Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz azon kevés magyarok közé tartozik, akinek az (ál)nevét az egész világon ismerik, bár – ahogy az életéről és filmjeinek készüléséről szóló, magyarul újonnan megjelent könyv bemutatóján elhangzott – olyan ismertség ez, mint a cápa hasán egy kisebb hal: Curtiz-Kertész nevét mindig legnagyobb hatású műve, a Casablanca kapcsán halljuk emlegetni.
A Kaminer Manó néven, Budapesten született Curtiz emellett is a legmelósabb, nagy sikerű hollywoodi rendezők közé tartozott. Életműve egészen elképesztően színvonalas és sokszínű, úgyhogy igazán megérdemli, hogy többet foglalkozzanak vele, mint eddig. A legnagyobb „bűne” ugyanis leginkább annyi, hogy bármilyen műfajban is kezdett el alkotni, abban mindig kiválóan teljesített, annyira, hogy a művei beszéltek (és beszélnek azóta is) helyette. Nehéz lenne általánosságokon kívül egyéb kifejezetten „szerzői” jegyét meghatározni az évente általában két-három mozifilmet is leforgató, csaknem hat évtizeden keresztül alkotó Kertésznek, ezért aztán nem is emlegették sokáig a hollywoodi aranykor többi, felismerhetőbb stílusú legnagyobbjai között.
Többek között ezt szeretné orvosolni Alan K. Rode [Ródínak ejtendő] műve, a Kertész Mihály: Egy filmes élet című munkája, ami öt évvel az eredeti, angol nyelven történő megjelenés után most már magyar nyelven is elérhető. A magyar kiadás bemutatójára február 16-án került sor a kiadásért felelő Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának budapesti székhelyén.
Az estet Lengyel Ferenc színész, rendező nyitotta meg, akinek az átlagosnál kicsit „intimebb” a kapcsolata a magyar rendezőzsenivel, lévén, hogy ő alakította Curtizt a Casablanca forgatásáról szóló, 2018-ban készült Curtiz című filmben. Lengyel egy rövid, Curtiz életéről és munkásságáról szóló felvezető után átadta a szót (az egyéb elfoglaltságai miatt az eseményt kihagyó Káel Csaba mozgóképipari kormánybiztost helyettesítő) Pál Ákos NFI-vezérigazgatónak, aki elmondta: az intézet kultúrmissziónak tartja a könyvkiadást és a Filmarchívum korábbi kiadói tevékenységét újraindítja.
Ráduly György, a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatója megköszönte az Osiris kiadó szakmai partnerségét és a Filmarchívum munkatársainak a könyv magyar változatának megjelentetésén végzett munkáját, külön kiemelve Balogh Gyöngyit, aki nékül nem tudnánk ennyit Kertészről, Kordáról, a kolozsvári filmgyártásról, így hát Janovicsról sem. Az igazgató elmesélte, hogy 2017-ben találkozott Rodeval a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetségének kongresszusán, ahol kapott egy példányt a könyvből – ekkor határozta el, hogy ezt a könyvet a magyar közönség számára is elérhetővé fogják tenni. Kiderült, hogy más fontos magyar filmes alkotókat, műveket és korszakokat is bemutató könyvek kiadását is tervezik a jövőben, ez csak az első fecske a Magyarok a világ filmgyártásában című NFI-sorozatnak.
Ezután a vászon is használatba került: a könyv szerzője, Alan K. Rode csak videóüzenet formájában vehetett részt a könyvbemutatón. Az Egyesült Államokban élő szerző röviden elmesélte, hogyan talált rá a könyv ötlete: egy sokat játszó színész ismerősének köszönhetően, akit maga Curtiz fedezett fel annak idején, és aki felhívta a filmművészethez számos szálon kapcsolódó Rode figyelmét a magyar-amerikai rendezőre, aki kortársaihoz képest viszonylag kevés figyelmet kapott az amerikai filmtörténetben, életéről nem is készült addig átfogó monográfia (miközben például a Casablancával számos könyv foglalkozott), úgyhogy Rode neki is állt a közel hat évét igénybe vevő munkának.
„A filmezés jelentette számára az életet. Már-már betegesen kényszeres munkakedvvel ugrott egyik produkcióból a másikba. Udvariasságot hírből sem ismerő maximalizmusával, kiabálásaival, tirádáival sztárok és technikusok százait tartotta félelemben évtizedeken át. De Rettenthetetlen Miksa valódi virtuóz volt: az észrevétlen klasszikus hollywoodi filmnyelv gyakorlójaként is eredeti beállítások és élelmes kameramozgások briliáns kiötlője. És kétségtelenül minden idők egyik legsokoldalúbb rendezője. Utolérhetetlen, fáradhatatlan és kibírhatatlan.” (Kertész Mihály-portrénk első része itt olvasható.)
A szerző után a könyv témájául szolgáló rendező munkássága volt az est főszereplője, Barkóczi Janka és Torma Galina filmtörténész-kutatók tartottak gyors összefoglalást Curtiz munkásságnak fontosságáról, illetve arról, hogy hogyan bukkantak rá egy századelős filmhíradó képkockáin a fennmaradt mozgóképeken (karrierjét ugyanis színészként kezdte Kertész, de ezek a felvételek már nincsenek meg) nagyon ritkán szereplő alkotóra, akit a Margit-szigeten, rendezés közben kapott lencsevégre egy filmhíradós operatőr néhány másodperc erejéig.
Azt estet pedig méltó módon egy Kaminer-Kertész-Curtiz montázs zárta, a rendező legismertebb és legjelentősebb filmjeiből vett jelentekből összevágva, amihez az élő zongorakíséretet Mekis Péter szolgáltatta. Ez utóbbi különösen a rendező némafilmes időszakának „Best of”-ját bemutató részek alatt volt igazán hatásos, máskor az is elég volt, ha Sam játszotta újra az Ahogy múlik az időt.
