A kolozsvári IDEA című folyóirat román és angol nyelvű, önmeghatározása szerint a „művészetek és a társadalom" jellegű témákban érdekelt, erőteljes grafikai koncepciójú kiadvány, az egykori román nyelvű Balkon megújult utóda. Legfrissebb, 17. lapszáma a kortárs mozi, vagy inkább a mozi kortárs kérdéseit boncolgatja, két összeállítás erejéig.
A lapszám – és benne a két összeállítás – piacra dobását a június 6-án véget ért Transilvania Filmfesztiválra időzítették, ám a megelőző hírekhez képest (úgymint külön filmes lapszám) az eredmény kissé karcsúbbra sikeredett. A szokásos kiállításbemutatók, interjúk és művészetelméleti szövegek mellett az arhiva és a dosar rovatok azok, amelyek exkluzíve a filmmel foglalkoznak, a már jelzett kortárs „metszet" szempontját érvényesítve.
Az arhívum szerepét betöltő rovatban a kánon nagy nevei közül ezúttal Siegfried Kracauerrel, Jean-Francois Lyotard-ral és Boris Croys-szal találkozunk, jelen szövegeik (ha jól értem) első román fordításainak formájában. Kracauer 1927-es esszéje a „kis bolti eladólányok mozibajárási szokásairól" virtuózan ironikus és együttérző látlelet a korabeli, már akkor is klisékből építkező, ideológiákat közvetítő filmekről, amelyek azonban, az emberi lélek freudi modelljéhez hasonlóan, mindig felszínre dobják a leginkább elrejteni kívánt egyenlőtlenségeket és igazságtalanságokat. Lyotard 1995-ös konferencia-előadása „a film szuverenitásáról" meglehetősen hermetikus szöveg: Bataille-tól, Freud-tól és Deleuze-től eredő gondolatok mentén a főként neorealista film (és írásmód) azon képességéről értekezik, hogy bármiféle autoritás támogatása nélkül valóban érvényeset mondhat mindannyiunk valóságáról. Boris Croys, az orosz származású német médiateoretikus és művész a képrombolás jelensége felől közelít a filmhez, és rámutat: a film tematikájában és médiumként egyaránt a többi művészeti ág destrukciójából (is) él, hisz a huszadik század reprodukciós technológiájaként a posztszakrális világ legfontosabb eszközei (?) közé tartozik.
És ezzel az ideával el is jutottunk a filmul.astăzi/the cinema.today alcímű dossziéhoz, amelyben a romániai filmkritika és gondolkodás fontos alakjai napjaink mozijának definícióival kísérleteznek. Ovidiu Tichindeleanu médiumelméleti perspektívából értékeli a kinematográfia hozta újításokat, Friedrich Kittler azon gondolatából kiindulva, mely szerint a a fonográf, az írógép és a mozi együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy az írás, a látás és a hallás függetlenné válhassanak az emberi testtől, az érzékelő szubjektumtól. Margitházi Beja a kortárs filmről/moziról esztétikai és társadalmi jelenségként beszél, rámutatva a filmtörténetnek a művészettörténettől való radikális különbözőségére: ebben a kontextusban válik igazán hatásossá az Erwin Panofskytól kölcsönzött metaforája, miszerint a filmprodukció – „társas" természetéből eredően – talán csak a középkori katedrálisok építéséhez hasonlítható. Szintén Panofsky szelleme határozza meg Anca Oroveanu szövegét, amelyben a fiatal román képzőművészeknek a film iránti vonzódásából kiindulva próbálja leírni a médium, a filmikus látásmód saját- és korszerűségét, így Panofsky a mozi iránti szeretetéből eredően nemcsak Kracauerrel, hanem Cindy Shermannal is szoros rokonságra lép. Aurel Codoban az egyes Mátrix posztmodern voltán elmélkedve arra a következtetésre jut, hogy ez igazából nem a baudrillard-i szimuláció elfedte valóság gondolatával egyeztethető össze (hisz a Mátrix fenntartja egy „igazi" valóság lehetőségét), sokkal inkább abban posztmodern a Wachowski-testvérek filmje, ahogyan az ember és „a valóságra nyitó interface-ei" közötti egymásrautaltságot tematizálja (egyszerűen: miért van szüksége az Ml-nek az emberre?).
Alex. Leo Şerban a bukaresti Dilema Veche című kulturális hetilap filmkritikusaként elmélkedik film és tévé használati és poétikai különbségeiről, sajnálatosan megtartva a megrögzött hierarchiát előbbi komplexebb, utóbbi könnyedebb voltáról. És a teljes szöveget megszabó előzetes értékítélet példája a dosszié utolsó darabja is: Bogdan Ghiu az általa „tragikomikus FM"-nek (Film Mondial/Világfilm) nevezett, globálisan elérhető filmek tartalmatlanságánál, közhelyességénél időzik el, minekutána a multiplex mozit egy óriási, exteriorizálódott tévével azonosítja, ahol a csatornaváltást testünk teremről-teremre hurcolásával valósíthatjuk meg. Összeségében izgalmas, olvasására érdemes (mint írtam, románul és angolul is) lapszámról van szó, amely – és ezzel jólismert állítást teszek – nemcsak a kortárs moziról, hanem az őt övező romániai, kelet-európai reflexióról is szól.
IDEA artă + societate. Cluj, Romania No. 17/2004. 200 000 lej. www.idea.ro
