Morpheus alászáll – Lana Wachowski: Matrix Resurrections / Mátrix: Feltámadások

2021. december 23.

Jóformán negyedszázad telt el a bemutatója óta, az első Mátrix-mozi mégis elevenen él a közönség emlékezetében, hiszen vésővel formálta a korszellemet: kollektív vágyainkból, félelmeinkből, az ezredforduló időszakának jellegzetes közérzületéből modern, műfajilag és stilárisan is sokszínű mozgókép-mítoszt gyúrt, melynek varázsa később sem fakult meg. Pedig Neo históriáját két dicstelen és teljességgel felesleges folytatás kísérelte meg trilógiává kerekíteni, most pedig – jelentős fáziskéséssel – megérkezett a filmszínházakba a Mátrix negyedik epizódja is, mely szükségszerűen összeroppan a vállára nehezedő örökség terhe alatt.  

Férfibáj és vasököl – Jean-Paul Belmondo-portré

2021. december 11.

A francia színház- és filmművészet nagy öregje. Ellenállhatatlan stílusú, szertelen komédiás, nagy formátumú akcióhős, az európai modernizmus „romantikus” korszakának gigasztárja, s mindemellett még kulturális ikon is. Művészete igézően sokszínű, szinte már kaleidoszkópszerű. „Hegyén-hátán tornyosuló összevisszaság” – ahogy Füst Milán írja. Nos, ez az összevisszaság most, a halálával végleg elrendeződött: Jean-Paul Belmondo elfoglalta méltó helyét a huszadik század legnagyobb filmszínészeinek panteonjában.

Into the light, Norman – Rodo Sayagues: Don’t Breathe 2. / Vaksötét 2.

2021. október 3.

A Vaksötét második része tulajdonképpen nem is klasszikus értelemben vett folytatás, inkább a kultikusnak számító előd mérsékelten izgalmas variációja. Nem kockáztat sokat, de amit ígér, maradéktalanul be is váltja. Ennek ellenére bízunk benne, hogy Norman Nordstrom második visszatérésére sosem kerül sor.

Matt százhatvan lépésben – Max von Sydow-portré

2021. július 3.

Tépelődő Bergman-hőstől a Csillagok háborúja idős világutazójáig, Jézus Krisztustól tettrekész ördögűzőn át a Sátánig, nagy formátumú gazembertől melegszívű családapáig minden filmszerepet eljátszott, ami csak forgatókönyvíró képzeletéből kipattant az elmúlt hetven esztendőben. Max von Sydow, a 20. század egyik utolsó színészbölénye csodamód gazdag, ezerszínű életművet hagyott hátra tavalyi halálával.

A nap, amikor minden elveszett – Michel Franco: Nuevo orden / Új világrend

2021. június 23.

Michel Franco kifogástalan stiliszta, s hangulatteremtő készsége is jócskán átlagon felüli, csakhogy az Új világrend azt sugallja, hogy a rendező még többre vágyik. Mindenható vizionáriussá kíván előlépni, ám kísérlete szükségszerűen csődöt mond.

A fiam nevében – Guy Ritchie: Wrath of Man / Egy igazán dühös ember

2021. június 9.

Guy Ritchie vagány, régi vágású bosszúmozija egyszerű, akár egy pofon – csak az a baj, hogy nem sajog tőle az arcunk, amikor feltápászkodunk a moziszékből.

Parázs a hamu alatt – Taylor Sheridan: Those Who Wish Me Dead / Akik az életemre törnek

2021. május 27.

A nagy számok törvényéből is következik, hogy az eddig sikert sikerre halmozó Taylor Sheridannek egyszer el kell veszítenie a mojóját. Nyerő szériáját ráadásul egy olyan, a nevéhez minden tekintetben méltatlan tucatthriller akasztja meg, mely már-már jellegtelenebb, mint a légkondicionált multiplexek egynyári hamburgerfilmjei.

Lélegzetvisszafojtva – Alexandre Aja: Oxygéne / Oxigén

2021. május 21.

Sokat elárul egy filmről, ha a néző figyelmét egy idő után már nem a vásznon cikázó képek ragadják meg, hanem azon morfondírozik, honnan is ismerősek a patikamérlegen adagolt cselekményfordulatok, a merésznek tűnő, mégis sokat látott részmegoldások. Az Oxigén tipikusan ilyen opusz, mégsem lehet rá haragudni, hiszen hangulatos, stílusos és módfelett korérzékeny is. Igaz, ha egy évvel korábban érkezik, még nagyobbat szólhatott volna.

Gengszter úr, a maga szíve sose fáj? – Hoon-jung Park: Night in Paradise / Éjszaka a paradicsomban

2021. május 14.

Mit tehet egy mozidirektor, ha már második filmjével túlságosan magasra helyezte a lécet? Botorság volna centiről centire megismételni a tökéletes mutatványt – Hoon-jung Park soha nem is próbálkozott ilyesmivel, most viszont visszatért rendezői életműve forrásvidékéhez, a gengszterműfajhoz. Az Éjszaka a paradicsomban ugyan nem nevezhető műremeknek, mégis megigéz a képeiből sugárzó büszke, határozott erő.  

Nem hasonlít már múlt és jelen – Florian Zeller: The Father / Az apa

2021. március 31.

Anthony Hopkins ismét a csúcsra tör Florian Zeller intelligens kivitelű „hétköznapi pszichohorrorjában”, mely nemcsak egy hatalmas színész jutalomjátéka miatt érdemes a figyelemre: a The Father egyúttal egy mértéktartó, de bámulatosan formaérzékeny rendező izgalmas bemutatkozása.