Rövidebb élet, kevesebb bűn – Alekszej Balabanov: Cargo 200

2008. július 18.

Balabanov legújabb opusza az – ejnye, nocsak – 1984-es esztendő Szovjetuniójába kalauzol bennünket. Még dúl az afganisztáni háború, a hivatalok falairól Lenin elvtárs tekint le a későszovjet éra páriáira, de már készülődik a peresztrojka, az olvadás korszaka, a fiatalok diszkóznak és tanulgatják a pénzszerzés korakapitalista módszereit.

Mozi az egész világ, és David Lynch benne minden ember – Anthony Hopkins: Slipstream

2008. május 9.

Sosem volt világos számora, mi szüksége lehet egy Anthony Hopkinshoz fogható színészóriásnak arra, hogy a rendezőmesterség terén is kipróbálja magát – bár érteni vélem a kihívást. Hopkins ugyan nem most rendezett először filmet, de most nagyon a lovak közé csapott. Ebből kifolyólag ezek a lovak igencsak el is szaladtak vele. A baj csak az, hogy nem egészen tudni, merre.

Ballada a senki fiáról – Andrew Dominik: The Assassination of Jesse James by the Coward Robert Ford / Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford

2008. április 1.

Mintegy 2 évnyi vajúdás eredményeként került a mozikba az a film, melyet több kritika is a 2007-es év „leghosszabb és legidétlenebb című” alkotásának nevez. Ezzel az állítással vitatkoznék, de elöljáróban hadd jegyezzem meg: a viszonylag hosszú lefutási idő minden bizonnyal javára vált Andrew Dominik Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című filmjének.

Az ördög a részletekben – Sidney Lumet: Before The Devil Knows You're Dead / Mielőtt az ördög rádtalál

2008. február 24.

Sidney Lumet legújabb nagyjátékfilmje lassan, mondhatni csellel „keríti be” a nézőt – miután elindított egy adott típusú értelmezés (tév)utcáján, finom kanyarok révén térít el más irányba.

Éjszaka a Hitchcock-motelben – Antal Nimród: Vacancy / Elhagyott szoba

2008. január 15.

Antal Nimród neve összeforrt a Kontrollal. Rendezőjének egy csapásra tömegsikert hozott, s ez a siker egészen Hollywood kapujáig röpítette Antalt, teljesen másfajta pályára állítva – legalábbis időlegesen – az Amerikában született, a mesterség fortélyait is ott elsajátító fiatal filmest.

Fojtott visszaszámlálás – Cristian Mungiu: 4 luni, 3 săptămîni şi 2 zile / 4 hónap, 3 hét és 2 nap

2007. november 15.

Minden idők legnagyobb – legalábbis a világhír és szakmai elismerés tekintetében legjelentősebb – román filmsikere kapcsán sok szó esett az 1990 után indult fiatal román filmes generáció(k) utóbbi években tapasztalt európai diadalútjáról, arról a kulturális és kultúrpolitikai kontextusról, amely lehetővé tette egy rendkívül termékeny és kreatív szellemi közeg létrejöttét, majd fokozatos nemzetközi „expanzióját".

A vágy titoktalan tárgya – Roger Michell: Venus / Vénusz

2007. szeptember 15.

Peter O’Toole-t, Roger Michell Vénusz című filmjében nyújtott alakításáért sokadszor jelölték Oscar-díjra – természetesen ezúttal sem kapta meg, s ennek egyetlen okból örülhetünk: a film így részben a színészmester sorsára adott ironikus reflexióként is nézhető (utólag, persze). A hajlott korú színművész ugyanis – mily meglepő – a filmben hajlott korú színművészt alakít, aki sztár volt ugyan, de valahogy mégsem kapta meg azt a szakmai elismerést, ami kijárt volna neki. A filmbeli Maurice Russell ezért – barátjával, Iannel (Leslie Phillips) együtt – hullaszerepek „alakításával” tengeti öreg napjait, és készül a férfikor utolsó virágzásának is véget vető prosztataműtétjére.

Drakulának már csak fesztivállogóra futja – 6. TIFF, Kolozsvár, 2007.

2007. szeptember 15.

A bárányka és a puliszka után a következő „helyi jellegzetességként” a fesztivál jelképe természetesen Drakula volt. „Nekünk megvan az igazi” – hangzott a fesztivál jelmondata, míg a fesztiválpromóban egy jámbor vámpír jelentkezett egy filmszerepre sok áldrakula között. Részletes beszámoló helyett következzen inkább egy kurta szemelgetés a változatos vetítési szekciók filmjeiből.

Az Erő velük van – Zack Snyder: 300

2007. május 15.

A 300 című film kapcsán a kritika és a rajongók egyaránt a szintén Frank Miller-képregényből készült Sin City vizuális stílusbravúrjával teremtenek kapcsolatot. Kétségtelen, hogy a halált megvető spártaiak hősiességét feldolgozó alkotás azt a mozgóképes fordulatot látszik erősíteni – sőt megkockáztatjuk: továbbfejleszteni –, amelynek a Rodriguez nevével fémjelzett 2005-ös opusz volt az első jelentős megnyilatkozása: a CGI-látványvilág végletes stilizáltsága valóban új dimenziókat tár fel a comics-irodalom szélesvászonra adaptálásának folyamatában.

Út a vörös szoba mélyére – Twin Peaks

2007. április 15.

Az „ikercsúcsokról" elnevezett kisváros története különleges helyet foglal el a tévésorozatok között. 1990-ben, a Twin Peaks indulásának évében a művész- és függetlenfilmes világ David Lynch-et elsősorban a Radírfej és a Kék bársony alkotójaként tartotta számon, olyan rendezőként, aki egy igen eredeti, radikális mozgóképes narratíva megalkotásának ígéretét hordozza műveiben.