A vak és a nyomorék felemelkedése és bukása – Juasza Maszaaki: Inu-oh / Inu-ó

2022. december 7. – írta Galaczi Zsófia

Teltházas vetítéssel mutatták be a japán animátorzseni, Juasza Maszaaki legújabb nagyjátékfilmjét a 20. Anilogue fesztiválon: az Inu-ó egy újabb irodalmi adaptáció a rendező karrierjében, és egyúttal mélymerülés a japán kultúrában: a Hideo Furukawa 2017-es regényén, valamint közvetve a legismertebb japán epikus költeményen, a Heike monogatarin alapuló anime a japán heike zenei, illetve nó színházi hagyományokat ötvözi a szivárványos hippi mozgalommal.

Használati útmutató nélkül – Donick Cary: Have a Good Trip: Adventures in Psychedelics / Jó utat a tudatmódosítók világában!

2020. július 26. – írta Farkas Boglárka Angéla

A Netflix gyártásában készült dokumentumfilm a pszichedelikus drogok, főként az LSD hatását mesélteti el javarészt hírességekkel. Az eredmény szórakoztató, de ezzel együtt komolytalan is.

Az ego halála és a szív megszakadása – Duncan Trussell: The Midnight Gospel / Éjféli Gospel

2020. június 8. – írta Pernecker Dávid

Az Éjféli Gospel akkor sem tudna az animált podcastok divathullámának részévé válni, ha akarna.

Nincs cukizás! – Jurik Kristóf, Pálfi Szabolcs, M. Tóth Géza: Egy kupac kufli

2017. augusztus 20. – írta Jancsó Anna

Az Elhagyatott Réten lakik hét kufli, ezek a se nem kifli, nem is kukac, nem is bab, de nem is kavics krumpliszerű lények, akikre nem használhatom a cuki jelzőt (mert Titusz megmondta Pofánkának, hogy a Réten ez szigorúan tilos). Viszont el kell mondanom, hogy rég láttam olyan 5-9 éveseknek szóló magyar animációs sorozatot és filmet, ahol ennyire szerethetőek lennének a karakterek, az egész sorozatot áthatja az önironikus humor, és szembemegy a történetek végén levonható nagy tanulságokkal.

A barbár messiás – Ken Russell-portré 1.

2012. május 21. – írta Csiger Ádám

„Botrányhős, provokatőr, ördög, enfant terrible, az angol Fellini” – így dicsérték a tavaly novemberben 84 évesen elhunyt Ken Russellt. Jogos, de mintha kissé alábecsülnénk a legendás direktort, akinek (film)művészete mindenképpen többet foglal magában a fenti kétes méltatásnál.

Namazu evolúciója – Bevezetés a Kaiju-eigába (szörnyfilmek) 1.

2012. március 19. – írta Ritter György

A japán kaiju (vagy Daikaiju) eiga nyersfordításban szörnyfilmeket jelent. Ennek nyitánya az 1954-es Gojira volt, ami később kapta a nyugatosított Godzilla nevet. Népszerűsége életre hívta a műfaj (első) 15 éves virágzását, amelyben a fenyegető szörnyek nemcsak az emberek barátaivá, hanem gondoskodó apává is váltak. 

(Para)pszichedelia, (kecske)szarral – Grant Heslov: The Men Who Stare at Goats / Kecskebűvölők

2010. március 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha egy filmkritikus három nappal az élmény után, írásnak nekiveselkedve már alig emlékszik valamire a filmből, akkor valami baj van, s nem feltétlenül a kritikussal. Márpedig a Kecskebűvölők egy ilyen film. Nem is feltétlenül az a baj, hogy annyira felejthető lenne (pedig de), csak a lila köd foszlik szét túl hamar, amit a hatvanas-hetvenes évek idézgetésével próbál meg létrehozni a rendező.