Neves rendezők időnként a második világháború borzalmait felelevenítő munkába fognak. Van, aki militarista háborút forgat, az egyenruhák tengerébe vér, acél, meglőtt végtagok keverednek. Mások a személyes drámát ragadják meg; a deportálás, a tömeggyilkosság vásznán az árulás, a bujdosás, a betegség körvonalaiba test- és lélekszaggató nyomorúságot satíroznak. Verhoeven thrillert fest, de az ingujjával elmaszatolja.
A rendező a 60-as években kezdte munkásságát, első nagyjátékfilmje Az üzlet az üzlet címû erotikus vígjáték, amely a minden idők legsikeresebb holland alkotásainak sorában a negyedik helyet foglalja el. Később drámáival, egy második világháborús hőskölteménnyel, thrillereivel hódítja meg az egész világot, botrányos szabadsággal elemezve az erőszak és szexualitás kapcsolatát. Nemrég az 1973-as Török gyümölcs címû alkotását a huszadik század legjobb holland filmje címmel tüntették ki. Verhoeven a 80-as évek végén hollywoodi karriert kezdett. Nevéhez fûződik a Robotzsaru, Az emlékmás, és az Elemi ösztön kasszasikere, de ugyanúgy a Showgirls bukása és Az árnyék nélkül kasszacsődje is. Huszonöt éves hollywoodi pályafutását önként megszakítva most újra Hollandiában dolgozik. Paul Verhoeven hazatért.
A Fekete könyv megtörtént eseményekből összeállított, bevált recept alapján készített izgalmas, friss alkotás. A film forgatókönyve Verhoeven és gyerekkori pajtása, később állandó hollandiai munkatársa, Gerard Soeteman íróasztalán porosodott, és az elmúlt húsz esztendőben többször újraírták. Az eredmény egy hollywoodi akciófilmek tempójában pörgő, feszesre vágott második világháborús dráma, thriller, amely a maga 16 millió eurós költségvetésével minden idők legdrágább holland produkciója.
Az események a tematikában rokon filmek cselekményének szerkezetét követik, még az izraeli nyitóképek is ismerősek lehetnek valahonnan. A fiatal zsidó államba látogató Ronnie találkozik a háborúban megismert Rachel Steinnal, aki e találkozás hatására tekint vissza a nácik uralta Hollandiában történtekre. Ezzel kezdetét veszi egy két és fél órás flashback. A Holt-tenger partján emlékeibe merülő Rachel képe keretnek suta és ingatag, de biztos utalás arra, hogy hősnőnket a gyorsan változó események forgatagában nem fogjuk elveszíteni. Hollywoodban gyakran élnek ezzel a megoldással, a happy endre történő utalást rögtön az első kockákon rögzítik, biztosítva ezzel a nézők kitartását a jegy árával kifizetett örömérzés bekövetkeztéig.
A németek által megszállt Hollandiában egy zsidó énekesnő nem sokat remélhet. Keresztény család bujtatja, rejtekhelyét lebombázzák, aztán családjával kompon menekül, de egy holland „jótevőnek” köszönhetően a németek az uszály utasait lemészárolják. Rachel bravúros menekülése nem meglepetés. A partizánok soraiba kerülve felveszi az Ellis de Fries holland hangzású nevet, eleinte főz, ám bájos külseje és vakmerősége jobb – értsd veszélyesebb – megbízatásokat oszt hősnőnkre. Így kerül kémként Hága náci vezérkarának főhadiszállására, ahol Ludwig Müntze főparancsnok kegyeit élvezi. Fekete haját és annak medencetájéki kistestvérét kiszőkítve sikerül a náci tiszt paranoid gyanúját eloszlatnia (a német Sebastian Koch által megformált Müntze háborútól megtört, családját vesztett szamaritánus náci karaktere amúgy ritkaságnak számít a második világháborús filmek palettáján). Rachel titkárnői állást szerez a főparancsnokság épületében, szabad bejárata van a tisztek irodájába, ahol mikrofont helyez el, ám a kémek és besúgók megnehezítik munkáját, így mindkét oldal kegyvesztettjévé válik. Társai sorra hullanak el, segítsége mégis onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé számít rá: a háború előnytelen végkimenetelét tisztán látó Müntze szerelmes lesz Rachelbe, együtt menekülnek tovább. De végzetét – úgy tûnik – egyedül hősnőnk kerülheti el. Rachel felfedi a partizánok árulójának kilétét, majd kis segítséggel hatástalanítja őt.
A történet hátterében valós események állnak, Verhoeven és Soeteman több zsidó napló felhasználásával írta a forgatókönyvet. Az írópáros három éve döntött úgy, hogy a főszerepet nőre osztja. Carice van Houten a legjobb választásnak bizonyult, alakításával a már vén rókának számító Derek de Lintet is lejátssza a vászonról. A színésznő musicaleken edzett énekhangjának is szerencsés fültanúi lehetünk a film egyik ritka, vidám pillanatában. Szépsége a Showgirls és az Elemi ösztön rendezőjének újabb lehetőséget ad arra, hogy a már verhoeveni védjegynek számító merész erotikus jeleneteket olvasszon be a világháborús történetbe. A német színészek hitelessé teszik a náci egyenruhát, a többségében Hollandiában felvett jelenetek biztosítják a korhûséget, ám a filmben nincs idő karakterrajzra, a mellékszereplők figurája vázlatos marad.
A címben szereplő fekete könyv a valóságban és a filmben egyaránt egy hágai ügyvéd naplójára utal. E napló tartalmazta a németek és a holland partizánok között fegyverszüneti ajánlatokat közvetítő ügyvéd kapcsolatainak, adósainak, zsidókat bujtató és az azokat eláruló személyek neveit. A Hollandia felszabadítása után felfegyverkezett civil csoportok e napló segítségével próbáltak leszámolni a német kollaboránsokkal.
Koprodukció lévén a film négy ország szakembereinek munkája. A német Karl Walter Lindenlaub fényképezte, aki többek között a Függetlenség napja vagy A sakál címû hollywoodi produkciók operatőre is volt. Eredeti zenéjét az angol zeneszerző Anne Dudley (Amerikai história X Alul semmi) jegyzi. A nagyzenekarra írt daraboknak az érzelmek drámai aláfestése a célja: a veszélyes helyzetekben egyre fokozódó ritmusban dübörög, máskor csendesen csobog a háttérben a hétköznapi történések hangulati kíserőjeként.
Paul Verhoeven két-három évente rendez. A Fekete könyv hat év szünet után született, a végeredmény azonban nem váltja be a hozzáfûzött reményeket. A forgatókönyvírók gyermekkori emlékeik borzalmait próbálják meg két és fél órás futamidőbe préselni, és ami bekerül, az egy többrészes sorozat nyersanyaga is lehetne. Moralizálásra nincs idő. Az arányosan megkomponált, kifogástalanul fényképezett jelenetek egy túlkozmetikázott háború képét alkotják, és ezáltal az egyébként fájdalmas megemlékezés fantasy vagy mese benyomását kelti. Mindezek ellenére a következő Verhoeven projektet visszafojtott lélegzettel várjuk.
