A Vas utcából a világsajtóba – (Majdnem) élő beszámoló a SzFE-tüntetésekről

2020. szeptember 7.

A történet hátterét mindenki ismeri, akit kicsit is érdekel: a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) diákjai nem fogadják el alma materük modellváltását, illetve az azzal érkező új kuratóriumot, ezért elbarikádozták az egyetem épületét. Beszámoló következik a dolgok sűrűjéből.

Katonáknéshow – Peter Cattaneo: Military Wives

2020. szeptember 3.

Mostanság általában olyan filmekkel találkozni, amiken érződik, hogy eredetileg szélesvászonra szánták őket, aztán a mozik bezárása miatt száműzték őket streamingszolgáltatók kisképernyőire vagy lemezre. De minden mostoha sorsú filmre jut egy-egy olyan, ami a helyzetnek köszönhetően csaknem szerencsésnek mondhatja magát, hogy végülis nem a mozivásznon kellett megmérettetnie magát, és a kissé üres filmes prérin sokkal nagyobb figyelemnek örvendhet, mint amit eredetileg megkapott volna.

Ó, kapitány, kapitányom! – Aaron Schneider: Greyhound / A Greyhound csatahajó

2020. július 30.

Továbbra sem éli fénykorát a mozizás, de amíg újra eljárhatunk tömegese(bbe)n vetítőtermekbe, elképzelhetjük, hogy egy-egy eredetileg vászonra szánt alkotás hogyan is nézhetne ki nem-tévéképernyőn. A Greyhound csatahajó című második világháborús eposzt is streaming-szolgáltatóra űzte a vírus, ezúttal az Apple+ tette nézhetőve a korábban mozikba szánt, legújabb Tom Hanks-féle kapitánykodást.

Hová tűntél, Cate Blanchett? – Richard Linklater: Where'd you go Bernadette? / Hová tűntél, Bernadette?

2020. június 23.

Vannak könyvek, amelyeknek egyszerűen nem tesz jót a filmre adaptálás, és nem is feltétlenül azért, mert rosszul nyúlt volna hozzá az adott adaptáló, hanem mert a bennük elmesélt történet rengeteget veszít erejéből a médiumváltással. A 2012-ben publikált Hová tűntél, Bernadette? esete is pont ilyen: nem lett rossz a vászonra vitt végeredmény, csak éppen pont az veszett el belőle, ami miatt az eredeti izgalmas volt.

Jövőmanó és társai – Kyle Hunter, Overman, Shaffir: Future Man

2020. május 29.

Egyre nehezebb feladat a sokasodó és sokszínűsödő sorozatok korában kitűnni egy-egy új címmel, ahogy még a streaming-szolgáltatóknak sem lehet könnyű felvenni a versenyt a Netflix, a Disney+ és a többiek uralmával a nézői piacon. De szerencsére születnek még olyan sorozatok is, amik nem görcsölnek a nézőszám-versenyre, és csak a maguk kicsi világával törődve, sokszor igen kevés vizet zavarva bukkannak fel és mesélik el a történetüket.

Házhoz jön a Doktor – Visszatekintés a Doctor Who 57 évére

2020. május 21.

Egyszer volt, hol nem volt egy sorozat, ami egyszerűen nem akart véget érni. Sem a készítői, sem a rajongói nem akarták igazán elengedni, így aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de töretlen népszerűségnek örvendve uralta a (főleg brit, de nemcsak) tévék képernyőit. Na de miről, illetve főleg kiről is lehet szó?

Emberszabásúak a szélesvásznon – Remake-be szabva: Majmok bolygója (1968, 2001, 2011)

2020. február 22.

Minden remake esetében feltevődik a kérdés: tényleg szükség volt erre? Nem sok „újraértelmezés” képes az eredetije főlé nőni, de van olyan eset is, amikor ez sikerül. Persze nem árt hozzá néhány próbálkozás, de néha Hollywood is képes értelmesen adaptálni, sőt újraadaptálni. Ezen kevés pozitív példa egyike A majmok bolygója-széria, amelynek újkori inkarnációi sokszor feledtetni tudják elődeik hibáit, továbbgondolják, nem pedig megismétlik azok mondanivalóját.

Még a Lost is ijesztőbb – Jeff Wadlow: Fantasy Island / A vágyak szigete

2020. február 20.

Mit kapunk, ha összegyúrunk egy majdnem elfeledett, 70-es évekbeli, nem túl izgalmas amerikai tévésorozatot a Lost csodaszigetével, túl tágan megfogalmazott válaszaival, és egy fejvakargatóan rosszul megírt, másodkategóriás horrorkomédiával, az egészet pedig nyakon öntjük egy adag valóságshow-szereplő mélységű, de szebb arcú karakterrel? A válasz természetesen: A vágyak szigete, 2020.

A Jó, a Rossz és a Mandalóriai – Jon Favreau: The Mandalorian

2020. január 4.

Hazatért a Csillagok háborúja. Na nem a Skywalker-saga lezárását hozó kilencedik résszel, hiszen az nem nagyon nyerte el a kritikusok, de a legnagyobb rajongókat leszámítva a nézők tetszését sem (nem is csoda), hanem egy keveset beszélő, sisakját le nem vevő mandalóriai fejvadász címszereplésével. No meg persze az instant mémesedésre tervezett bébi Yodával, egy jó adag stílussal és azzal, hogy nem nézi sem többnek, sem kevesebbnek magát, mint ami: egy kellemesen szórakoztató sci-fi-western sorozatnak.

Még visszább a dzsungelbe – Jake Kasdan: Jumanji - The Next Level / A következő szint

2019. december 9.

A 2017-es, meglepően kellemesre és humorosra sikeredett „első” rész után (mert ugye, ez a második, úgyhogy eszerint a Robin Williams-féle 1995-ös Jumanji a nulladik), Jake Kasdan író-rendező és stábja jóvoltából rekordgyorsan meg is kaptuk a másodikat. A mindössze nyolc hónap alatt leforgatott Jumanji: A következő szint pedig pont olyan, mint a mostani remake-reboot-folytatás-felhozatal java: maximálisan kiszámítható, de teljesen nézhető.