Költemény a falakról – Vittorio De Sica: Il giardino dei Finzi Contini / Finzi-Continiék kertje, 1970

2009. november 13. – írta Németh Barnabás

Bár alig telt el néhány év, a Házasság olasz módra (1964) után a kritikusok és az esztéták szinte végképp leírták a nagynevű olasz mestert, Vittorio De Sicát. A kiábrándulás nem alaptalan, hiszen Sophia Loren és Marcello Mastroianni fent említett szerelmi párharca után De Sica legfeljebb közepes minőségűnek mondható filmeket adott ki a kezei közül (A boszorkányok), de előfordult, hogy még annál is egy fokkal mélyebbre süllyedt (Szeretők).

Filmnek álcázott történelemlecke-kísérlet – Radu Gabrea: Călătoria lui Gruber / Gruber utazása

2009. szeptember 29. – írta Nagy Boglárka

Nem a középszerűség, hanem a botrányszagú téma okozza Radu Gabrea legutóbbi filmjének, a Gruber utazásának halálát. Nézőcsalógató lehet ifj. Florin Piersic, Marcel Iureş, Răzvan Vasilescu és Claudiu Bleonţ neve, de a hazai nézők többségének elveheti kedvét a téma: a 1941-es jászvásári pogromon Antonescu rendeletére pár nap leforgása alatt 12 000 zsidót végeztek ki.

Onto-viccológia – Larry Charles, Bill Maher: Religulous

2009. szeptember 21. – írta Iszlai József

Öröm és boldogság! Bill Maher első dokumentumfilmes missziójával számtalan háborgó tinédzser és számos filmnéző elvárását teljesítette: megérkeztünk a Jézus-filmek ellenpont-stációjába, a vallási doktrinák olvasztókemencéjébe, a trinitarizmus kínzótermébe.

Egy valkűr hanyatlása – Quentin Tarantino: Inglourious Basterds / Becstelen Brigantyk

2009. augusztus 24. – írta Szabó Ádám

Zseni. A posztmodern filmművészet zsonglőrje – állítják róla a méltatói. Az ellentábornak is megvan róla a véleménye: kókler, a Ponyvaregény óta a semmit ragozó, túlértékelt iparos. Quentin Tarantino majdnem 10 évig dolgozott új mozija, a Becstelen Brigantyk forgatókönyvén. Rossz bevallanom, de éppen most jött el az a pillanat, mikor az ellendrukkerek oldalára kell állnom.

Újabb tégla a falban – Eran Riklis: Etz Limon / Citromfa

2009. május 25. – írta Jankovics Márton

A Citromfa nagy érdeme, hogy a harsány vádaskodást elkerülve, inkább költői eszközökkel mutatja be a közel-keleti konfliktust. Az erőszak képeinek demagóg áradása helyett így egy vér nélküli történetből olvashatjuk ki az izraeli–palesztin szembenállás feloldhatatlanságát.

JMPoint Filmklub az Urániában

2009. április 6. – írta a szerk.

A JMPoint Alapítvány zsidó kulturális eseménysorozatot szervez, melynek keretében hat alkalommal nézhetünk izraeli vagy zsidó témájú filmeket a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban – írja az EST.hu.

Holokauszt 6.5.8 – Mark Herman: The Boy In The Striped Pyjamas / A csíkos pizsamás fiú

2008. november 21. – írta Farkas István

Nem tudom, hogy van-e a történelem kerekének a küllői között még egy olyan felkapott, évente fényezett, mint a holokauszt. Nem blaszfémiából, de kérdem én: a nagyüzemi emberirtásnál mediatizáltabb tettet követett-e el az emberiség? Számtalan irodalmi alkotás, azok celluloid-klónjai, festmény, szobor stb. utal a 20. század eme rémtettére. Csakhogy legtöbbjük sablonelemekből áll.

Nevezni lehet az I. Budapesti Nemzetközi Zsidó Rövidfilm Fesztiválra

2008. február 27. – írta a szerk.

Idén először szervezik meg a 11. Zsidó Nyári Fesztivál keretében a Budapesti Nemzetközi Zsidó Rövidfilm Fesztivált (JewdaFest) 2008. augusztus 31. és szeptember 1. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Elfelejtett kultúrák és felfedezett hősök nyomában – Fonyó Gergely: Ocskay László százados, az elfelejtett hős; Páskándiné Sebők Anna: Búcsú (Az erdélyi magyar zsidó kultúra nyomában)

2008. január 31. – írta Zágoni Bálint

A Holocaustról, vagy a háború utáni zsidó életutakról filmet készíteni egyre nagyobb kihívást jelent, hiszen a nézőknek egyre emelkedettebb az ingerküszöbük. Pedig elmondanivaló még bőven akad, ahogyan ezt Fonyó Gergely és Páskándiné Sebők Anna filmje is bizonyítja.

Kultúrák találkozásában – Radu Mihăileanu: Va, vis et deviens / Élj és boldogulj!

2006. november 15. – írta Buzogány Klára

„Az Életvonat jobb volt…” – sugdosták a nézők a Párizsban élő román filmrendező új filmjének júniusi, kolozsvári díszvetítése után. A Transilvania Filmfesztivál nyitófilmjeként bemutatott Va, vis et deviens-ben – az egyébként zsidó családból származó – Radu Mihăileanu ismét zsidótémát dolgozott fel, csakhogy most nem sikerül olyan maradandó nyomokat hagynia nézői lelkében, mint a sajátos hangulatú, kuncogtató, ugyanakkor sokkoló zárlatú holokauszt-vígjátékával, a Train de vie-vel. Az Élj és boldogulj! mégis figyelemre méltó film, cselekménye leköt, izgalmas, hangulata különleges, majdnem a végéig.