Kívül lurkó, belül surmó – Volker Schlöndorff: Die Blechtrommel / A bádogdob

2016. április 19.

Amikor lázadunk, nyilván dacolunk. Kicsikét toporzékolunk. Nem nyúlunk a spenóthoz. Fordítva vesszük fel az inget. Festünk valami bődületest a falra. Lesátrazunk a téren, esetleg éhségsztrájkba kezdünk. Berúgjuk az ablakot. Szétverünk egy pipacsot a rohamrendőr sisakján. Lebontunk egy falat. Haránt fekszünk az aszfalton, a tank elé. De ezek mi vagyunk, a kevésbé regényhősök. Hozzánk képest a három éves Oskar Matzerath egész egyszerűen lestoppolta a növését. Dacból. Fizikailag egy ujjnyit sem fejlődött tovább, körülbelül 90 centi magasan megállt. És csak ütötte, verte a dobot, néha sikoltott, miközben a nemzetiszocializmus elsöpört országot, népet, emberséget.

A türelmét vesztett panziós – Marian Crișan: Orizont

2016. február 11.

A román irodalom remekeinek adaptációs divatja a szocializmus sajátja volt, el nem ítélhető módon. Különösen erős lendületet kapott a Ceaușescu-korszak idején, hiszen az egyik fő pártfeladatként kitűzött nemzeti tudaterősítés sarkpontját éppen a filmgyártás doktríner használata képezte. Igazából a hatvanas évek közepétől születtek az igazán kiváló adaptációk (Akasztottak erdeje, Újrajátszás, Felix és Otília, Moromeții, Nunta de piatră stb.). Ezek sorába tartozik az 1955-ös La moara cu noroc is, amely Ioan Slavici Jószerencse malma című elbeszélése nyomán készült. A dualizmus korában írt történet betűhív baljós hangulatát remekül leképező film a kapzsiság és a hatalmi játszmák több életet romba döntő motívumain keresztül ábrázolja a kisemberek nyomorúságát.

A hetedik te magad légy – Ryan Coogler: Creed – Apollo fia

2016. január 14.

Ki gondolta volna, hogy lesz olyan pillanat, amikor az egyik klasszikus hollywoodi franchise összeér a magyar lírával? Nem kívánom túlerőltetni a párhuzamot, de a függetlenedési vágy, amit Adonis Creed az apja örökségével szemben táplál, és az a látszólag új szemlélet, amellyel Ryan Coogler filmje a Rocky-sorozathoz viszonyul, tökéletesen egybecseng József Attila refrénszerű felszólításával. Bármilyen összefüggés a vers többi sora és a franchise egyéb kellékei között csupán a véletlen játéka.

A vágy egyenruhás tárgya – Saul Dibb: Suite Francaise

2015. szeptember 4.

1942 nyarán az auschwitzi táborban tífuszban elhunyt az ukrajnai zsidó származású Irène Némirovsky. Ekkor még senki nem tudta, hogy titokban egy ötkötetes regényen dolgozott Suite française címmel. Halála előtt a második kötet még lezáratlanul hevert. Ötvenöt évvel később a lánya elolvasta az addig nagy becsben, de érintetlenül őrzött kéziratot, és 2004-ben kiadták, eredeti francia nyelven. Rögtön népszerű lett, hiszen elsőkézből ábrázolja Franciaország náci megszállását egy fiktív szerelmi történet hátterében. A második kötetből (Dolce) készült – a teljes sorozat címe alatt – romantikus filmdráma 2014-ben.

Szokványos öklözés – Antoine Fuqua: Southpaw / Mélyütés

2015. augusztus 18.

Mindhiába szeretnénk, ha nem így lenne, de a 30-as évektől kezdődően beült Hollywoodba egy mélyhangú ökölvívómozi-paradigma, amely azóta is cenzori szigorral szabja meg az egyszeri boxolók ábrázolhatóságának kereteit. Az a fajta alkotó-néző kompromisszum ez, amely szűk látókörében tökéletesen egysíkú és egyenmintájú műfajdarabokat tűr csak meg, és amely nem csak a boxolókat hősiesítő filmekre jellemző.

Tűzvészben leckéztetett juhok – A 14. TIFF zárógálája

2015. június 7.

Mindannyian ismerjük már a 14. TIFF szpotot, amelyben egy y-generációs ifjút a film sötét kezei kirántják okostelefonja bűvköréből és különféle érzelmi benyomásokra kényszerítik, végül kap egy veder vizet az arcába. A gála második vetített összeállításában a fiatalember bosszút áll, és álnok módon szembelöttyinti mindazokat, akik ezt elművelték vele, majd kajánul rágyújt.

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 8. – Autoportretul unei fete cuminți; Bondoc; Be My Cat: A Film For Anne; Slow West

2015. június 6.

Utolsó összefoglalónkban arra koncentrálunk, amire a TIFF utolsó napjai: a román filmekre. Van köztük egy sakkos, egy macskás, meg egy jókislányos. De persze becsúszott egy lassú, nem román western is.

Dackorszakik – Grímur Hákonarson: Hrútar / Rams / Kosok

2015. június 5.

Izland nem pusztán a vulkánok, gejzírek, gleccserek, leszbikus miniszterelnökök és a világtörténelem legidősebb parlamentjének szigetországa, hanem a különleges házi állatfajoké is, amelyek az utóbbi időben rendkívüli szépségű filmek mellékszereplőiként tűntek fel. 2013-ban a Benedikt Erlingsson rendezte Lovak és emberek kápráztatta el a filmfesztiválok látogatóit, 2015-ben a juhokon a sor, habár Grímur Hákonárson Kosokjában (Hrútar / Rams) a címszereplő gyapjas kanok voltaképpen az emberi csökönyösséget hivatottak jelképezni.

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 6. – Betibú; Hikiko Kourin / The Revenge Channel; Urok / The Lesson / A lecke; Annemin sarkisi / Songs of My Mother

2015. június 4.

Van itt megint minden: eladósodott bolgár tanárnő, bosszút álló japán tinédzserlányok, spanyol krimiregény-írónő és kurd öreganyó. Több van már a TIFF-ből mögöttünk, mint előttünk, de még mindig érnek meglepetések.

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 5. – Incendio / The Fire; Plan Sexenal / Six Year Plan; 600 millas / 600 Miles; Radiator

2015. június 3.

Még több versenyfilm: kettő, amire érdemes beülni, és másik kettő, ami helyett tiszta lelkiismerettel lehet mást választani. Mi pedig egyre kíváncsibban várjuk a zsűri döntését.