Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 6. rész: Yoru ga owaru basho / End of The Night; Sangue do Meu Sangue / Blood of My Blood; The Snowtown Murders; Á annan veg / Either Way

2012. június 7.

Első filmünkben egy katatonikus arcú bérgyilkos útját követhetjük, amint megtalálják, felcseperedik és öl, majd szerelmes lesz – egy prostituáltba, akit gyerekként, tanulóéveiben nem volt képes megölni. A következőben egy nagyvárosi szegénynegyed közepén egyedülálló anya küzd gyerekei jövőjéért. Harmadik filmünk világában már-már bevett dolognak számít a pedofília, a vérfertőzés, a családon belüli és kívüli szodomita erőszak és az ezek ellenhatásaként fellépő kíméletlen önbíráskodás. És végül itt áll egy rövid kritika a TIFF „legvidámabb filmjéről”.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 5. rész: Mad Bastards, Café de Flore, Marécages / Wetlands, Sleeping Beauty

2012. június 6.

Fele lejárt, fele még hátravan: ausztrál tájképekkel, felkavaró színekkel és hangokkal, zavaros családi viszonyokkal és egy különleges, alvó szépséggel zsong tovább Kolozsváron a TIFF.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 3. rész: Play, Monsieur Lazhar, A Simple Life / Tao jie, The Year of The Tiger / El año del tigre

2012. június 4.

Östlund (Play) pimaszul realista filmnyelvet beszél, az ottfelejtett kamera dialektusában. A Monsieur Lazharban a két központi téma a gyász és a politikai menekültek életkörülményei. Az A Simple Life nagymamája öregotthonba vonul, s ott találkozik az elmúlással, és egy „bohém” idős férfinak köszönhetően a végtelen életakarással is. A kínai horoszkóp szerint 2010 a tigris éve volt, melyről úgy tartják, katasztrófát hozhat – válogatásunk utolsó filmjében ez be is igazolódik, ami a természetet, a társadalmat és a főszereplő lelki világát illeti.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 2. rész: Weekend, Beast, Babycall, Le moine (The Monk)

2012. június 3.

Gay párocska próbálja felfedezni kapcsolatuk mélységeit. Egy férj szerelme birtoklási vággyá, erőszakká és gyűlöletté változik, visszafordíthatatlanul. Egy kialvatlan, meggyötört lelkű, egyedülálló anyával rémítő játékot játszik az idegrendszere. Egy tiszta szívű szerzetest megkísért a Gonosz – kitalálnád, milyen formát öltve? A TIFF második napján is láttunk jó filmeket.

Bosszúról bosszúra – Farhad Safinia: BOSS

2012. február 29.

Számtalan, a hatalomhoz eszelősen ragaszkodó őrült tanyázott már a történelemben, filmen, olvasmányainkban ahhoz, hogy a kanapéról régi ismerősként üdvözöljük Thomas Kane-t, a Boss című sorozat kulcsfiguráját. Azonban ha úgy hittük, ránézésre azonosítani tudjuk már az ilyen alakok indíttatásait, cselekvési irányát, apró és nagyszabású játékterveit, Chicago dramatizált polgármestere lépten-nyomon kibabrál a bennünk bölcsen bizakodó mozgóképi látnokkal.

Páncélpelenka – Antal Nimród: Armored / A szállítmány

2010. február 2.

Megszoktuk már manapság, hogy a gyerünk a moziba be! hideglelősen édes torokszorítását az első kockák után beálló fussunk, hogy ne kopjon a szemünk! combizomizzasztó pánikja váltja fel, és menekülnénk, ha nem szégyellnénk felállítani azt a négy csillogó szemű, kérődző alakot, aki a széksorok között megbújó egérutat őrzi. Még akkor is, mikor a tengerentúl harsány eszköztárával babráló atyánkfia tologat pár szebb napokat látott vén rókát a tarantinópontcomról összekopipésztelt forgatókönyv akkordjaira.

A szárnyaló bokák balladája – Hugh Hudson: Chariots of Fire / Tűzszekerek, 1981

2009. augusztus 14.

Az 1982-es Oscar-gálán Colin Welland színész-író felhágott a színpadra és a Tűzszekerek forgatókönyvéért járó szobrocskát az azóta sokat hangoztatott „jönnek a britek” („the british are coming”) kijelentés kíséretében emelte a magasba. Pillanatnyi elfogultságában kiejtett figyelmeztetése jóslatként nem állta meg a helyét, hiszen a későbbi években a britek inkább már csak jövögettek.¹ De ha ott voltak, taroltak.

Szörnyen szerencsés – Henrik Ruben Genz: Terribly Happy / Frygtelig lykkelig

2009. június 2.

Vagy Borzasztó boldog. Így is, úgy is fordíthatnánk dánból a Frygtelig lykkelig címet, azonban egyik változat sem akar a film cselekményének, hangulatának és végkifejletének egyetlen jellemzője lenni. A benyomás-koktélból ugyanúgy érvényes rá az idegtépően baljós, nyugtalanítóan izgalmas és hajmeresztően pajkos szószerkezet is. Az idei TIFF egyik ütős, nagykaliberű filmcsík-lírája.

„Színház az egész világ...” – Charlie Kaufman: Synecdoche, New York / Kis-nagy világ

2009. március 26.

...jegyezte meg oly találóan Shakespeare, bár védelmére legyen mondva, nem szó szerint értette. Ezzel szemben próbáljuk csak elképzelni, milyen is lenne egy óriási, élethű díszletben lakni és egy képzelt beteg utasításai szerint élni. Ijesztően hangzik, tudom. Nos, valaki mégis elképzelte.

Embert próbáló celluloid – Randall Miller: Nobel Son

2009. március 10.

Egy működésképtelen család víg krimibe ágyazott története első hallásra felcsigázza érdeklődésünket, pláne ha értesülünk róla, hogy mindezt kannibalizmussal, kémiai Nobel-díjjal és egy pörgős rablással társították. Dörzsöljük a tenyerünket, lelki szemünk előtt megjelenik Hannibal Lecter és a néhány Nobel-díjas, amint Danny Ocean csapatával kacagva kapaszkodnak össze a mi szórakoztatásunkra.