Még több versenyfilm: kettő, amire érdemes beülni, és másik kettő, ami helyett tiszta lelkiismerettel lehet mást választani. Mi pedig egyre kíváncsibban várjuk a zsűri döntését.
Juan Schnitman: El incendio / The Fire, 2015, argentín, 95 perc
[VERSENY] „Horror? A bűnről szól? Film a kommunikációs képtelenségeinkről?”„Én inkább egy párokról szóló thrillert szerettem volna készíteni”– válaszolja bájosan a moderátornak Juan Schnitman, míg én a páholyból várok valami elégtételt. Próbálom arcán különös kegyetlenségének nyomait felfedezni, melyek kicsalták belőle ezt a fajta nyomasztó és irgalmatlan erőfutamot. Filmjének rengeteg jelenete a romlásban teljesedik ki, s ezek folyamatba építése Schnitman szándéka szerint le sem állhat, míg mindannyian bele nem veszünk az elsötétülő vászon legmélyébe. Ahogy zsánere azt követelné is, egy kezdetben pozitív kicsengésű eseménnyel indít. Lucia és Marcelo költözni készül, de új lakásuk költségét a nő apjától kapják ajándékba. Az óriási pénzösszeget Marcelo nehezen fogadja el, hiszen nem önerőből teremtette meg a saját jövőjét. Járandóságukat félve veszik ki a bankból, az új lakás ingatlanügynökével viszont nem tudnak találkozni, így a költözésig még egyetlen napot kell várniuk. Ez lesz az a 24 óra, amikor kapcsolatuk legnagyobb próbatételeivel szembesülnek. Először is az kényelmetlen, hogy a folyamatos veszekedések és konfrontációk színészileg jól tükrözött áradata sosem tud igazán átbillenni a megbocsájtásba, s talán ez is szüli meg a film mágikus feszültségét. Mindig csak fokozódik a baj, pont emiatt egyre nagyobb elvárásom a béke, amely alig tűnik közeledni a másfél óra alatt. Bátor döntés egy ilyen feszültségteli szál mentén rendezni, de nem igazán tudtam elkönyvelni, hogy ilyen módon egyáltalán érdemes-e.
Egyrészt jó lehet, mert egy ilyen filmnek köszönhetően láthatjuk, hogy adott esetekben kivé (vagy mivé) változhatunk, de ugyanakkor redundáns és kimerítő egy párkapcsolat tönkretételét végignézni, főleg egy olyan retorika miatt, ami csőlátásával kizár minden megfontoltabb magatartást a szereplők részéről. Dramaturgiája ezen a szinten elutasítja a rációt, Schnitman hősei az ösztönökig hagyják magukat visszaépülni, s az így konstruált, futótűzszerű cselekmény határozottan kettőbe osztja a közönségét. (iszj)
Még vetítik: június 3., szerda, Victoria/Győzelem mozi, 17:30; valamint június 7., vasárnap, Iulius Mall Cinema City, 19:30. (Incendiul)
Santiago Cendejas: Plan Sexenal / Six Year Plan, 2014, mexikói, 86 perc
[VERSENY] „Ebben a gyávák országában soha semmi nem változik” – mondja a férfi főszereplő a Hatéves tervben. A film egy újonnan beköltözött fiatal pár házavató bulijával kezdődik, miközben az utcán zavargások vannak, és kijárási tilalom van. A szomszédok rendőrt hívnak a csendháborítás miatt, majd miután az elmegy, egy kapucnis idegen kezdi figyelni a párt az utcáról. Mindenhol felfokozott érzelmek, agresszó, félelemkeltés. A férfi többször kirohan a házból, s míg a nőt visszalöki a kapu mögé, verekedni kezd a betolakodóval. Az nevén szólítja a nőt, s a tervre emlékezteti a férfit. Betör a lakásba, agyonver egy rendőrt, majd az erőszak és a konszenzuális szex határán magáévá teszi a nőt. Mi meg csak állunk szétrobbant aggyal, és nem értünk semmit.
