Járt utat a járatlanért… – Gore Verbinski: Rango

2011. március 10. – írta Plájás Erzsébet

Ebben a filmben talán minden szinten érvényesül az, hogy nem a tartalom, hanem a forma számít. A tartalmat rég ismerjük (újat esetleg még az elején láthatunk), de a forma, az kivételesen jól sikerült. Ehhez a formához pedig a legmegfelelőbb közeg az animációs film.

Nonkonformista antihősök – Don Siegel-portré 2.

2010. december 20. – írta Kriston László

Don Siegel magányos antihősei sodródnak, de nem tehetetlenül. Nem alkusznak meg, mindvégig küzdenek az ellenük összeesküdött erők ellen. Siegel filmjeiben előbb lőnek, aztán gondolkodnak. Vagy nem is gondolkodnak.

Ponyvaregények és realizmus – Don Siegel-portré 1.

2010. december 17. – írta Kriston László

A San Sebastián-i Filmfesztivál idei retrospektívjének alanyát, Don Siegelt sokan Clint Eastwood star vehicle-jeinek bérmunkás rendezőjeként könyvelték el. Öt közös munkájukon túlmenően mégis sokkal több ő, mint a 70-es évek erőszakfilmjeinek gyárosa. Valós idejű történések pergő prezentálásában volt a legerősebb. Hősei mind egy-két nap alatt sodródnak a végkifejlet felé.

A nap, amelyen elhallgatott a zene – Az 1958-as hollywoodi zenészsztrájk története

2010. november 5. – írta Hubai Gergely

1958. február 20-án az Amerikai Zenészek Szakszervezetének tagjai nem vették fel a munkát, és közel fél éven át, egészen július 12-ig nem nyúltak hangszereikhez. A féléves munkabeszüntetés belső játszmákkal, trükközésekkel és árulásokkal tarkított története jelentősen befolyásolta Hollywood történetét, a filmek hangzásvilágát, és lehetővé tette egyre modernebb zenei kísérletek beindítását is.

A becses briganti – Sam Peckinpah-portré 2.

2010. július 5. – írta Hlavaty Tamás

Sam Peckinpah 1969 utáni pályája leginkább a hullámvölgy szóval jellemezhető. Zajos sikereket nagy bukások követtek, a rendező többször margóra került, mégis vissza tudott kapaszkodni, közben egyre inkább úrrá lett rajta az őrület. Bár a kritika több filmjét is porba döngölte, szépen lassan mégis kiépült a rendező körül az a mítosz, ami azóta csak erősödött. Az utóbbira bizonyíték, hogy 2011-ben a Szalmakutyák remake-jét fogadhatjuk a mozikban.

A becses briganti – Sam Peckinpah-portré 1.

2010. július 2. – írta Hlavaty Tamás

Bár az Új-Hollywooddal foglalkozó filmesztéták Steven Spielberg generációját nevezték el mozi-fenegyerekeknek, az igazi kemény fickókat nem itt kell keresni. Ha valakit fenegyereknek lehet nevezni ebben az érában, az az öntörvényű Sam Peckinpah, a producereknek és saját tükörképének legnagyobb ellensége, aki akkor is outsider volt, amikor az álomgyáron belül randalírozott.

A tennó* – Kuroszava Akira-portré 2.

2010. március 26. – írta Ritter György

Kuroszava A vihar kapujában sikere után érte el karrierjének csúcsát. Megbecsülése miatt a japán film tennójának, császárának nevezték Nipponon belül és kívül. Az ötvenes-hatvanas években övé volt hazája filmművészetének trónja, ám csakúgy, mint a japán uralkodóé a 12. század végén, Kuroszava méltósága is névlegessé vált. Mégis bizonytalan, utolsó korszakaiban forgatta legmélyebb és leglátványosabb remekműveit.

Clint Eastwood mozgó (arc)képei – Egy rendhagyó rendezői pályaív Hollywoodban 2.

2009. november 27. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood az álomgyár egyik legtermékenyebb figurájának számít, az IMDb.com vonatkozó adatlapján színészként 66, rendezőként pedig 34 filmcím szerepel a neve mellett, és akkor nem beszéltünk produceri vagy zeneszerzői tevékenységéről: életművét alaposan áttekinteni tehát legalábbis egy kismonográfia keretében lehetséges csupán. Folytatjuk rövid összefoglalónkat.

Clint Eastwood mozgó (arc)képei – Egy rendhagyó rendezői pályaív Hollywoodban 1.

2009. november 25. – írta Papp Attila Zsolt

Ha nagyvonalakban próbáljuk áttekinteni, a történet úgy kezdődött, hogy a Névtelen Ember belovagolt a westernműfaj lassan elsivatagosodó tájaira, és nemhogy kilovagolt volna onnan, de – filmtörténeti léptékkel mérve – egyre több és nagyobb területeket hódított meg. Termékeny és sokoldalú életművét alaposan áttekinteni legalábbis egy kismonográfia terjedelmi kereteire lenne szükség.

Túl a törvényen – Ed Harris: Appaloosa / A törvényen kívüli város

2009. április 1. – írta Székely Csaba

Többféleképpen próbáltam már megközelíteni, és megérteni, hogy mit jelenthet egy amerikai számára a western műfaja és a cowboy vagy a magányos pisztolyhős alakja. Mitől ideális állapot az ipari forradalom előtti, barbár világ, ahol lényegében vadparasztok lövik egymást halomra?