Egy fesztivál kívülről-belülről

2004. október 15.

A mintegy 350 000 lakosú, egyetemi városként elkönyvelt Kolozsvár több művészeti fesztivál születését és lassú elmúlását nézhette végig az elmúlt tizenöt év során. 2002 késő tavaszán egy újabb esemény zavarta meg a nyári vakációra készülődők mindennapjait: a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválnak elkeresztelt seregszemle.

Városfeeling, tömörítve

2004. szeptember 15.

Milyen városok tűnnek fel napjaink tömegfilm-térképén? Az amerikai kisváros, a távol-keleti high-tech metropolis, vagy inkább Berlin, Firenze és London?

Interjú Julie Delpyvel

2004. szeptember 15.

A fiatal francia színészgeneráció képviselője, mindannyiunk kedvenc nővé érő kamaszlánya a Napfelkelte előtt (Before Sunrise) címû filmből. Julie Delpy a 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál vendége volt, miközben tárgyalásokat folytatott készülő filmjéről is. Amelyet ő írt és rendez, és amelynek a főszerepét is ő játssza. Aki nem más, mint Báthory Erzsébet.

Hogy van Ön, Mozi úr? – IDEA artă + societate Cluj, Romania No. 17/2004

2004. augusztus 15.

A kolozsvári IDEA című folyóirat román és angol nyelvű, önmeghatározása szerint a „művészetek és a társadalom" jellegű témákban érdekelt, erőteljes grafikai koncepciójú kiadvány, az egykori román nyelvű Balkon megújult utóda. Legfrissebb, 17. lapszáma a kortárs mozi, vagy inkább a mozi kortárs kérdéseit boncolgatja, két összeállítás erejéig.

Szupernovák – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Supernova szekció

2004. augusztus 15.

Attól függően, hogy melyik ország filmforgalmazása felől közelítünk, a 2004-es TIFF Supernova blokkja (az elmúlt év során fesztiválsikerekben és kitüntetésekben részesült filmek csoportja) nagyon sok vagy igen csekély meglepetést tartogatott a nézőknek. Néhány kivételtől eltekintve (a Tais-toi! /Pofa be!, a Gus van Sant-féle Elephant, az olasz lo non ho paura / Nem félek című filmekről már olvashattunk a Filmtett hasábjain, a brazil Carandiru és a francia Depuis qu'Otar est parti / Mióta Otar elment című alkotások pedig az örök fesztivál-csapdáknak – értsd: recenzens nem ért el a vetítésekre – estek áldozatul) a kínálatról az alábbiakban lesz szó.

Meddig bírják? – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Határok nélkül szekció

2004. augusztus 15.

Gondolom, valami ilyesmit teszteltek a program összeállítói, amikor kigondolták az idei No Limits blokkot. Persze, a kérdésnek a kolozsvári fesztiválközönség vonatkozásában lehet értelme, bár a visszhangokból ítélve a keleti filmek szenvtelen agressziója inkább megviselte a nézőket, mint a No Limits inkább csak üdítően izgalmas filmjei.

Piéta, effektekkel – Mel Gibson: The Passion of the Christ / A passió

2004. június 15.

Furcsa élénkséggel emlékszem arra a pillanatra, amikor egy gyenge nyomdatechnikájú műsor- és pletykamagazin tudomásomra hozta, hogy egy minden eddigitől eltérő Jézus-történet készül, a történeti hűség kedvéért olyan „bibliai" nyelveken, mint a latin vagy az arámi. Ha emlékezetem nem csal, Mel Gibson és Monica Bellucci neve ott bujkált a produkció háza táján, az utóbbi, a Maléna-élmény hatásának köszönhetően, már akkor is határozottan bírta a támogatásomat. Csöndben készülődő tettestársára más sors várt.

Amit a törpéről mindig is tudni akartam – David Lynch. Beszélgetések.

2004. március 15.

„1987-ben találkoztam Michael Andersonnal, amikor már sokadszorra törtem a fejem a Ronnie Rocket felpörgetésén. Láttam egy rövidfilmben és tudtam, hogy tökéletes lenne Ronnie Rocket szerepére. New York belvárosában, a McGoos’ban találkoztam vele. Minden arany volt rajta: aranycipő, aranynadrág, aranykabát. Szerintem nála volt még egy bevásárlókocsi is.” (213)

Apám, másnap Tamara! – 35. Magyar Filmszemle – Budapest, 2004. január 26–február 5. – Játékfilmek versenyben szekció

2004. március 15.

A Moszkva tér osztatlan sikere és a Jött egy busz cipős epizódjának kedvezőtlen fogadtatása után Török Ferenc újabb, második nagyjátékfilmjével jelentkezett az idei szemlén.

Sztárok tana

2004. január 15.

Madonna Hollywood című számának visszatérő sora így hangzik: „How could it hurt you when it looks so good? / Hogyan sebezhet, ha annyira jól mutat?” Archetipikus vászon-nők – a tökéletességig szimulált – másait kelti életre a videóklipben, az 1950-es évektől napjainkig guruló évtizedek majd minden aurával bíró ikonjára jut néhány másodperce. A záró kép-a-képben a Cindy Sherman-osan magányos, fekete-fehér, szinte csak a kontűrjeiben felismerhető mindenkori színésznőt/sztárt látjuk, amint hasztalan stoppol a nagy-amerikai benzinkutas pusztában kígyózó gyorsforgalmi út mentén.