A Creed - Apollo fia zárómeccsét nézve szinte biztosak lehettünk abban, hogy nem az volt a Rocky-saga utolsó darabja.
A Steven Caple Jr. által rendezett Creed II tovább követi a Rocky-univerzum örökösének, Adonis „Donny” Creednek (Michael B. Jordan) a pályáját. Miután a három éve megjelent első spinoff-ban, a Creed – Apollo fiában Donnynak sikerül függetlenednie mindattól, amit apja öröksége jelentett és megteremteni a saját legendáját, a Rocky-sorozat nyolcadik részében meg is kell védenie azt.
A Creed II nyitányában Adonis már befutott bokszoló és elnyeri a nehézsúlyú világbajnoki címet is. Ezt követően már inkább azzal foglalkozna, hogy az előző részben megismert, progresszív halláskárosodásban szenvedő szerelmével, Biancával (Tessa Thompson) közös jövőjüket tervezzék. Ebből persze nem lenne egy újabb Rocky-franchise, így feltűnik a színen a Rocky IV-ben megismert fő antagonista, Ivan Drago (Dolph Lundgren) és fia, Viktor (Florian Munteanu).
Ivan célja, hogy bosszút álljon, amiért harminchárom évvel ezelőtt Rocky kiütötte őt a ringben, ráadásul hazai terepen, Moszkvában, és ezzel elvesztette becsületét, nemzete tiszteletét és feleségét is. Csak fia maradt számára, akit gépként edzett és a fejébe ültette, hogy győznie kell. Adonisnak is megvan az oka a büszkeségen kívül, hogy elfogadja a kihívást, mert apját, Adonis Creedet azért nem ismerhette meg soha, mert Ivan Drago megölte a ringben egy halálos K.O.-val. Persze a kép nem lenne teljes a legendás Rocky Balboa (Sylvester Stallone) nélkül, aki immár Adonis edzőjeként jelenik meg a filmben. De hiába világbajnok Adonis, Rocky intelmei ellenére forrófejűen fut neki a mérkőzésnek, nem tudva, hogy mi mindent veszíthet: nemcsak címét, hanem életét is kockára teszi. De a történelem mégsem ismétli meg teljesen önmagát, és így Apollo fia kap egy újabb lehetőséget arra, hogy bizonyítson és megvédje világbajnoki címét.
A Creed II főként a Rocky IV-re játszik rá, de – közvetlenül vagy közvetve – a sorozat szinte összes eddigi részére tesz utalásokat, akár jelenetek, akár formai megoldások, akár dialógusok szintjén. Így Rocky-rajongókban bizonyára felébreszti a nosztalgiát, de a film laikus nézőknek is érthető. A fájdalmasabb része – a bokszmérkőzések mellett – az, hogy, ha nem is láttunk egyetlen filmet se a sorozatból, a cselekményét akkor is teljesen kiszámíthatónak érezzük. Lehet ezt a bokszfilm műfajára fogni, de a valószínűbb változat az, hogy ebből az alkotásból inkább az a lendület hiányzik, amit Ryan Coogler vitt bele úgy forgatókönyvíróként, mint rendezőként a 2015-ben megjelent első spinoffba. A Creed II-t Steven Caple Jr. rendezte ugyan, de a forgatókönyvet Juel Taylorral közösen jegyző Sylvester Stallone kézjegye érezhető erősebben a filmen: inkább a Rocky-filmek közvetlen folytatásának érezzük, mint a Creed – Apollo fiának.
Az egyébként lapos és kiszámítható történetet a szereplőgárda menti meg. Michael B. Jordanban ezúttal sem csalódunk, sikerül újra hitelesen megformálnia Adonis szerepét, a karakter minden bizonytalanságával együtt. A Creed - Apollo fiához viszonyítva az ökölvívó-legendát alakító 72 éves Stallonénak kevesebb szerep jutott, és – szinte hihetetlen, de – a napokban egy Instagram-posztban el is búcsúztatta a karaktert. A boksz mellett fontos szál a filmben a Donnie és Bianca közötti kapcsolat és lányuk születése, és emellett Bianca karakterét és alakuló énekesi karrierjét is nyomon követjük. (Sőt, néha talán az az érzésünk, hogy egy másik filmet nézünk...) A karakterek szempontjából a Creed II legnagyobb meglepetése Ivan Drago és fia, Viktor, akiket nem egyszerűen keleti szörnyetegeknek állít be, hanem árnyalja őket. Az apa mindent elveszített a fián kívül, így megértjük, hogy azt reméli, Viktor győzelmével visszakaphatja rég eltemetett életét, a dicsőséget és feleségét. A román származású Florian Munteanu által alakított Viktor Drago sablonos bokszgépnek tűnhet elsőre, aki jóformán nem is beszél, de a film végére nyilvánvalóvá válik, hogy a mérkőzés utáni fizikai sérüléseinél mélyebbek a lelki sebei.
Fontos szerepet kapnak a Creed II-ben a kapcsolatok, az érzelmek, a család, az apa-fia viszony, az örökség, a megbocsátás; a bokszfilm műfaja inkább csak a keretet adja ezekhez. És ez a film másik nagy erénye, ami miatt úgy érezzük, hogy hamar elrepült az a több mint két órás játékidő.
