Werckmeister harmóniák
Történet
A történet egy magyar alföldi kisvárosban játszódik. Csikorgó, igazi hideg van – hó nélkül. Több százan állnak a főtéren felállított cirkuszi sátor körül, hogy végre megláthassák az attrakciót, egy bálna kitömött tetemét. Jönnek mindenfelől. A környező tanyákról, az Alföld különböző zugaiból és az ország egészen távoli vidékeiről is. Néma, arctalan, rongyokba burkolódzó tömeg követi az otromba szörnyet. Ez a furcsa állapot – az idegenek megjelenése és a rendkívüli fagy – megzavarja a kisváros békésnek amúgy sem nevezhető rendjét. Az emberi viszonyok felborulnak, a történet ambíciózus szereplői úgy érzik, kihasználhatják a helyzetet, az amúgy is passzivitásra ítélt emberek pedig még nagyobb bizonytalanságba zuhannak. Az elviselhetetlenségig fokozódó feszültséget a bálna mögött lapuló, arctalanságba burkolódzó Herceg figurája robbantja fel. Puszta megjelenése is elegendő ahhoz, hogy elszabaduljanak a gyilkos indulatok. Nem kíméli a tudományosság mögé bújó kívülállást, sem a kamaszos lelkesedést, a kispolgári kényelemféltést, a családot – semmit, amit az európai kultúra az utóbbi évszázadokban magatartásformaként konzervált.
Ezt írtuk a filmről:
Kincs, ami nincs – A magyar filmzene története
A filmzenei szakirodalom egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a Hollywood-központú szemlélet mellett milyen szinten lehet szegmentálni a filmzene világát.
A látszat, ha hátulról – Tarr Béla-olvasat 2.
Ugyan Tarr Béla konzekvensen tagadja műveinek korszakolását, fekete filmjei – még ha az előző munkáiból táplálkoznak is – mindenképpen különálló egységet alkotnak, amelyek középpontja és esszenciája a Sátántangó című hétórás mozi. Ám kérdéses, hogy további alkotásaiban mennyire lépett ki saját főművének árnyékából és mennyit tett hozzá az örök körforgás kétélű világához?
„Tudod mi az az Ember tragédiája?” * – Rendezőportrék: Tarr Béla
Tarr Béla a kortárs magyar filmművészet meghatározó alakja – ezt valószínűleg különösebb vita nélkül kijelenthetjük. Életműve következetesen épülő, a filmalkotások valójában egy folyamatos problémamegoldási sorba rendeződnek. Ahogy azt a rendező maga is kijelentette egy vele készült interjúban, egyik film következik a másikból – mindig valaminek a megoldásán fáradozik, ami azután újabb megoldandó problémákat hoz elő. Ez a problémamegoldási „kényszer” vezet el a hetvenes évek „családi tűzfészkeitől”, a szociális kérdésekre koncentráló problémafeltárástól a filmművészet és a film nyelvének megreformálására törekvő gesztusokig, a végső lehetőségek megkísértéséig, egy átléphetetlennek tűnő határ szemrevételezéséig a Sátántangóban.
A jóreménység fesztiválja Kolozsváron – 1. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2002. június 3–9., Kolozsvár
Minden rendes európai országnak van egy filmfesztiválja. Romániában a mai napig nem létezett egy rendszeres, nemzetközi nagyjátékfilm-fesztivál. Most ezt a hiányt akarjuk pótolni itt, Kolozsváron, európai színvonalon – mondta Tudor Giurgiu fesztiváligazgató. És úgy lett.
A tisztánlátás melankóliája – Tarr Béla: Werckmeister harmóniák
„Állat és isten némasága között áll a szó, arra várva, hogy révületbe szédülve ő maga elhallgasson...” (Broch)