Nem az amit bevilágítasz, hanem amit sötétben hagysz* – A 2007-es Blade Runner DVD-kiadás ismertetője

2008. április 30.

A Szárnyas fejvadász című film bemutatójának 2007-ben volt a 25. évfordulója. Ennek tiszteletére (és természetesen az újabb profitszerzés reményében) jelent meg az a DVD-kollekció, melynek összeállítását még 2002-ben kezdték el.  Az anyag átnézése után csakis azt írhatom: a komolyan érdeklődők nem takaríthatják meg maguknak az öt DVD anyagában való többnapos, vagy akár többhetes lubickolást.

Szorzás helyett – V. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2006. június 2–11. – 3x3 szekció

2006. augusztus 15.

A hangsúlyok és talán az arányok is eltolódtak a 2006-os TIFF-en: több periférikus filmes jelenség jutott nézőhöz a mainstream anyagok helyett, a versenyszekció viszont erősödött.

Plakátmagány – A filmplakát retorikájáról

2006. június 15.

A Pilinszky János négysorosából idézett címbe ezúttal – önkényesen – beillesztem a magam toldalékát, mégpedig oly módon, hogy azt jelentse: a plakátnak a magánya. A film érzékletes, izgő-mozgó világához képest a plakátok egyedül is vannak, mozdulatlanok is, mégis hatalmas terhet kell laptestükkel cipelniük – a teljes film súlya nehezedik rájuk. Ismertetés, figyelemfelkeltés és jóindulatú reklám lenne a feladatuk, ám oly módon, hogy ebből maguknak majd semmit sem tarthatnak meg. Mielőtt a szánalomtól el is pityerednék, hadd szögezzem le: film és az őrá vonatkozó plakát között több szinten is determinált, s épp ezért gyönyörűségesen komplex (lehetne) a kapcsolat.

A közeg nem áll ellen – Tudor Giurgiu: Legături bolnăvicioase / Szerelem másképp

2006. június 15.

A filmvászon nemcsak anyagi voltában fehér lap, hanem abban az értelemben is, ahogyan a rajta egy rétegben futó képekre további nyomokként rárakódnak a film készítésének és létrejöttének jelei, a néző által felvitt árnyalatokról nem is beszélve.

Zorro (Alain Delonnal) jobb volt – James McTeigue: V for Vendetta / V mint Vérbosszú

2006. május 15.

Umberto Eco írja a Casablanca kapcsán, hogy míg egy klisé unalmas, addig száz – egymással termékeny kapcsolatba lépő – közhely érdekfeszítővé válhat.

A tájban és egymásban élni? – Ang Lee: Brokeback Mountain / Túl a barátságon

2006. április 20.

Egyre inkább úgy gondolom, igaza van – többek között – Fredric Jamesonnak, amikor a humán kultúrához fűződő nyelvi tevékenységeink java részét allegorézisnek minősíti: párhuzamos konstrukciókat ötlünk ki, magyarázatokat és fordításokat, abbéli igyekezetünkben, hogy teljesebben, hatékonyabban, igazabban szólhassunk. Miről is? Ez persze attól függ, milyen narratívákkal, ideológiákkal és világértelmező mítoszokkal vesszük körül magunkat; az emberi voltot, a szignifikációt, a megismerést, avagy az evolúciót tüntetjük ki figyelmünkkel (és a lista természetesen tetszés szerint bővíthető).

A brit-angol filmgyártás története 2. – A világháborútól napjainkig

2006. március 15.

A második világháború Nagy-Britannia filmes kultúrájában is komoly változásokat okozott. A parlament irányelveket, követendő szempontokat szabott meg a stúdióknak, bizonyos tematikákat támogatva, másokat megtiltva a készülő brit filmekben. Ajánlott volt a következő kérdésekre felelő filmeket készíteni: „Miért harcol Nagy-Britannia? Hogyan harcol? Ha győzni akarunk, áldozatot kell hoznunk!”

A brit-angol filmgyártás története 1. – A századfordulótól a világháborúig

2006. február 15.

A kulcsszavak, amelyekkel összefoglalhatjuk a brit-angol filmgyártás első három évtizedét: „brit” (nemzeti) filmstílus versus „amerikai” történetmondás, amerikai pénz, a brit közönség megoszlása a hollywoodi és a hazai kínálat között.

A titkárnő figyel – Oliver Hirschbiegel: Der Untergang / A bukás – Hitler utolsó napjai

2005. április 15.

Az idei külföldi Oscar-kategóriában is jelölt német filmnek több mint beszédes címe van: A bukás. Ennél lényegre törőbb összegzést a második világháborúhoz vezető (össz)német ideál sorsáról nem is hozhattak volna. Az viszont jelzésértékű, hogy a nézői elme egyszerűsít, redukál, és rég nem a második világháborúra, a német haditechnikára asszociál a cím/film hallatán, hanem így szól a pénztárnál: „A Hitler-filmre kérek két jegyet."

Az elfoglalt válogató-edző – Interjú Mihai Chirilov filmkritikussal, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatójával

2004. november 15.

„Mivel elsődlegesen filmkritikus vagyok, igen egyszerűek a válogatási szempontjaim: egyensúlyra kell lelnem az én elkerülhetetlen kritikusi szubjektivitásom és a szelekcióhoz szükséges objektivitás között. Olyan filmeket kell egybeterelnem, amelyekért bármikor tűzbe tenném a kezem, ám egyszersmind alá kell bújnom a lehetséges nézőközönség bőrének, és olyan filmekkel kell őt meglepnem, amelyeket biztosan szeretni fog.”