Balettező Raszputyin az első világháborúban – Matthew Vaughn: The King's Man / King's Man - A kezdetek

2021. december 21.

Nem könnyű műfaj az előzményfilmeké: a Csillagok háborúja hasonló filmjei óta tudjuk, milyen veszélyeket rejtenek magukban a sikeres sorozatokat „másik irányból” folytató részek. Hiszen egyrészt egy-egy rejtélyes karakter (vagy éppen szervezet) általában pont addig vonzó, amíg nem tudunk róla mindent, másrészt tudjuk a történet végét – úgyhogy sokkal többet fog számítani a hogyan, mint a mi történik.

Mese valamiről – Daniel Cohen: Le bonheur des uns... / A Friendly Tale / Mese a barátságról

2021. december 13.

A címéből kiindulva elvileg a barátságról szól, ráadásul még mese is a Mese a barátságról, a valóságban azonban nemcsak hogy nem mese, de még csak nem is szól semmiről, a barátságról aztán végképp nem. De hogy Vincent Cassel és Bérénice Bejo mit keresnek itt...?

A gyerekkorunk nem ereszt – Jason Reitman: Ghostbusters: Afterlife / Szellemirtók: Az örökség

2021. november 19.

Kevés jövedelmezőbb „gimmick” létezik manapság a hollywoodi filmiparban, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek iránt érzett retró-nosztalgia érzés. Ez némiképp érthető is, hiszen az akkori gyerekek azóta fizetőképes felnőttek lettek – vagy éppen ők lettek a döntésképes alkotók egy-egy film vagy sorozat mögött. Mondhatni generációváltás történt, ezt pedig talán semmi nem példázza jobban, mint a legújabb Szellemirtók-film.

Ízek, dánok, szerelmek – Christoffer Boe: Smagen af sult / A boldogság íze

2021. november 15.

Egy korábbi kritikámban azt írtam, hogy mostantól hanyagolni fogom az étel-hasonlatokat (egy csipetnyi ez, egy maroknyi az), amikor egy-egy filmről írok. Errefel szerényen megérkezik a mozikba egy dán alkotás, ami nem szégyelli saját magát deklaráltan egy jól felépített luxuséttermi fogáshoz hasonlítani, csak hogy jól megnehezítse a dolgomat.

Homok a vásznon – A Dűne filmes feldolgozásairól

2021. október 24.

Nem volt könnyű dolga azon alkotóknak, akik az elmúlt évtizedek során belevágtak az egyik legsikeresebb tudományos-fantasztikus regénysorozat, a Dűne mozgóképpé adaptálásába. Az első kötet 1965-ös bemutatása után számos díjat hozott írójának, Frank Herbertnek, ezért viszonylag hamar (alig egy évtizeden belül) jelentkezett is rá az igény Hollywood részéről, hogy film formájában is látható legyen a történet. A legutóbbi próbálkozás Herbert megfilmesíthetetlennek tartott regényének adaptálására most fut a mozikban, ennek apropóján pedig megnézzük, kik és hogyan próbálkoztak Denis Villeneuve előtt erre a gigászi feladatra.

Szobába zárt galambok – Fabricius Gábor: Eltörölni Frankot

2021. október 7.

Letaglózó erejű betekintést nyújt a nyolcvanas évek politikai elnyomásának világába a media designerként és íróként is ismert Fabricius Gábor első nagyjátékfilmje, amit egyáltalán nem érdemtelenül díjaztak az idei Velencei Filmfesztiválon. Egy Saul fiába oltott 1984 az Eltörölni Frankot, ami nem egy kellemes élmény, de mindenképpen emlékezetes.

Az ötízű csirke legendája – Destin Daniel Cretton: Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája / Shang-Chi and the Legend of the Ten Rings

2021. szeptember 1.

Ételhasonlattal élni egy kritikában talán a legolcsóbb dolog: „egy csipet ez meg az, egy morzsányi ilyen meg olyan, és kész a (helyettesítsd be adott film címét”) – ennek ellenére sem tudom megkerülni a Marvel első ázsiai főhősének szólófilmje kapcsán a párhuzamot, mert a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája bizony csak pont annyira autentikusan ázsiai, mint a nálunk kapható kínai kaják: lehet, hogy a készítők egy része tényleg keleti (származású), de a végeredmény bizony a helyi gyomrokhoz lett igazítva.

Nőpor turmix – Navot Papushado: Gunpowder Milkshake / Lőpor turmix

2021. augusztus 19.

Művészetben és főzésben lopni csak akkor bűn, ha semmit nem tudsz hozzátenni a felhasznált alapanyaghoz, és azt nem lehet mondani, hogy első önálló rendezésében az eddig Aharon Keshales társaként ismert Navot Papushado (Csúnya, gonosz bácsik / Big Bad Wolves) nem próbálna meg hozzátenni semmit a maga Lőpor turmixához, ami egy rész Leon, a profi, egy rész Csipkerózsika, és még egy annyi film noir, egy csipet Fekete Özvegy, nagyjából tarantinósra van megkeverve, és egész jó zene szól hozzá. És ugyan helyenként jól meg kell rágni a csomókat, de alapvetően jól csúszik.

Pixelzombik és külpolitika – Resident Evil: Infinite Darkness / A kaptár: Végtelen sötétség

2021. július 15.

A gyakorlottabb nézőnek vélhetőleg már nem kell bemutatni a Resident Evil-franchise-t, hiszen az elmúlt másfél évtizedben nem kevesebb, mint hat részből álló filmszériát kapott, eddig mindet a hollywoodi „A-listás B-filmek” királya, Paul W. S. Anderson (többek között Aliens vs. Predator, Mortal Kombat, Event Horizon-Halálhajó) írásában-rendezésében, és feleségével, Milla Jovovich-csal a főszerepben. A most Netflixre dobott sorozatért azonban már nem ő felel, ami lehetne jó és rossz is – de végül inkább rossz lesz.

A gyilkos jég támadása – Jonathan Hensleigh: The Ice Road / Jeges pokol

2021. július 7.

A jégutak szó szerint jégből vannak: olyan útvonalak, amiket ritkán használnak, és akkor is muszájból, főleg marcona kaminosok, akik vállalják, hogy életük kockáztatásával is végigdübörögnek több tonnás teherautóikkal a néhánytíz centis vastagságú befagyott folyókon. Ez az egészsége megőrzése érdekében senkinek nem javallott, ahogyan a Jeges pokol című film megnézése sem.