Ezt láttuk a 17. TIFF-en 2. – Thirst Street; Donbasz; A Taxi Driver; Heavy Trip

2018. május 27.

TIFF a megszokott kerékvágásban: filmek, amiket máshol, másképp nem néznél meg, de talán a radarodig se jutnának el. Folytatjuk a napi ajánlókat (vagy nemajánlókat).

Jázmintea és egy ráérős dromedár – 17. TIFF-megnyitó; Foxtrot

2018. május 26.

Vihar készült, de ez nem akadályozta Tudor Giurgiut és a szervező csapatot abban, hogy a 17. TIFF nyitógáláját ugyanolyan műgonddal készítsék elő, mint az összes korábbit. Felfújták ismét a film hatalmas gumiszobrát (a többszörösen megdicsért vásznat) a főtér nyugati végén, megszórták uszkve 3000 zöld műanyagszékkel a teret, s lecsavarták a vörös szőnyeget. A lilaszürkén csüngő viharfelhők fenyegető mennyezeti díszlete mellett Giurgiu kilépett félórás késéssel a vászon elé, s a decibelek közé csapott.

A váltókezelő fia – Szabó István: Redl ezredes (1985)

2018. május 25.

Parádés szereposztásával a boldog békeidők nosztalgiáját éleszti fel korhűen Szabó, ám mindez puszta díszlet: Redl minden szinten ambivalens lelki folyamatain van a hangsúly.

Mit várunk a 17. TIFF-en?

2018. május 25.

Ahogy az dukál, íme az idei fesztiválról tudósító emberek kívánságlistája.

Áldott legyen az Ő gyümölcse! – Bruce Miller: The Handmaid's Tale / A szolgálólány meséje

2017. december 27.

A tévésorozat alapjául szolgáló regény számos középiskolában szerte a világon ajánlott házi olvasmány. A szülők egy része rendszerint tiltakozik. Bizonyára azok, akik diákként olvasták, de látszólag semmit nem tanultak belőle.

Téli rege a vén Dáciában – Cristi Iftime: Marița

2017. december 5.

Marița egy autó. Izé, egész pontosan egy fehér 1300-as Dacia, aki sokat látott már és akihez Sandu, azaz Bubu még erősen ragaszkodik. Bubu ragaszkodása teljesen érthető, Marițával nem csak az országot járta be keresztül-kasul, de benne ülve férkőzött egész közel számos női szívhez és ugyanannyi női bugyihoz. Bubu ugyanis egy szabályos vidéki román Don Juan.

Apa-eposz és fiú-étosz – Mike van Diem: Karakter, 1997

2017. november 25.

Mike van Diem 1997-es rendezése számos díjat bezsebelt a rákövetkező években, és lényegében a jóslatok ellenére kapta az idegen nyelvű filmnek járó Oscart is 1998 elején, amikor a nem-angolszász kategóriában minden kritikus Caroline Link A csenden túl (Jenseits der Stille) című munkájának előlegezte meg az aranyszobrot. Az Amerikai Filmakadémia ízlésének és esztétikai elvárásainak tudatában így utólag egyértelmű a Karakter győzelme, ugyanis ennél hollywoodiasabban művészkedő európai filmet ritkán látni.

A meggyőzés lépcsőfokai – Halász Glória: Mi ez a cirkusz?; Hajdu, Tóth-Ridovics, Gálovits, Kővári: Kanzoli; Nagy Viktor Oszkár: Székely derbi; Vargyasi Levente: Tehenesek; Ambrus Emese: Európa kis utcája

2017. október 3.

Egy fogathajtó verseny székely módra, tejtermelő gazdák mindennapi küzdelmei a fennmaradásért, egy külföldről hazatérő színésznő, és egy peches rendezőasszisztens, akinek Erdély egy eldugott csücskéből kell filmszereplőt beszereznie egy nagyjátékfilmhez – négy dokumentumfilm a mai erdélyi valóságról. Az ötödik kilóg a sorból, pedig akár itthon is játszódhatna: egy artistatársulat tagjainak mindenütt küzdelmes és egyben csodálatos az élete. A négy filmben az a közös, hogy megtekinthetőek lesznek a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlén.

Konzervdoboz-gurítás, macskakövön kutyauszítás – Szomjas Györy: Roncsfilm (1992)

2017. szeptember 23.

A 90-es évek közepén, egy kisvárosi filmklubból kijövet, kamaszfejjel azt hittem, hogy a Roncsfilm idővel értelmezhetetlenné válik. Tévedtem.

A tacskó, a nő, a taxis meg a szajré – András Ferenc: Dögkeselyű (1982)

2017. szeptember 2.

Az írott és mozgóképes populáris műfajok közül leginkább a krimi alkalmas arra, hogy a bűn felderítésével egyidőben a társadalom züllöttségének mértékére is fény derülhessen, így a kriminek sosincs hatalmi támogatottsága az önkényuralmi rendszerekben. Egy olyan uralkodó ideológiai szituációban, mint ami a 80-as évek keleti blokkját jellemezte, a bűn kortárs képviseletében kötelezően szabotőrök vagy a nyugati dekadenciából érkezettek kellett szemben álljanak a pártállam kifinomult szaglású nyomozóival ahhoz, hogy a cenzúra ne köhögjön. A Dögkeselyű máig tisztázatlan körülmények között majdhogynem csonkítatlanul kijátszotta az áthallásokra szakosodott kultúrkopók éberségét.