagysikerű kufli-könyvek sorozat szerzője és illusztrátora, a KEDD Animációs Stúdió gyártásában, Pálfi Szablocs és Jurik Kristóf rendezésében készített 13 epizódból álló animációs sorozatot, amelyet egy 74 perces filmmé fűztek össze (11 történetből), mókás átvezetőkkel a részek között. Augusztus 17-től már a mozikban is megtekinthető az Egy kupac kufli című film (az első két rész Youtube-on is elérhető). Kezdetben óvatosan és gyanakvóan néztem az első epizódot, de a második részre már teljesen magával ragadott a Kuflik világának abszurd, néhol Monty Pythonos humora. Ami számomra a legszimpatikusabb, hogy a film és a sorozat nem nézi le sem a gyerek, sem a felnőtt nézőt (ahogy korábban már említettem, az epizódok nem az élet nagy bölcsességeire, jó és rossz harcára vannak kihegyezve, Dániel András saját elmondása szerint próbálja elkerülni a szájbarágós tanulságokat, és szerinte „a történet önmagában a történetért van”). Amíg egy 3–4 éves gyerek hatalmasat tud hahotázni a kuflik pszichedelikus utazásain, és a gigantikusra nőtt Brumi háziállaton, addig a 30–40 éves gyermeklelkű felnőttek könnyesre röhögik magukat az olyan állatneveken és apró gegeken, mint pohos résbogár, felhúzható műpinty, pöckölős bolhapóló, és a repkedő madárrá változott repülőgép.
Az animáció stílusát tekintve az alkotók tökéletesen adaptálták a könyv látványvilágát (Dániel András rajzait is felhasználták a storyboardhoz). Érdekes kontraszt számomra, hogy a kuflik mesebeli alakjaival szembeállítják az Elhagyatott Rétet benépesítő állatok realisztikus, de néha groteszk ábrázolását (vérvörös szemű macskafélék). Emellett a könyvsorozat humorán túllépve számos önreflexív apró viccet fedezhetünk fel az animációban. Például a főcím átpörgetése, a történet előre- és hátratekerése, vagy az Elhagyatott Rét egyik állata megjegyzi, hogy ez csak akkor lehetne lehetséges, ha mind meg lennének rajzolva. A személyes kedvencem, amikor Bélabá fiatalkori visszaemlékezését némafilmként láthatjuk.
Az animáció hangkulisszája aprólékosan kidolgozott és üdítően kreatív. A különböző zörejek, neszek és hanghatások – mint a kufliüreg kiásása vagy a rikoltozó pánikba esett pillangó – mellett Alpár Balázs zeneszerző a Nintendo-játékok zenei világát is felhasználta az animációban. A sorozat egyedüli szinkronszínésze, Scherer Péter felejthetetlent alkot azzal, hogy mind a hét kuflinak különböző beszédhangot teremt.
Nehéz szívvel engedem el az Elhagyatott Rét lakóit. Legszívesebben Fityirc társaságában gyűjteném a vad marcipánt és a vad radírt. Pofánkával együtt gombásznék. Bélabával együtt tettetném magam fának bújócskázás közben. Titusszal együtt gyúrnék. Hildával együtt ennék vad padlizsánt. Zödönnel együtt készülnék a jelmezbálra. Saját magam és a rajongók vigasztalásául üzenem, hogy az alkotók folytatják a sorozatot.
