A kedvenc A24-filmjeink
Mi az: indie és mindössze 12 éve létezik, de máris egy csomó remekművet köszönhetünk neki? Válasz: az A24, ami roppant hamar vált „mini-major” stúdióvá Amerikában. Íme, tíz remekmű a műhelyükből (csak az általuk gyártott alkotások közül szemléztünk, ennél sokkal több fűződik hozzájuk forgalmazóként).
-
#10
Minden, mindenhol, mindenkor / Everything Everywhere All at Once (Dan Kwan, Daniel Scheinert, 2022)
„[...] ez a film a lehető legbizarrabb és legszürreálisabb mozi az ezredforduló óta.”
Tóth Menyhért: Egy asszony a teljes idegösszeomlás szélén
-
#9
Dream Scenario / Álmaid hőse (Kristoffer Borgli, 2023)
„Az Álmaid hőse szerencsére jóval okosabb alkotás lett annál, mint aminek az első beharangozók sugallták. Bár a felszínen tényleg egy újabb mozgóképes őrület, amihez Nicolas Cage a nevét és az (elmaszkírozott) arcát adta, a vitathatatlanul vonzó kéreg alatt viszont egy húsba maró látlelet lapul korunk hiperérzékeny társadalmáról, amely bátor szókimondósága ellenére időnként képes könnyet csalni is a szemünkbe.”
Bárány Bence: „Rólad álmodom minden éjszakán...”
-
#8
X (Ti West, 2022)
„Westet az a bizarr, kellemetlen és olykor paralizáló érzés mozgatja, amit a számunkra már értelmezhetetlen fiatalabb nemzedékek kiváltanak bennünk, és ahogy erre az érzésre reagálunk. Az X a generációk közt feszülő örök ellentétek bámulatosan túlhevített karikatúrája.”
Pernecker Dávid: Öreg néne öldöklése
-
#7
The Killing of a Sacred Deer / Egy szent szarvas meggyilkolása (Jorgosz Lanthimosz, 2017)
„[...] lassan kibontakozó formalista bravúr, ami hagy némi hiányérzetet maga után, de kétségtelenül sokat profitál Farrell és Kidman párosából, akik jelentőségteljes pillantásaikkal és összenézéseikkel sokszor többet árulnak el, mint a film dialógusai, de nem lehet szó nélkül elmenni a Matthew-t alakító Barry Keoghan fenyegető jelenléte mellett sem.”
Váró Kata Anna: A tetteknek következményeik vannak
-
#6
Eighth Grade / Nyolcadik osztály (Bo Burnham, 2018)
„A filmet a görnyedt kis vállain cipelő Elsie Fisher – aki a forgatás miatt épp a 8. osztály második felét hagyta ki – páratlanul őszinte, kitárulkozó, minden rezdülésében átgondolt, lenyűgöző alakításával éri el, hogy a gyermekség és a tinédzserség közt húzódó senkiföldjén vele együtt lélegezzünk, sírjunk és nevessünk.”
Pernecker Dávid: Egy nyolcadikos kislány magányossága
-
#5
Midsommar / Fehér éjszakák (Ari Aster, 2019)
„A fiatal rendezőzseni második filmjével, a Fehér éjszakákkal szemben tehát alighanem az összes horrorrajongó hatalmas elvárásokat támasztott, és ezt Aster is érezhette, mert igencsak sikerült rálicitálnia első mozijára. Olyannyira, hogy az Örökség felkavaró pokoljárása csupán szórakoztató Disney-rajzfilmnek fog tűnni a részben Magyarországon forgatott Fehér éjszakák megtekintése után.”
Tóth Menyhért: Szentivánéji rémálom
-
#4
First Cow (Kelly Reichardt, 2020)
„A veterán függetlenfilmes rendezőnő ismét az oregoni vadnyugat hőskorszakába kalauzol el minket – és kíméletlenül rombolja azokat a mítoszokat, amelyeket John Ford, Anthony Mann és a többiek felépítettek.”
Jakab-Benke Nándor: A barátkozás lehetőségei
-
#3
Uncut Gems / Csiszolatlan gyémánt (Benny Safdie & Josh Safdie, 2019)
„Csak egy dolog lehet igazán tiszta és világos a Csiszolatlan gyémánt – kizárólag káromkodva dicsőíthető – utolsó jelenete után: remekmű született.”
Pernecker Dávid: Csiszolt gyémánt
-
#2
Ex Machina (Alex Garland, 2015)
„Az Ex Machina nem csak a sci-fi bevett témáit dobja fel, hanem a nagyszabású történetek (legyen az film vagy regény) létfilozófiai kérdéseit is felteszi. A karakterek interakciói olyan problémakörökre világítanak rá, hogy pl. mi a tudat, van-e szabad akaratunk, mi teszi az embert emberré (a mesterséges intelligenciához képest). Mindez a nagyközönség számára is érthető és egy pillanatra sem öncélú, ellenkezőleg, kulcsfontosságú a karakterek közti harci helyzet állása szempontjából.”
Csiger Ádám: Szelíd teremtés
-
#1
The Lighthouse / A világítótorony (Robert Eggers, 2019)
„A nézőt azzal csalja kelepcébe a rendező, hogy bizonyos jelenetsorokat úgy ismétel vagy tesz kis változtatásokkal ismerőssé, hogy a monotonitást szinte az elviselhetetlenségig fokozza. Nem csoda tehát, hogy a hagyományosabb dramaturgiájú feldolgozásokhoz szokott nézőknél elszakad a cérna, és a megfelelő narratív ponton egyszerűen megszakítják a filmnézés élményét, azaz kimenekülnek a moziból. Persze eddig el kell jutni.”
Beretvás Gábor: Magaslati pokoljárás
