Készült már róla rajz, szobor, festmény, több tévéműsor – legrészletesebben Kepes András foglalkozott a témával a Különös történetek című sorozat keretében – , de Overdose figurája filmre is kívánkozott. Ferenczi Gábor filmrendező és alkotócsapata egészestés dokumentumfilmben állít emléket az idén szeptemberben visszavonult versenyló pályafutásának. Overdose alakja azonban csak ürügy.
![](/uploads/Filmkepek5/overdose-vagta egy alomert-2.jpg)
Összetett történet, feledhetetlen arcok és érzelmi viharok – valahogy így lehetne pár szóba sűríteni az Overdose – Vágta egy álomért című film történetét. A több évig forgatott dokumentumfilm azonban nem csak egy versenyló meséje: a ló csak „ürügy” bemutatni egy bonyolult eseménysort, portrét egy milliomosról, egy tehetséges trénerről és egy lelkiismeretes munkalovasról.
![](/uploads/Filmkepek5/overdose-vagta egy alomert-4.jpg)
Overdose nemzetközi sikersorozatának rövid és velős összefoglalása már a film bevezetőjében megtörténik. A főképp sporttudósításokból összevágott bevezetőből kiderül, hogy tulajdonosa, a szlovákiai acélkereskedő Mikóczy Zoltán szinte véletlenül szerezte meg egy árverésen a paripát, a legendás mén pedig később, trénere, Ribárszki Sándor és Budinszki Barbara munkalovas segítségével igazán rászolgált a szuperlatívuszokra, amelyeket a „földön túli csodánál” tovább talán nem is lehetett volna fokozni. A 11 megnyert nemzetközi verseny után azonban a ló lebetegedik – a film tárgyát pedig valójában a következő hónapok kálváriája képezi.
A tények a médiából is ismerősek lehetnek: a versenylovat külföldön ápolják, lába nehezen gyógyul – a patairha-gyulladás az életébe is kerülhetne –, majd 15 hónappal később, a pozsonyi derbin ismét rajthoz áll, bár kétséges, hogy ugyanúgy versenyezhet, mint régen. Ezután nyer is néhány futamot, veszít is – a csillogás már nem a régi, a körülötte tevékenykedő csapat összetétele is megváltozott.
![](/uploads/Filmkepek5/overdose-vagta egy alomert-3.jpg)
A forgatókönyv – írója és a dramaturgok is remek munkát végeztek! – nem annyira a „csodalóra” kíváncsi, alkotói nem szemellenzős sportfilmet akarnak forgatni: az a kálvária érdekli őket, amelyet a ló mellett levő néhány ember megél abban a nehéz 15 hónapban: a tulajdonos, akit időközben nemzetközi botrány főszereplőjeként letartóztat a román rendőrség, a tréner, aki Németországban próbál új életet kezdeni a családjával, majd megbánja lépését, és a munkalovas, aki alig szólal meg a filmben, de aggódó arcával, lelkiismeretességével és szerető ápolásával mindvégig jelen van. A háttérben felsejlik a politika is, amikor Overdose-nak egy helyett hat tulajdonosa lesz – ötön vesznek egy fél lovat, ahogy a filmben is elhangzik –, a politikusok pedig nemzeti ügyként kezdenek beszélni a felépüléséről.
![](/uploads/Filmkepek5/overdose-vagta egy alomert-1.jpg)
Az HBO, a Filmalap és a Filmteam közös produkciójának a legnagyobb erénye az, hogy egy pillanatra sem esik a beszélő fejes vagy szájbarágós dokumentarista munkák csapdájába, hanem mindvégig képes kreatívan használni a képi nyelvet. Nincsenek benne jól fésült interjúalanyok, akik érezhetően rendezői utasításra cselekszenek, van viszont ideges ajakrágás, összeráncolt szemöldök, rejtett könnycsepp a szemzugban, a ló szügyéről lecseppenő izzadtság, egészalakos feszültség, néma várakozás. Megvillan a beteg ló soványsága, a felépüléséért tett erőfeszítéseket jelzi például a különleges medence, van havas tájkép és szakadt falvédő rendetlen irodában, és ott a hangzatos szólamokat szajkózó politikus, a rendíthetetlen biztonsági őrök az istálló előtt, a semleges, nyugodt állatorvos, a zsoké és az új tréner… Olyan felejthetetlen életképeket kapunk hétköznapi emberekről, mint a ló balesetét kézzel-lábbal franciául elmesélő Ribárszkié, vagy a Baden-Baden-i futamon puccos fehér öltönyben villogó, egyébként rettenetesen ideges Mikóczyé. Életszagú és izgalmas az a nyelvi forgatag is, ami felsejlik a filmben, és az égvilágon semmi sem vezet a lóverseny mint szerencsejáték és/vagy pénzszerzési lehetőség mellékvágányára.
![](/uploads/Filmkepek5/overdose-vagta egy alomert-5.jpg)
Az Overdose nem egy agyonmuzsikált film, a kiválasztott néhány szimfonikus dallamot jó ízléssel és mértéktartóan használják, így egy pillanatra sem válnak szirupossá a képsorok. Nincs alkotói értékelés, csak bemutatás és megmutatás, meg egy pici humor és leheletnyi irónia a legvégén (gondoljunk csak a vízsugár-tűzsugár párhuzamra). Az Overdose kétségtelenül az elmúlt évek egyik legjobb magyar dokumentumfilmje.