Ki gondolta volna, hogy lesz olyan pillanat, amikor az egyik klasszikus hollywoodi franchise összeér a magyar lírával? Nem kívánom túlerőltetni a párhuzamot, de a függetlenedési vágy, amit Adonis Creed az apja örökségével szemben táplál, és az a látszólag új szemlélet, amellyel Ryan Coogler filmje a Rocky-sorozathoz viszonyul, tökéletesen egybecseng József Attila refrénszerű felszólításával. Bármilyen összefüggés a vers többi sora és a franchise egyéb kellékei között csupán a véletlen játéka.
Az új szemlélet látszólagos, hiszen mindössze a sorozat belső világában újít, az ökölvívómozik cselekményének dinamikáját, sodrát, ívét illetően Ryan Coogler nem forradalmasítja a paradigmát (bővebben erről itt), hacsak a hatalmas adrenalinlöketről gondoskodó meccs négyperces vágatlan jelenetét nem tekintjük nóvumnak (a ringben valóban az, egyébként divat manapság, gondoljunk csak A visszatérő/The Revenant, A rajtaütés/The Raid, de akár A törvény nevében/True Detective vagy a Daredevil hasonló jeleneteire). Minden egyéb viszont nemhogy tökéletesen belesimul a boxfilmek szokásrendjébe, de történetében masszívan visszaköszön számos olyan részlet, amelyek korábban fordulatot képeztek a Rocky-sagában. Ami pedig az öreg Rocky Balboát illeti, nos, ő csupán hozza önmagát, és istenem, milyen jól teszi.
Az alapszitu mintegy a Creed sajátja (a creed főnév különben angolul hitvallást jelent, így az eredeti cím a főhős motivációját és cselekményalakító eltökéltségét is hordozza magában), amelyet megfejeltek az első Rockyból és a Rocky Balboából hozott bonyodalmakkal, néhol a sorozat többi darabjából is becsempészve ezt-azt. Adonis Creed a legendás Apolló zabigyereke, akit apja dúsgazdag felesége kiemel a javítóintézetből, palotában neveli, iskolába járatja. Adonist azonban egyéb fűti, Mexikóba jár át néha, ahol veretlen ökölvívó a maga súlycsoportjában. Huszonévesen otthagyja az öltönyös karriert, és Philadelphiába megy, hogy felkeresse és mentorául fogadja a híres családi barátot, Rockyt. Az unszolásnak engedve az idős legenda beadja derekát és edzésbe kezdenek, de egyelőre inkognitóban, mivel az ifjú Adonis ki kíván lépni az apa árnyékából. A turpisság azonban rövidesen napfényre kerül. Egy angol bajnok, „Csinos” Ricky Conlan, aki hamarosan börtönbüntetésbe vonul vissza, felfigyel a lappangó szenzációra, és kihívja a puszta nevében is népszerű Adonist. A többi újracsomagolt filmtörténet, ám közel ahhoz, hogy a franchise-on belül a „második legjobb” jelzőt megkapja.
Ritka őszinte alkotással van dolgunk ugyanis. A teljes előtörténet Sylvester Stallone ötlete, és a gyermeki egyszerűséggel hosszú évtizedeket megélt Rocky Balboa-karakter körül felépült miliő ez. Egy belül érzékeny, szerény és szeretetteli munkásélet, amely önszántából a kegyetlen, harcos külvilággal néz néha szembe. Rocky motivációja mindig az önmegvalósítás volt, sosem a becsvágy. Adonis esetében szintúgy. Lerázná az apai örökséget, de nem rajta múlik, hogy nem sikerül. Elfogadva azt végül az ismeretlen (és mindezidáig versenytársnak tekintett) apával a ring imádatában egyesül. Az idős Rockyhoz és hallássérült barátnőjéhez fűződő szálak gyengédek, minden téren kitartás és alázat jellemzi a Creed fiút. Generációs konfliktus, szeretet, megbecsülés, siker és kudarc egyaránt sajátja Ryan Coogler családbarát forgatókönyvének és rendezésének, Michael B. Jordan pedig stabilan testesíti meg minden kisfiú példaképét.
A koronát azonban Sly abszolút nyereményjátéka helyezi fel minderre. A magányos, fáradt, de meg nem tört öreg Rocky karaktere lágyan öleli magához a mindig öklei vagy a célkereszt mögött dörmögő nehézfiút, akinek ettől minden gátlása lehull. Immár szemüvegesen könyvelget ugyan, de kamaszos lazasága lehengerlő. Eddig is az utca egyszerű iskolája képezte, ám ehhez most a sokat megélt vén róka bölcsességét társítja, miközben mindig készen áll apró huncutságokra. Tisztánlátás és tapintat jellemzi, barátsága mély, nem szakad egykönnyen. Mentor és edző, ám voltaképpen sokkal több ezeknél. Valódi támasz, a ringben és ringen kívül, és immár minden szempontból alaposan rászolgál a sokat szajkózott becenévre. Az Aranyglóbusz a legkevesebb, amit ezért az alakításért kaphatott.
