Poppinsológia – John Lee Hancock: Saving Mr. Banks / Banks úr megmentése

2014. január 13.

„Fordul a szél, köd száll alá, itt valami készül, nem késik soká. Nem tudom, mit hoz a szél – rosszat, jót? De valami azt súgja, ilyen már volt...” – az eredeti Mary Poppinsból származó négysoros Banks úr megmentése első percében hangzik el csendes-lemondóan, miközben bekúszik a századeleji kelet-ausztrál táj, és egy nyikorgó szélkakas tövében álmodozó kislány a ’60-as évek londoni lakásában lehunyt szemmel emlékező Emma Thompsonná lényegül. Ekkor csöngetnek.

Bűnpoetry – Richard Shepard: Dom Hemingway

2013. december 6.

Ha valaki egyszer unalmában elkészítené a piti gengszterek szótárát, a „szájhős” címszó mellett bizonyára egyetlen karakter neve szerepelne csupán, a Dom Hemingwayé. Ő az, aki mindjárt-mindjárt sújt egy csúnyát, de előbb felszavalja a brit szóképek kimerítő tárházát. Hogy aztán tesz-e valamit mindabból, amit felsorolt, fröcsögött, kiköpött feneketlen képzeletéből, nos, az korántsem biztos. Máskor meg – igaz, csak egyszer – szótlanul odacsap, s félholtra veri az ember fiát, aztán véres ujjal rágyújt.

Róma, nyilván – Paolo Sorrentino: La grande bellezza / A nagy szépség

2013. november 20.

Róma. Négy betű, két szótag, az összes nyelven ugyanaz. Fordítsd meg és olvass szerelmet minden újlatin dialektusban, vagy változtasd meg a szótagok sorrendjét, s egy ókori költő másik családnevét kapod, netán épp valami melegbarnát sugall. Rúgd fel a betűrendet. Mors, mori, halál, halni. Késleltet, az is „mora”. Márványra loccsanó bor, lágy, füstös aroma. Faragott ormok maró korma. Mindahány metafora. Innen nincs több szabály. Keverjed, ragasszad, s futtasd női vonalain szemed, hisz máris egy dúskeblű matróna, komor apácák tömött sora és a szigorú norma, vagy tán a szende, ám feslett Ramona. Róma, na...

Berlin feladta rég – Jan Ole Gerster: Oh Boy

2013. október 16.

Felnőni néha annyit jelent, mint belátni: valójában fogalmunk sincs, mit jelent. Kevés huszonvalahány esztendős fiatal vallja így be magának, de amelyik eljut ehhez az önnön linkségével szemben alkalmazott őszinteségi pillanathoz, észre sem veszi, hogy meglépte a lépnivalót. A kíméletlen nagybetűs ezennel itt van, nyitogatja az ajtókat, mindenfélékre rávesz, s kényszerítő ereje akkor is mindenható, mikor semmi mással nem kívánjuk kitölteni az ajándékba kapott órákat, mint az otthonunkat jelentő örök nagyváros metróvonalai között céltalanul sodródni a kitudja felé.

Közhelydrámák gyöngye – Gabriele Salvatores: Educazione siberiana / Szibériai nevelés

2013. szeptember 20.

Van egy vidék, nem túl messze innen, a volt Szovjetunió nyugati határaihoz közel, ahová a bolsevik rendszer családos szibériai bűnözöket telepített, Isten tudja mi okból: Transznisztria. A civil törvényeket úri kedvtelésnek tekintő morcos, tetovált, mélyen vallásos férfiak hagyománytisztelő közössége az egyenruhás rendfenntartókat irtani való patkányoknak tekinti, és valamiféle ősi bűnkódex értelmében rabol, öl, él vígan, míg az ártatlan teremtményeket védelmezi. Pénzt a házban nem tart, fegyvereit szent áhítattal tisztogatja és néhanapján fehér galambokat röptet.

Kaliberben nincs hiány – Baltasar Kormákur: 2 Guns / 2 kaliber

2013. szeptember 5.

A jó öreg hollywoodi akcióvígjáték divatja bizonyára nem múlik el egyhamar, hiszen a 80-90-es években felvirágzó műfajötvözet a mókával lazított fogvacogtató feszültség pompás moziélményét tudta és tudja nyújtani minden élő és ezután születő nemzedék számára. Annak ellenére, hogy a kínálat már jópár esztendeje nemigen fedezi a szükségletet, néhanapján nyílik még lehetőség beülni a műfaj nagy klasszikusait megidéző darabra a sarki plázában.

Hahota a világ végén – Evan Goldberg, Seth Rogen: This Is The End / Itt a vége

2013. augusztus 14.

Amikor e sorok írója azt hitte már, hogy a Judd Apatow, Evan Goldberg, Adam Sandler és még vagy harminc hollywoodi nagyranőtt kamasz nevével védjegyzett humor kifulladóban van, s a tengerentúli gagyizmust a szigorú tekintetű gyártók rövid időn belül felnőtté avatják, a helyzet valóban elő is állt. Az álomgyári egészestés tréfalaborban gondos kezek kettéhasítottak egy alműfajt: az „elviselhetetlenül blőd altesti” és a „csintalan intellektusú altesti” poénvilág szub/alrétegeire.

Elpuskázott filmkockák – James DeMonaco: The Purge / A bűn éjszakája

2013. július 4.

Bizonyára mindannyian láttunk már kárba veszett pazar filmötletet, amely a mellévezényelt szakállas toposzok rosszhírű társaságában csúfos véget ért. A The Purge alkotói olyannyira mostohán kezelik az alapgondolatot, hogy – bár nem vagyok híve, most mégis – egy gyors remake-ben bízom, a jobb sorsra érdemes műfajfilmes kiindulópont becsületét megvédendő.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 7. – Dakujem, dobre / Köszönöm, jól!; Pura vida – The Ridge; Canavarlar Sofrasi / The Monsters' Dinner; Sound City

2013. június 8.

Szlovákiai magyarok, hegymászók, vitriolt vacsorázó párok és a Nirvana volt dobosának zenés dokumentumfilmje.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 6. – 36; Gashi Ggot / Fatal; Die Akte Aluminium / The Age of Aluminium; In-lyu-myeol-mang-bo-go-seo / Doomsday Book

2013. június 6.

A kínálat tradicionálisan színes: alumíniumos dokumentumfilmtől kezdve dél-koreai bosszúdrámáig megint van minden, de nem kell mindent megnézni.