A 78 éves spanyol színésznő Pedro Almodóvar több filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. Halálhírét ma közölte a spanyol filmakadémia, amelynek egy időben elnöke is volt, és amely 2018-ban Goya-életműdíjjal tisztelgett előtte.
Marisa Paredes 1946-ban született Madridban. A fővárosi drámaiskolában tanult, és mindössze 14 éves volt, amikor először kamera elé állt: a José Osuna rendezte Esta noche tampoco és José María Forqué 091 Policía al habla című filmjeiben bukkant fel először. A 60-as, 70-es években többnyire kisebb mellékszerepeket osztottak rá, aztán a 80-as évek elején megkapta Fernando Trueba Ópera prima című vígjátékának legfontosabb mellékszerepét, amivel végképp megvetette a lábát a filmművészetben.
Pedro szemüvege – Pedro Almodóvar: Hable con ella / Beszélj hozzá!
Ha a kortárs filmművészet örökös extravaganzája, Pedro Almodóvar nem a vászonra álmodna, rémképzetem szerint életmód-guruként hirdetné könyvét és hitvallását egy magazin hátsó oldalán a föld lakóinak. Mondjuk tíz egész öt euróért, az alábbi agymenéses szlogennel: „Ne legyél frusztrált, nem te vagy zavart, beteg. A világ gonosz és képmutató. Az igazság benned van. A vágyaid szépek, csak attól függ, honnan nézzük. Rendeld meg a könyvemet, és nézd Pedro szemüvegén át magad és a világot!”
Nemcsak Trueba elsőfilmjében szerepelt, hanem több, ekkortájt induló spanyol filmrendező bemutatkozó alkotásában is szerepet kapott: köztük volt pl. Augustí Villaronga Üvegkalitkában (Tras el cristal, 1987) című alkotása, de már ez előtt, az Áldott mélységek (Entre tinieblas) apropóján „szövetségre lépett” Pedro Almodóvarral is. Az 1983-as film után egymást követték a közös munkáik: Paredes volt a díva a Tűsarokban (Tacones lejanos, 1991), az írónő a Titkom virágában (La flor de mi secreto, 1995), de játszott a Mindent anyámról-ban (Todo sobre mi madre, 1999), a Beszélj hozzá!-ban (Hable con ella, 2002) és az A bőr, amelyben élek (La piel que habito, 2011) című thrillerben is.
Melodráma (nemcsak) anyáknak – Pedro Almodóvar: Todo sobre mi madre / Mindent anyámról, 1999
A Mindent anyámról Pedro Almodóvar egyik legösszetettebb és legátgondoltabb filmje. A forgatókönyvet utalások bonyolult rendszere hálózza be, a szereplők és a díszlet jellegzetesen almodóvari, a film maga sötét humorral megtűzdelt, komor dráma.
Az Almodóvar-filmek megnyitották előtte az utat a nemzetközi közönség és a külföldi rendezők felé is: láthattuk a Vérvörösben (Profundo carmesí, r. Arturo Ripstein, 1996), Az élet szépben (La vita è bella, r. Roberto Benigni, 1997), az Ördöggerincben (El espinazo del diablo, r. Guillermo del Toro, 2001), de dolgozott Amos Gitai, Daniel Schmid, Philipe Lioret, Raoul Ruiz, Alain Tanner, Maria Sole Tognazzi, Cristina Comencini és Manoel de Oliveira rendezőkkel is.
Mélyen ülő ráncok – Pedro Almodóvar: La piel que habito / A bőr, amelyben élek
Almodóvar hősei továbbra is igyekeznek hol kiismerni, hol kikezdeni a vágy törvényét, de a rendezőre jellemző dagályos szertelenség helyett ezúttal már higgadt, steril filmvilág ad táptalajt az érzelmektől túlfűtött történetnek.
Hosszú karrierje során számtalanszor díjazták, a már említett Goya-életműdíjon kívül színpadra szólították többek közt Karlovy Vary, Taormina, Gijón, Málaga és Valladolid nagy nemzetközi fesztiváljain is.
2000 és 2003 között a spanyol filmakadémia elnöke volt, az intézmény saját halottjának tekinti.
(Borítókép: Titkom virága, jelenetfotó)
