Ez nem a Grimm testvérek legszebb meséje – Hal Hartley: Fay Grim

2009. január 20.

Úgy tűnik, a foytatás kényszere nem csak a fővonalbeli, elsősorban az anyagiaktól vezérelt amerikai produkciókat tereli az eredetiség elveszejtésének mezsgyéire: bizonyítottan intelligensebb függetlenek is elkalandozhatnak a filmes öngyilkosság tévútjára.

Nyomában az eltűnt idő – Nacho Vigalondo: Los cronocrímenes / Timecrimes / Időbűnök

2008. december 11.

Meglepődve vettem tudomásul, hogy az internetes hozzászólások, fórumok és filmes honlapok a Los cronocrímenest thrillernek, sőt horrornak becézik. Mi sem áll távolabb a valóságtól. Azzal viszont mindenki egyetért, hogy sci-fi és dráma, sőt az akció jelzővel is próbálkoztak páran.

Az utolsó robbanást meg kell várni – Jeffrey Nachmanoff: Traitor / Áruló

2008. december 4.

2001. szeptember 11-én karakter született: az öngyilkos merénylőé. Habár előtte is meg-megjelent a vásznon, a hét évvel ezelőtti események után valóságos divatja lett a hétköznapi életet élő, majd hirtelen egy tömegszállító eszközön vagy forgalmas téren a köztudatba szó szerint berobbanó vallási fanatikusoknak.

Hová ugrik az öreg vasutas? – Bent Hamer: O' Horten

2008. augusztus 22.

A téli norvég táj steril és üres, akár Odd Horten élete. Napjait beteg édesanyja, imádott kis hajója és mozdonya között osztja meg, elmaradhatatlan pipáján pöfékelve. 67 évesen Oddnak – aki az oslói vasúttársaság egyik legtapasztaltabb és legmegbízhatóbb mozdonyvezetője – már csak a nyugdíjazás van hátra. És boldogtalanul halt, míg élni nem kezdett.

Elkártyázott recept – Robert Luketic: 21 / Las Vegas ostroma

2008. május 23.

A hollywoodi szerencsejátékos-rablós-átverős műfaj kedvelőjeként pattanásig feszülve vártam minden évszakban az aktuális megloplak-kapjelhatudsz, heppiendet követelő darabot, akkor is, ha az nem mindig felelt meg elvárásaimnak. Végigültem és felfrissített, akár meleg nyári napon egy kád limonádé. Akkor is, ha ugyanakkora erőfeszítéssel készült, mint a fent említett üdítőital.

Transzszibériai vasút, nyugati pályaudvar – David Cronenberg: Eastern Promises / Gyilkos ígéretek

2008. február 14.

London. Szakadó eső. A városban, ahol sosem havazik, az arab borbély unokája borotvával nyiszálja egy orosz emigráns torkát, majd egy orosz tinédzser szülés közben vérzik el a műtőasztalon. David Cronenberg ezekkel a képekkel – két halálesettel és egy születéssel – nyitja erőszakos drámáját.

A vonat késett, de érdemes volt várni – James Mangold: 3:10 to Yuma / Börtönvonat Yumába

2008. január 15.

A forgatókönyv dinamikusabbá tételével és az akciójelenetek felpörgetésével a filmkészítő csapat kimenti az alkotást a remake-ek csapdájából: az eredeti, a történet hajtóerőművének számító lélektani vonalat sértetlenül vezeti keresztül a golyózáporon, és a végén még csavar is rajta egyet.

Az újjászülető holland ikongyáros – Paul Verhoeven: Zwartboek / Fekete könyv

2007. szeptember 15.

Neves rendezők időnként a második világháború borzalmait felelevenítő munkába fognak. Van, aki militarista háborút forgat, az egyenruhák tengerébe vér, acél, meglőtt végtagok keverednek. Mások a személyes drámát ragadják meg; a deportálás, a tömeggyilkosság vásznán az árulás, a bujdosás, a betegség körvonalaiba test- és lélekszaggató nyomorúságot satíroznak. Verhoeven thrillert fest, de az ingujjával elmaszatolja.

Esküvő után, születésnap előtt – Susanne Bier: Efter brylluppet / Esküvő után

2007. május 15.

Thomas Vinterberg Születésnapja óta kissé félve közeledek ahhoz a dán filmhez, amely címében családi ünnepre utal. Annak nem lehet jó vége.