Geronto-giccs – John Madden: The Best Exotic Marigold Hotel / Keleti nyugalom – Marigold Hotel

2012. május 17.

A Bosszúállók all-star szuperhős-filmje után most a britek nyúltak a 8 in 1 módszerhez, hogy szembemenjenek a fiatalokra szakosodó hollywoodi filmgyártással, és öreg színészóriásokkal öreg kisembereknek készítsenek filmet elmúlásról, szerelemről és újrakezdésről.

Kalóz Kapitány kalandjai a tökkelütött tudósokkal – Peter Lord, Jeff Newitt: The Pirates! Band of Misfits / Kalózok! A kétballábas banda

2012. május 10.

A gyurmaanimációiról híres Aardman stúdió Kalózok! című mesefilmje szerencsére nem A Karib-tenger kalózai sikere által gerjesztett divathullámokat akarja meglovagolni. Helyette régimódi stop-motion animációt, kipróbált brit abszurd humort, és Darwin-díjas kalózokat kínál a Csibefutammal vagy a Wallace és Gromit-szériával vetekedő vígjátékában.

A pszichothriller kiskorúsítása – Heitor Dhalia: Gone / Elveszett

2012. április 10.

Mikor az Alkonyat-széria és tinifilm-csatlósai már aszottra szívták a klasszikus zsánerek testét, hogy tinédzser-konfliktusokkal töltsék fel azokat, elkerülhetetlen volt, hogy a kiskorúsítási procedúra a szigorúan vett tinifilmek körén túlra is elérjen. Ezúttal az őrület témájával kacérkodó, nyomozós pszichothriller (Frantic / Őrület, Unknown / Ismeretlen férfi, stb.) vállalkozott egy sekélyesítő konfliktus-plasztikára.

Bánatos kurvák emlékezete – Bertrand Bonello: L'apollonide (Souvenirs de la maison close) / Bordélyház

2012. április 2.

Bonello filmje színpompás utópia egy 19. századi bordélyházról, a rendező azonban nem prostituálja magát a nagyobb nézettség kedvéért. A Bordélyház nem erotikus film, hanem lassú sodrású, míves artmozi-munka, amely realisztikusan festi meg egy korabeli bordélyház melankóliával színezett és dekadenciával fakított mindennapjait.

Gengszterballada az elesettekért – Terence Winter: Boardwalk Empire – Gengszterkorzó

2012. február 24.

Megfelelni a Maffiózók (The Sopranos), a filmklasszikusok és a hype által gerjesztett elvárásoknak: életveszélyes feladat. A Gengszterkorzó azonban, mint egy rafinált, számító gengszter, saját előnyére fordítja a helyzetet: falhoz állítja és kihasználja példaképeit, majd lazán elslisszan az elvárások alól. Ha kell, odavág, ha kell, drámázik, ambivalens karaktereivel pedig bizonyára még jó pár évadra odaszögezi rajongóit a tévé elé.

Hippi-terror és yuppie-válság, avagy hogyan hasad az identitás? – Sean Durkin: Martha Marcy May Marlene

2012. január 18.

Az újdonsült fesztiválkedvenc Martha Marcy May Marlene a mostanában divatos, amerikai függetlenfilmes kaptafára atmoszférikus, pszichologizáló thrillert és identitáskérdéseket feszegető drámát húz fel. A melankolikus realizmusba ágyazott Winter’s Bone kistestvérének is tekinthető film azonban olyan, mint egy rossz pszichológus: túl sokat kérdez, de egy válaszra sem vezet rá.

A redneck-románc esete a burleszk-horrorral – Eli Craig: Tucker and Dale vs Evil / Trancsírák

2011. december 21.

A Trancsírák felszabadítóan blőd, egycsattanós slasher-paródia, amely pengeéles iróniával veri el a port a rasszista redneck-horrorokon, A texasi láncfűrészes mészárlástól a Halálos kitérőig. Fanyar, keresetlen B-filmes humora pedig kielégítő alternatívát kínál az ellaposodó (Doghouse) vagy elkommerszesedő (Zombieland) zombiparódiákkal szemben.

Zajterrorizmus – Ola Simonsson, Johannes Stjärne Nilsson: Sound of Noise / Zajháborítók

2011. szeptember 7.

6 dobos, 4 terrortámadás, 3 klipszekvencia és 1 geg a Zajháborítók mérlege, amely nyugodtan pályázhat „az év legeredetibb abszurditása” címre. A skandináv nagyvárost zajszimfóniákkal terrorizáló zenészek regéje a politikai szatíra, a rendőr-vígjáték és a fantáziamese között egyensúlyoz, ám sokszínűsége ellenére is fő hübrisze, hogy inkább a zenei, mint a filmes kreativitás non plusz ultrája.

Glamúrból fantomlétbe – Az MGM stúdió története III.

2011. január 31.

Habár az amerikai álmok melegágyának és sikersztorijának számító MGM az 50-es években látszólag második aranykorát érte, az évtized második felétől lassú, de biztos hanyatlásba kezdett. Neve az Oscar-díjak helyett a gazdasági rovatok főszereplője lett, ám a szomorú leépülés mögött továbbra is változatos MGM-portré rejlik.

Aranykor a szivárvány alatt – Az MGM stúdió története II.

2011. január 28.

A 30-as évek elején megkezdődött hatalmi és személyi változások 10 év alatt a stúdió profilját is megváltoztatták: a 30-as évek végén a sztárgárda, a 40-es végére pedig a produceri szekció is lecserélődött. Azonban a változások és a válság ellenére az MGM Hollywood első számú stúdiójának számított.