Hát elkészült, 19 év után, a negyedik Indiana Jones. Lucas, Spielberg, Harrison Ford, Cate Blanchett – a holnapi nemzetközi mozipremier akkora üzlet lesz, hogy a vetítés egy órát késik a beléptető motozás miatt. Harry Ford 65 évesen (a filmben 50) örömteli természetességgel játssza el a figurát, ment és fejt meg ismét világrengetően fontos dolgokat, ezúttal 1957-ben.
Spielberg láthatólag részletesen odafigyel, szinte elcsámcsog az 50-es évek Amerikájának részletein. Ragyog minden csavar a vasúti kocsikon, a ruhák, az arcok, az összeesküvéselméletek, a nevadai atomkísérlet, a kisvárosi csipkefüggönyök és a zárt levegőjű egyetemi termek tökéletesek, szerencsére pénz is volt minderre. Persze nem csak a díszlet teszi az igazán érzékeny ábrázolást: az első képen sivatagi rágcsálókat (családi film) gázol el majdnem egy offroadoló luxus-ősterepjáró, visongó masnis csajokkal, napbarnított srácokkal. A fiatalok utolérnek egy katonai konvojt, viccből versenyezni kezdenek az elől haladó tiszti személyautóval. A kamionokban szögletes arcú, kőkemény, de fegyelmezett katonák ülnek, abból a fajta amerikai filmből, aminek hatására az ember valójában maga sem érti, mit keres ebben az elpuhult, céltalan civil világban.
Na de mindez csak intermezzo, mélyebb jelentése is kiderül, amint új fordulatot vesz a cselekmény: a konvoj lekanyarodik egy katonai raktár felé. A sorompónál az őr jelenti, hogy zárlat van, ezt azonban az érkezők nem veszik figyelembe: szétlövik az őrséget, behúznak a raktár elé, és kirángatják a kocsiból, na kit? Indiana Jonest! Egy szépen felépített, iszonyú színpadias jelenet, örömben és otthonosságban tocsogva idézi a Lucas és Spielberg gyerekkori inspirációját jelentő ponyvákat és az azóta abból általuk összerakott bestseller-mítoszok rétegeit. Szóval Indy előkerül: öreg, de kemény. Kollégájával, a CIA-s Mac-kel nem csak arra jönnek rá rögtön, hogy az őket foglyul ejtő katonák ruszkik, de Jones még azt is szinte követhetetlen precizitással lövi be az akcentus alapján, hogy az akciót irányító, sztálinista, enyhén szado-mazo katonai szépség (Cate Blanchett, egyenruhában, tökéletes kleopátra-hajjal, karddal) Kelet-Ukrajnába való.
A vidám, gazdag és high-tech fiatalok vs. katonai konvoj felállás tehát némi hidegháborús, esetleg az ideális társadalmi berendezkedésre vagy értékekre való utalás lehetett, talán ezért úszott be adott ponton az egész szélesvásznat eltakaró amerikai zászló. Lassan tisztázódnak a tétek, ezt gyorsan abszolváljuk is, a felállás klasszikus Indiana Jones: a ruszkik az aktuális mágikus erejű régészeti leletet keresik, Irina Spalko pedig a világhatalomra törő birodalom ezoterikus felelőseként kutat világszerte okkult eszközök után. A koponyás versenyzést természetesen Jones nyeri meg, közben családi szálai is tisztázódnak, a végén pedig tényleg övé lesz a nő.
Erre a Spalko-figurára érdemes lett volna kicsit jobban odafigyelni. Míg a katonai raktár előtt tisztázza Indynek a helyzetet („Segíteni fogsz.”), képregényesen összehúzott szemet vágva, inkább a paródia paródiájának hat, mint súlyosnak, bár ehhez hozzájárul, hogy az ember itt még nem szokta meg a magyar szinkron furcsa akcentus-utánzatát. Később azonban minden lépést jól és okosan tesz, s egy egészen nagyformátumú személyiség tanulságos sorsdrámája játszódik le a szemünk előtt, amint lassan kiderül, hogy mit keres a kristálykoponyában valójában.
Ez a kristálykoponya egy Akator nevű ősi városból való, ami állítólag színaranyból épült, még jóval a nyugati civilizáció ébredezése előtt. A koponya úgy néz ki, mint valami alternatív ufós számítógépes kütyü, átlátszó műanyagból, kicsit eltérve a porosan ősi Indy-dizájntól, de amúgy egész hitelesen ki van találva. Mágneses, és ha belenézel a szemébe, olyan részét stimulálja a tudatodnak, amit mi, emberek nem használunk, ezért ha sokáig nézed, megbolondulsz, de különben igen érdekes dolgokat kezdesz sejteni.
Összességében véve a sztoriban érzékelhető némi, más Spielberg-filmekben is tetten érhető ideológia, ami a nagy titkokhoz és vállalásokhoz képest az „emberi” hétköznapi élet normális közvetlenségét emeli fel, picit apolitikus amerikai konzervatív irányba. De túlzás lenne ezt tiszta formában kihallani a filmből, ehhez túl sok benne a nem koherensen végiggondolt politikai nagyotmondás (hogyan kritizáld a hidegháborús amerikai kommunista-hisztériát, amikor épp világhatalomra törő szovjet csapatokat követünk Nevadában), illetve a jól kiszámított és összekombinált zsáner-részlet, ami egyszerűen a pénzért-egész-családot-szórakoztatás keretébe illeszkedik. Ilyen például az egymásra találást követő piti családi veszekedés a szovjet kamionban, amitől az őr is hidegrázást kap, vagy a filmtörténet egyik leghosszabb üldözési jelenete az amazonasi vadonban (a kissrác kardpárbajt vív Spalkóval két párhuzamosan száguldó terepjárón, szerencsére nem jön szembe egy fa sem, csak szúrós növények). És akkor vannak még emberevő hangyák, ősi mechanikus építmények, zombi indiánok, és a többi. Nem mondtam egy szóval sem, hogy nem jó szórakozás.