Az író és forgatókönyvíró 97 évesen távozott a földi életből. Halálhírét fia tette közzé Facebookon, kiemelve, hogy édesapja „egészen utolsó hónapjaiig alkotott, életében többet adott, mint kért. Generációkat tanított szakmára, emberségre, a természet szeretetére”.

Dr. Kertész György Nyíregyházán született 1927. március 30-án, 1950-ben természetrajz–földrajz szakon szerzett tanári diplomát. Ebben az évben kezdett gyakornokként dolgozni a Természettudományi Kar Állatrendszertani Tanszékén, ahol aztán 37 éven át oktató és tudományos munkatárs volt. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Kara Biológiai Tanszékének vezetőjeként állatrendszertan-, állatföldrajz-, ökológia- és evolúció-előadásokat és gyakorlatokat tartott 1987-től egészen 1992-es nyugdíjba vonulásáig – összegezte a Kultúra.hu.

A tudós nyugdíjasként is tanított Nyíregyházán és Debrecenben, 2000-ben az ELTE rektorától aranydiplomát vett át. Élete során különböző területeken munkálkodott, dolgozott a „Fővárosi Csatornázási Művek laboratóriumai, halgazdaságok, haltenyésztési telepek részére, s speciális vizsgáló módszerekkel részt vett a BM Bűnügyi Laboratóriumának munkájában is” – írja a Film.hu.

A tanárt korábbi diákja, Rockenbauer Pál és kollégája, Domján Dénes keresték meg a mesesorozat ötletével, majd becsatlakozott Bálint Ágnes, a sorozat későbbi dramaturgja is. Dr. Kertész György közreműködésében készült a Vízipók-csodapók animációs sorozat, amelynek 1975 és 1985 között 3 évada és 39 epizódja készült. A diafilm.hu-n olvashatjuk az alkotás elkészítéséről, hogy „a rajzterveket először nem akarta elfogadni a professzor úr, mert kevés lábat rajzoltak az alkotók, aztán persze kiegyeztek: a pókok végül 8 helyett 6, a rovarok 6 helyett 4 lábon élnek a mesében. A biológiai ismeretbővítés mellett a (vízi)világ sokszínűségének bemutatása és egymás elfogadása is szempont volt a mesék születésénél. A kedves figurák, a csodás, színes hátterek és a vicces jelenetek miatt hamar a gyerekek egyik kedvencévé vált a sorozat”.