Egy birodalom születése – Az MGM stúdió története I.

2011. január 26.

A nagy stúdiók Tiffanyjának kikiáltott MGM története, berendezkedése, újításai és profilja Hollywood aranykorának sorsfordulóit és „művészetfilozófiáját” tükrözi. Az eszképista szórakoztatással és a sztárok hadával egyenértékű MGM neve egyet jelentett ezzel a korszakkal, azonban sajátos önmitológiája és nosztalgikus-konzervatív értékrendszere mégis összetettebb képet és sajátos pozíciót biztosít a stúdiónak, mintsem hogy pusztán kor felnagyított szimptómája legyen.

Lencsére fröccsenő vércseppek – Egyes szám első személyű (E/1) horrorfilmek II.

2010. november 29.

Az átlagnéző hétköznapi szituációira, életterére rezonáló filmek némelyikének nem csak a zsigeri horror-élményt sikerült újra visszahoznia a filmvászonra, hanem az új évtized videózási kényszerére és a kamerához, médiához való viszonyára is reflektálnak. A kor-szellem újra kísért.

Realizmus, hazugság, videó – Egyes szám első személyű (E/1) horrorfilmek I.

2010. november 26.

A Blair Witch Project hisztérikus sikere a kritikusok körében fanyalgók, a pénztáraknál pedig dollármilliók sorát termelte ki. Mára áldokumentarista mitológiáját éppúgy kívülről fújjuk, mint a kreatív, vagy copy-paste-mechanizmust alkalmazó epigonok hibáit is. A jobb esetben intenzív horrorélményen felül azonban e filmek társadalomkritikáról, a valóság „posztmodern” paradoxonjáról, ill. a kamera hétköznapi szerepéről is mesélnek.

Hasznos az ördögűző a háznál – Jaume Balagueró & Paco Plaza: [REC] 2

2010. május 25.

Míg a [REC] a szinte osztódással szaporodó „found footage”-alom kötöttségeiből és stilisztikájából az utóbbi évek egyik legizgalmasabb klausztrofób akció-horrorját hozta ki, addig a folytatás egy természetfeletti csavarral és a megszorítások hátrahagyásával rajzolta át a franchise alműfaji térképét. A [REC] 2 a Youtube-generáció és a „first person shooter”-fanatikus nemzedék esszenciális horrorfilmje.

Harvey és Bob nagyban játszik – A Miramax stúdió története II.

2010. május 17.

A Szex, hazugság, videó sikerére mindenki felfigyelt. A függetlenfilm pár év alatt az intellektuális tömegek ópiuma lett: a látványorientált, gyakran „ostoba” hollywoodi megapicek ellentétének kiáltották ki, amely ötletes, különc, egyedi, ám mégis fogyasztható. A függetlenek azonban egyre inkább függővé váltak: nem Hollywood, hanem a siker függőivé – a bevételt és a sikert nem feltétlenül a film esztétikai értéke, hanem a film pozicionálása hozta el.

Szex, művészet, Miramax: a függetlenség (h)arcai – A Miramax stúdió története I.

2010. május 14.

A Miramax szenzációkkal tarkított felemelkedése, pénzügyi és Oscar-sikerei, márkanevének kiárusítása, majd csendes bukása: az amerikai független film parabolája. A Weinstein testvérek filmmágusként, ellentmondásos médiasztárként, mindenható és aranykezű producerként vonultak be a köztudatba. Ők a filmtörténet utolsó stúdiómoguljai.

Bumm a fejbe – Michael Cimino: The Deer Hunter / A szarvasvadász, 1978

2010. április 16.

Ciminót – és A szarvasvadászt – utálni vagy imádni szokás. Filmjei ideológiailag minimum ellentmondásosak, témájukban – a rendező paradox életszemléletének köszönhetően – provokatívak. Ha nem kenyerünk a szélsőségesség, a szemlélethez illően kizárólag egy út vezet Ciminóhoz: utálva imádni.

Ex a férj, csak szex-affér – Nancy Meyers: It's Complicated / Egyszerűen bonyolult

2010. január 6.

Nancy Meyers, a romkom-nagymama legújabb filmjében az egymásnak feszülő nemek félszáz év tapasztalatával a zsebükben csatáznak örökletes jogaikért, a szerelem nyújtotta boldogságért. Ez a kis kortöbblet pedig okoz annyi csavart és fordulatot Erósz unalomig ismert forgatókönyvében, hogy ha mély szerelembe nem is, de könnyed flörtbe gabalyodjunk a filmmel. Különben is, ki akar még manapság házasodni?

Kiherélt vámpírmitológia – Paul Weitz: Cirque du Freak - The Vampire's Assistant / Rémségek cirkusza

2009. október 26.

Kreatívan lopni legalább Tarantino óta, műfajokat keverni pedig a vámpírfilm esetében nem volt soha bűn. Azonban fantáziátlan fantasybe oltott didaktikus gyerekfilmmel kiszárítani a gazdagon erezett vámpírmitológiát, majd azt pár aktuális trendet lekopírozó és kihasználó klisével eladni, már plusz termet érdemelne Dante poklában…

Hollywood idézőjelben – George Roy Hill: A nagy balhé / The Sting, 1973

2009. október 2.

Hill két filmet is forgatott Redford és Newman főszereplésével. A legkülönfélébb műfaji alapanyagokhoz feltűnésmentesen alkalmazkodó direktort többször is jelölték Oscarra: az irónia és a cinizmus nyelvén megfogalmazott, korai filmek iránti nosztalgia (Butch Cassidy és a Sundance Kölyök) még nem, a játékosságot és a szórakoztatás szent célját tökélyre vivő A nagy balhé viszont elvitte az ezért (ki)járó szobrocskát...