Ha filmes lapokról beszélünk, elsősorban a mozizó közönségnek írottakra gondolunk. Holott a filmes műhelytitkok – produkciótól marketingig – sokkal fontosabbak azok számára, akik gyártják a filmeket.

Hosszasan sorolhatnánk a színvonalas filmes magazinokat, amelyek világszerte segítik a moziba járók és filmbarátok döntéseit. Ezek a publikációk mind külcsín, mind belbecs tekintetében a média legalaposabb termékei közé sorolhatók, de az is kétségtelen tény, hogy egytől-egyig a filmvásznon innen ülők szemszögéből tálalják mondanivalójukat. A közönséghez szólnak, kissé könnyedebb, bulvárosabb hangnemben, bizonyos esetekben, komolyabb, esztétikai, filmtörténeti hangvétellel másokban. Legyenek azonban bármennyire minőségi kiadványok, az olyan magazinok, mint például a Cinema, a Premiere, a Movieline, a VOX vagy a Filmvilág a filmkészítő szakma számára legfeljebb könnyed kikapcsolódást jelentő olvasmányok.

Az ugyebár nem szorul magyarázatra, hogy a mindenkori producereknek, rendezőknek, forgalmazóknak, moziüzemeltetőknek (mindenekelőtt anyagi szempontból) fájdalmasan késő lenne akkor értesülniük a filmpiaci mozgolódásokról, a konkurencia produkcióiról, a legjutányosabb forgatási lehetőségekről, amikor a multiplex mozik már bekebelezték a legyártott celluloid tekercseket. A hatalmas gyártási (és marketing) költségeket ugyanis senki nem szeretné elbukni. Ez utóbbi kiadás zárójelben értendő, hiszen néhány pokolian rosszul sikerült produkció esetében a marketing büdzsére utolsó pillanatban kerül rá a gyártó stúdió nemleges pecsétje. Jó és friss példa erre a Guy Ritchie által rendezett, ám sajnos felesége, a materiális Madonna főszereplésével készített Swept Away című produkció, amelynek reklámozására bizony még képeslap méretű szóróanyagot sem volt érdemes gyártani.

Mondhatnánk persze, hogy Madonna a heti zsebpénzéből le tudna forgatni egy-egy nagyobb szabású közép-kelet európai produkciót, de ugye, sok kicsi sokra megy még a legtehetősebbek esetében is, és bizony még a legnagyobb stúdiók sem engedhetik meg maguknak, hogy ne spóroljanak, ahol csak lehet. És hacsak nem akarnak több száz embert alkalmazni, akik egyetlen helyszín felkutatása érdekében számos ország számtalan produkciós cégét kapcsolják konferenciahívásra, márpedig nem akarnak, abban az esetben csakis egy alapos szakmai publikáció segítheti őket a választásban. Amilyenből jelenleg három igazán nagyszabású létezik: az amerikai kiadású The Hollywood Reporter és a Variety, valamint a londoni székhelyű Screen International.

Megjelenések

Mindhárom szakmai biblia (tűnjön ez bármennyire hangzatos jellemzésnek, szakmai körökben sokan gondolnak ekképp ezekre a kiadványokra) kétféle megjelenési formában férhető hozzá: papíron, illetve elektronikus formában az interneten (ez utóbbinak érdemes külön bekezdést szentelni, hiszen a verseny minden szinten igen kiélezett).

A nyomtatott verziók között a leglényegesebb különbség, hogy míg a két amerikai kiadvány napi, illetve heti számmal is jelentkezik, addig a Screen International csak minden pénteken jelentkezik egy-egy újabb lapszámmal. Az előfizetési ár tekintetében nincs lényeges különbség a lapok között, míg a The Hollywood Reporter napi változatának évi 255 példánya 229 amerikai dollárba kerül, addig a Reed Business Information cégcsoport által kiadott Variety 250 napi számáért 259 dollárt kell fizetni. A hetilapok előfizetése esetén, ez mindhárom lap esetében 52 lapszámot jelent, az európai előfizetőnek évi 175 dollárba kerül a The Hollywood Reporter, megközelítőleg 215 dollárba a Screen International, illetve 239 dollárba a Variety. Ez utóbbi kiadvány előfizetése esetén a befizetett díj fedezi a www.variety.com honlap korlátlan használatát is.

Honlapok

Az internetes megjelenés hozzáférhetősége tekintetében a Screen International nevezhető a leginkább olvasóbarátnak, hiszen a www.screendaily.com honlapon megjelenő cikkek bárki számára korlátlanul elérhetők. A másik két honlapon (www.variety.com, illetve www.hollywoodreporter.com) csak némi kóstolót kínál az oda klikkelőknek, a cikkek teljes szövege csakis az előfizetők számára hozzáférhető. A havi 25 dollár körüli előfizetési díj persze még egy átlag amerikai polgárnak sem jelent különösebb kiadást, sokkal inkább a kevésbé tehetősebb országok filmbarátai számára tartozik az elkerülendő luxuskiadások közé. Értelemszerűen mindhárom honlapra azonnal felkerülnek a legfrissebb hírek, a legfontosabb eseményekről beszámoló tudósítások. Az internetes hírszolgáltatás különösen a Screen International esetében kulcsfontosságú, hiszen napi kiadás híján, a hírek elsősorban a honlapon hozzáférhetők, míg a terjedelmesebb, hosszabb utánajárást és alapos kutatómunkát kívánó írások szinte kizárólag a heti nyomtatott kiadásban olvashatók.