A TIFF-en jelen lévő Santiago Cendejas rendező a film címére utalva magyarázta, hogy Mexikóban hat évente választanak új elnököt, akinek az első dolga, hogy elődjének minden eredményét tönkretegye. Hogy parabola lenne-e a történet, s annak az abszurditását hivatott ábrázolni, hogy hat évente új ura lesz a háznak, aki, mintha mi sem történt volna, átveszi az előző helyét, mialatt fizikailag megsemmisíti riválisát? Lehet. De az erőszak nem kevésbé bántó, csak azért, mert metaforikus. Mint elsőfilmeseknél gyakran, koncepció van ugyan, de a noiros, fenyegető hangulatkeltésen kívül a történet elvész a túlságosan is brutális részletek között. S mikor a nézők fele kimegy a moziból, a koncepció már egész mellékes. Kétlem, hogy mint bátor tett sok politikai változást fog előidézni anyaországában. (bb)
Még vetítik: június 3., szerda, Victoria/Győzelem mozi, 15:30; valamint június 7., vasárnap, Victoria/Győzelem mozi, 20:00. (Plan pe șase ani)
Gabriel Ripstein: 600 millas / 600 Miles, 2015, mexikói-amerikai, 85 perc
[VERSENY] Megszokott moore-i társadalomkritikus szituációval indul a 600 mérföld: valahol Amerikában egy srác könnyűszerrel vásárol fegyvereket és lőszert, csak úgy, akár nagyobb mennyiségben is, miközben cigit nem adnak neki igazolvány nélkül. A szocio-jelleg azonban hamar eltűnik, amikor megismerkedünk a film igazi főszereplőjével, Arnulfióval, egy mexikói fiúval, aki talán még fiatalabb, s az előbb megvásárolt fegyvereket rendszeresen Mexikóba szállítja egy előre preparált autóban. Nem veszi észre, hogy mindeközben egy nyomozó (Tim Roth) figyeli minden lépését, s amikor az végre letartóztatná, fehér haverja leüti és máris kész a baj. Bepánikol és elindul Mexikóba az elalélt zsaruval. Erre a megtett útra utal a film címe is, de ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva, ez egyben belső fejlődést, morális érést is jelent.
Ez így elég unalmasan hangzik, és a cselekmény valóban leül időnként egy-két percre, de a filmvégi fanyar csavar bőven kárpótol érte. A mindössze egy-két durva tollvonással, de mégis határozottan megrajzolt karakterek végig jól működnek, a savanykás és ironikus brománc beindul, a végeredmény pedig egy szinte herzogi cinizmusú, demoralizáló bűndráma lesz, ahol nagy kérdések helyett inkább az – akár még bűncselekedet közben is lezajló – apróságokon van a hangsúly (pisilés, mosogatás stb.), ettől a „drámátlanítástól" pedig folyamatosan fenn tudja tartani az életszagot, ami nélkül érdektelenségbe fulladna. Külön dicséretet érdemel a tény, hogy ezt az angolul és spanyolul hitelesen és felváltva beszélő filmet Gabriel Ripstein elsőfilmes többféle munkakörben is jegyzi: író, rendező, producer és vágó egyben. (jbn)
Még vetítik: június 5., péntek, Victoria/Győzelem mozi, 22:00; valamint június 7., vasárnap, Victoria/Győzelem mozi, 12:30. (600 de mile)
Tom Browne: Radiator, 2015, brit, 93 perc
[VERSENY] A film alapanyaga az élet – ezt az örök igazságot az elsőfilmes Tom Browne szószerint gondolja a 14. TIFF versenyszekciójába benevezett Radiator című filmjével. Önmaga szerepét Daniel Cerqueirára, apjáét a 87 esztendős Richard Johnsonra, anyjáét Gemma Jonesra osztotta, s az így felállott háromszögben szülei utolsó életszakaszát játszatta újra, iszonyatosan őszinte kamaradrámát teremtve egy vidéki angol családi ház nyomorúságosan zsúfolt belterében.
Az enyhe öregkori tébolyban szenvedő Leonard egész egyszerűen nem hajlandó elhagyni a kanapét, saját ürülékében fetreng és nem tágít. Maria hívja Danielt, hogy segítene már apját kimozdítani ebből a fertőből. Hosszas rábeszélés után Daniel végül ráveszi az öreget a mosdásra, kórházi ágyat szerez, és minden kényelemről gondoskodik a betegen is zsarnoki Leonard vélhetőleg utolsó pár napjának enyhítésére. A lepusztult házban derékig áll egy egész élet felhalmozott szemete, éppúgy, mint az anya és fia emlékezetebén szelektíven feltornyosuló emlékek. A bogaras és basáskodó Leonard körül Maria és Daniel görcsösen kutatják azokat a múltbeli kapaszkodókat, amikor még hármuk dinamikája kellemesen családias volt, de nemigen találják. Danielnek végül el kell távolódnia szüleitől, vissza a londoni hétköznapokba annak érdekében, hogy gyermeki ragaszkodása még egyszer utoljára szívből jövő hűséggé szelidüljön. Megleli, de alapvetően elkésik vele.
Színészközpontú darab a Radiator, és mint olyan, mintaértékű, s a szűk térben mozgó minimalista rendezés kifogásolhatatlan. Richard Johnsonnak nem csupán modora, de arca és teste is egy immár romokban álló, sosem szelíd és semmi esetre sem szeretetteljes életről tanúskodik. Zsarnokian uralja nem csak a jelent, de két legközelebbi családtagjának emlékeit is. Akár szánalmas is lehetne, ha mindannyiunk apaképe nem sietne a segítségére, mintegy megbocsátólag, hiszen beteg. A címben szereplő radiátor pedig egy családi belső poén szójátéka, egy örökkön a fiával maradó derűs kacsintása az édesapának. (fsz)
Még vetítik: június 4., csütörtök, Victoria/Győzelem mozi, 20:00; valamint június 7., vasárnap, Victoria/Győzelem mozi, 17.30.
