Egy olasz férfi – Marcello Mastroianni-portré

2024. szeptember 28. – írta Gyöngyösi Lilla

A száz éve született Marcello Mastroianni a szépség mögötti ürességet, a boldogság mögötti káoszt képviselte évtizedeken keresztül a huszadik század legjobb olasz drámáiban és vígjátékaiban.

Feleség, szerető, kurva – Vittorio de Sica: Ieri, oggi, domani / Tegnap, ma, holnap, 1963

2019. január 26. – írta Jakab-Benke Nándor

Az 1965 április 4-én tartott 37. Oscar-gálán első pillantásra valami egész furcsa történt: Sophia Loren vetkőzős jelenete elvitte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó szobrocskát az azóta klasszikussá érett A homok asszonya és a Cherbourgi esernyők elől. Pedig csak a papírforma érvényesült.

Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 3. rész: a Warner stúdió réme

2012. május 11. – írta Kriston László

Kibírhatatlan volt. Udvariatlan és könyörtelen. Jól megtaposta azokat, akik nem tudták megvédeni magukat. De bármilyen durván bánt is a színészeivel, azért csak sikerült kilenc Oscar-jelölt alakítást kihoznia belőlük.

A remény belovagolt Rómába – Vittorio De Sica: Sciuscià / Fiúk a rács mögött

2010. március 12. – írta Csoma Emőke

Vittorio de Sica lassan Oscar-díjas rovatunk törzsvendégévé válik, ugyanis már harmadszor (és nem utoljára!) találkozhatunk itt nevével. Ez a szerény olasz zseni (aki amúgy négy és félszer több filmben szerepel, mint amennyit rendezett) nemcsak az eszével, hanem a szívével is gondolkodott, filmjei mondanivalóját pedig leginkább érzelmi és nem elméleti alapokra fektette.

„A régi filmek feszesebbek voltak” – A kolozsvári születésű vágó, Teddy Darvas utolsó interjúja

2010. március 8. – írta Kriston László

Hang- és filmvágóként David Leantől és Korda Zoltántól tanulta a szakmát az 50-es évek nagy brit szuperprodukcióiban. Korda Sándor iskolai barátjának, Darvas Simonnak a fia dolgozott Vittorio De Sicával és André de Toth-tal is. A Korda-saga egyik utolsó szemtanúja Londonban emlékezett a múltra.

Költemény a falakról – Vittorio De Sica: Il giardino dei Finzi Contini / Finzi-Continiék kertje, 1970

2009. november 13. – írta Németh Barnabás

Bár alig telt el néhány év, a Házasság olasz módra (1964) után a kritikusok és az esztéták szinte végképp leírták a nagynevű olasz mestert, Vittorio De Sicát. A kiábrándulás nem alaptalan, hiszen Sophia Loren és Marcello Mastroianni fent említett szerelmi párharca után De Sica legfeljebb közepes minőségűnek mondható filmeket adott ki a kezei közül (A boszorkányok), de előfordult, hogy még annál is egy fokkal mélyebbre süllyedt (Szeretők).

Csellengő olaszok – Vittorio De Sica: Ladri di biciclette / Biciklitolvajok, 1948

2009. június 19. – írta Szabó Ádám

Vittorio De Sica éppen a 60 évvel ezelőtti Oscar-gálán vitte haza második (a négyből!) szobrocskáját az olasz neoralizmus iskolapéldájával, az azóta is minden filmes tankönyvben a kötelezők közt előkelő helyet élvező Biciklitolvajokkal.

Az olasz film története – A kezdetektõl a neorealizmus válságáig (1.)

2006. október 15. – írta Pintér Judit

Az iskolateremtő irányzatokban és alkotókban, nagysikerű műfajokban, hosszan tartó válságokban bővelkedő olasz film története 1904-ben kezdődött. Akkor alapították Torinóban az első filmgyárat, majd rá egy évre Rómában a Cinest, amelynek műtermeit 1937-ig, a Cinecittá születéséig használták.

Filmtörténet tizennégy részben (X.) – Vissza a valósághoz (I.) – Az olasz neorealizmus története

2002. január 15. – írta Vincze Teréz

A filmtörténetírás bevett toposza, hogy már a film születésénél megkülönbözteti a születő művészet fikciós illetve dokumentarista jellegű törekvéseit. Teheti ezt azért is, mert a (Lumiére testvérektől eredeztetett) valóságrögzítés és (a Meliés munkásságából származtatott) fikció viszonya valóban mindig is a filmkészítők és a filmről gondolkodók érdeklődésének fontos kérdése volt. A most tárgyalandó film(stílus) történeti irányzatnak is karakterisztikus jegye a valósághoz, a történelem és a mindennapok dokumentáló jellegű megközelítéséhez való viszonya.