Hirdetési tarifák

Nagyszabású, nemzetközi vállalkozásokról lévén szó, a hirdetési tarifák is felfoghatatlan nagyságrendűek nem csupán a kelet-európai újságolvasó, de még a kelet-európai újságkészítő számára is. Egy színes, teljes oldalas hirdetés a Variety hasábjain mintegy 12 800 amerikai dollárt kóstál, a Screen Internationalben pedig 10 620-at. Hogy senkinek ne kelljen sebtében előkapni a számológépet, a fenti összegek 3,2 millió, illetve 2,7 millió magyar forintot jelentenek. A lapok rendszeres hirdetői gyakran és szívesen élnek a honlapokon való reklámozás lehetőségével is, amely még szélesebb közönség elérését garantálja.

Tartalom

A száraz és tényszerű adatokat követően érdemes, sőt muszáj szót ejtenünk a lapok tartalmáról is, ami sokkal inkább filmes adatbankra hajaz, mint könnyed olvasmányra. Az egyes lapszámok, legyen szó akár a napi, akár a heti megjelenésekről, rövid híreket éppúgy tartalmaznak, mint egyes produkciók szakmai elemzését, forgalmazói információkat, a legújabb technológiai újításokat bemutató írásokat, beszámolókat a legjelentősebb filmfesztiválokról, részletes és elemzett box office eredményeket a világ minden pontjáról, valamint a filmiparral kapcsolatos cégek részvényeinek tőzsdei szereplését. A lapokban megjelenő interjúk elsősorban a filmkészítés hátterét boncolgatják vagy éppen egy fesztivál megrendezésének nehézségeit, a megszólalók a szakma üzleti részében érintettek közül kerülnek ki. Ez természetesen nem zárja ki egy-egy rendező vagy akár színész megszólaltatását, hiszen köztük is egyre többen vannak, akik üzletileg is érdekeltek filmjük sikerében. A filmezés művészeti szempontból való értékelését a lapokban a világ legkiválóbb filmkritikusainak elemzései képviselik. A filmbiznisz szemléletet a három lap közül az EMAC plc kiadásában megjelenő Screen International képviseli a legszigorúbban, de ez nem enyhíti a lapok között fennálló versenyhelyzetet, hiszen mindhárom kiadványnak érdeke, hogy elsőként adja közre a legfrissebb és legfontosabb híreket. Ennek érdekében széles tudósítói hálózatokat építettek ki, amelyeknek csápjai a világ minden pontjára kiterjednek, hatványozottan koncentrálódva az olyan fontos filmes gócpontokra, mint Los Angeles, Toronto, Hong Kong, Bombay, Sydney, London vagy Párizs.

Tekintetbe véve, hogy két lap az újvilágban készül, míg egy a jó, öreg Európában, nem meglepő, hogy jól érzékelhető a szemléletbeli különbség a szerkesztőségekben. Míg a The Hollywood Reporter és a Variety, Hollywood közelsége kapcsán, inkább a filmfőváros látványos eseményeit részesítik sok esetben előnyben, addig a Screen International hasábjain lényegesen gyakoribbak az európai hírek. Ez elsősorban brit híreket jelent, de egyre komolyabb figyelmet fordítanak a korábban – legalábbis filmes szempontból – elmaradottabbnak tartott területek, így Európa keleti része felé is. Egy ehhez hasonló elmozdulás, ha nem is ilyen komoly mértékű, a két amerikai lapnál is végbement, hiszen a hollywoodi filmesek számára – anyagi szempontból – Budapest, Bukarest és Prága maga a produkciós mennyország.

Különszámok

Mindhárom lap külön oldalakat, sőt a legnagyobb fesztiválok és filmvásárok esetében különszámokat szentel az eseménynek. Az európai székhelyű és szemléletű Screen International a nagy európai fesztiválokról készített különszámok tekintetében előnyt élvez tengerentúli társaival szemben, így a lap munkatársai készíthetik a Berlinale exkluzív napi lapszámait, de hasonló kiadványokkal jelentkezik a lap Cannes-ban, Londonban, az AFM-en, a Mifed-en, valamint közreműködik a torontói filmfesztivál saját lapjának előállításában. A filmvásárokra készített katalógusok (az ún. Product Guides) tekintetében is listavezető a Screen International, hiszen elsőként készített ilyen jellegű kiadványt a Cannes-i filmvásárra, jelenleg pedig négy rendezvényen jelentkezik katalógussal (AFM, Cannes, London és Mifed).

A The Hollywood Reporter Special Issues szerkesztőségében évente mintegy száz különszámot készítenek a filmvilág legjelentősebb eseményei kapcsán. Ezek a különszámok a rendszeresen megjelenő lapszámok mellékleteként látnak napvilágot.

A fenti adatok és információk egyértelműen alátámasztják, hogy a filmbiznisz döntéshozói mindenekelőtt e három lap információi (meg persze a minden iparágban nélkülözhetetlen kémhálózat fülesei) alapján hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek mindannyiunk számára, akik élünk-halunk a moziért, elsődleges fontosságúak. Így az sem meglepő, hogy ha gratulálni szeretnének egymásnak egy-egy jól sikerült produkcióhoz vagy akár egy nevezetes évforduló kapcsán, hezitálás nélkül nyúlnak a zsebükbe, hogy tízezer dollárt fizessenek ki egy hirdetésért, mindezt egy olyan újságban, amelynek heti példányszáma 10 335 (Screen International). A mennyiség-minőség viszony ez alapján egészen pontosan érzékelhető. És csakis így válhat egy filmes lapból biblia, amely nem(igen) hagy megválaszolatlan kérdéseket.